Az omofor a püspöki liturgikus öltözék egyik legfontosabb része, nélküle a főpásztor nem végezhet püspöki szertartást.
Az omofor szó a görög “omos”, azaz test és “foros”, azaz hordozni részekből áll össze. Külsejét tekintve egy hosszú és széles szalagról van szó, amely szövetből készül, és kereszt képei díszítik. Ezt a ruhadarabot a püspök a vállain viseli hagyományosan olyan módon, hogy egyik vége viselője bal válla előtt, a másik bal válla mögött ereszkedik alá.
Történeti bizonyítékok arról számolnak be, hogy a korai omoforokat fehér gyapjú anyagból készítették, és ezeket is keresztek díszítették. Később brokát anyagot, selymet és más anyagokat is kezdtek használni különböző színekben, az egyház által elfogadott jelképekkel díszítve azokat.
A XI-XII. századig az omofort a fölött a felon fölött hordták, amely akkoriban a püspök vagy akár a pátriárka egyetlen felső ruházata volt.
A szentek ikonábrázolásai azt bizonyítják, hogy az ősi felonok sokkal másképp néztek ki, mint a maiak, kialakításukat illetőleg. Emiatt korábban nem volt jelentős különbség a pap és a püspök között megjelenésükben. Ettől függetlenül viszont egyházi rendben betöltött szerepüket be lehetett azonosítani.
Szent Germánosz pátriárka (634 – 733) értelmezésében az omofor az ószövetségi efódra emlékeztet, ami a főpap ruházatának egy darabja. (Lásd: Kiv 28, 6,14; 39, 2-7), igaz, Izrael törzseinek feliratos táblái helyett az omoforon kereszteket ábrázolnak.
Az omofort először viszont már korábban Pelesiumi Szent Izidor († 449) is említi az V. század elején, bizonyítva annak liturgikus használatát. A szent atya azt írja: “Azzal, hogy a püspök omoforja gyapjúból és nem vászonból van, azzal jelképezi az elveszett bárányt, amelyet az Úr vállaira vett, amikor megtalálta azt. A püspök Krisztus képmása, Krisztus művét hajtja végre ebben a világban és mindenki számára megmutatja, hogy ő a jó és nagy pásztor, aki hordozza nyájának gyengeségeit.” (Comitus Herminius-hoz írt 136. levél). A jó pársztor szimbolikája mellett amelyet Szent Lukács evangéliumának példabeszéde ihletett, az omofor jelképezi még az Ige megtestesülésének dogmáját, Krisztus egységét a bukott emberiséggel és annak megdicsőítését. Ez utóbbi gondolat egyben Tesszalonikaia Szent Simeon (~ 1381–1429) nézőpontja is: “Az omofor az Úr érettünk való megtestesülését jelenti és az Ige Szűztől való megtestesülését. Ezért készül (az omofor) gyapjúból, mivel jelképezi az elveszett bárányt, amit a Megváltó vállaira vesz, vagyis a mi természetünket, és azt hogy leszállt a Mennyből, megtestesült, és mint Bárányt, megölték értünk.”
Ez az elképzelés szintén kifejeződik annak az imádságnak a szavaiban, amelyet az omofor felöltésekor imádkozik a püspök: ”…amikor válladra vetted az eltévedt emberi természetet, ó, Krisztus, a mennybe vitted Istenednek és Atyádnak.”
A keresztek jelképezik a püspök hajlandóságát arra, hogy nyájának gyengeségeit hordozza Izajás próféta szavára alapozva: "Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta;" (Iz 53,4)
Összegezve tehát a püspök, aki az omoforba öltözködik, Krisztust a Megváltót jelképezi, aki megmentette az emberiséget a bűntől és a haláltól megváltó tevékenysége által. A püspök lelki feladata, hogy felügyelje nyáját és vigyázzon rá, hirdesse Isten Igéjét, kiszolgáltassa s szentségeket és készen legyen életét adni az egyházért, Isten népéért, épp úgy, ahogyan Krisztus is önmagát adta értünk.
