Noéra gyakran gondolunk úgy, mint keményen dolgozó emberre. Ám van egy másik oldala is, ami fontosabb számunkra adventi készületünkben.
„Évelő”, mint a növény. Így hívtuk azokat az eseményeket, amelyekről tudtuk, hogy minden évben foglalkozni fogunk velük – őszi színek, hóolvadás miatt megáradt vizek, nyári turizmus stb. Újságíróként ezek megnyugtatóak voltak abban a tekintetben, hogy mindig tudtam, hogy támaszkodhatok rájuk, amikor nem volt más téma. Nem volt olyan vigasztaló azonban az adventi események évente ismétlődő sora. Ez számomra mindig az ünnepi stressz enyhítésének, elkerülésének, leküzdésének valamilyen változata volt. Valahogy mindig vártuk a karácsonyt, mégis gyakran az év legstresszesebb időszakába fordult, és amikor elérkezett december 26-a, mindenki boldognak tűnt, hogy végre maga mögött hagyta az ünnepi időszakot, pedig a karácsony még csak most kezdődött. Röviden – kimerültünk.
És itt jön be Noé története. Általában amikor rá gondolunk, az jut eszünkbe, hogy ő építi a bárkát és gyűjti az állatokat – az ember felkészül, dolgozik. De ami ugyanilyen fontos, hogy Noé olyan ember is volt, aki várt. Negyven nap és negyven éjszaka várt az esőben. 150 napig várt, amíg az árvíz ellepte a földet. Kiküldött egy hollót, és életjelre várt. Aztán kiküldött egy galambot, és megint csak várt. Aztán újra kiküldte a galambot, és meg is várta visszajöttét, mire végül az olajfalevéllel tért vissza: az élet jelével.
Advent idején Noé vagyunk – várjuk Urunk eljövetelét. Talán ez az igazi titka az ünnepi stressz legyőzésének. Az Isten, aki megemlékezett Noéról és megmentette őt az özönvízből, ugyanaz az Isten, aki a zsoltárokban azt mondja nekünk: „Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten:
magasztalni fognak engem a nemzeteknek, s magasztalni fog a föld.” (Zsolt 46,10).
Tehát, mint Noé, maradjunk csendben, és várjunk családunkkal körülvéve, tudva, hogy Isten valóban emlékszik ránk. Noét várakozása végén az élet jelképével, az olajfaággal jutalmazta Isten. Mennyivel több jutalomban részesülünk, ha magát az életet kapjuk a gyermek Krisztusban?
Fordította és átdolgozta: Iván Gábor
