Az egyházi rend kiszolgáltatásának egyik eleme, akár diakónus, akár pap, akár püspök szenteléséről van szó, hogy a jelölt háromszoros körmenetet tesz az oltár körül.
A legrégebbi görög és szláv szövegek nem tartalmaznak olyan instrukciókat, amelyek az oltár háromszori megkerülését hozzárendelnék a tropárok énekléséhez. Ennek a szokásnak a biztos említését csak a XV. században találjuk meg Tesszaloniki Szent Simeonnál, aki az oltár háromszori megkerülését a Szentháromság tiszteletének jeleként említi. De ő is csak két topár éneklését jegyzi fel. (Dicsőült Szent vértanúk / Dicsőség néked Krisztus Isten) Emiatt mondhatjuk, hogy ez a hagyomány nem lehet régebbi XIV. századinál, és véglegesen csak a XVII. században épült be a liturgikus könyvek anyagába.
A szokás eredetét arra a szándékra lehet visszavezetni, ami házasságkötés szertartásában is megjelenik. Ott a pap a házaspárt háromszor vezeti körbe a tetrapod körül, hogy a pár egységét szimbolizálja a közösen megtett utat jelezve. Az egyházi rend szentségénél a körmenet a szentélyben zajlik, és a jelölt Istennel való egységét hivatott jelezni.
A körmenet ideje alatt a püspök az oltár bal oldalán üll. Ezalatt a jelölt menet közben megcsókolja az oltár “szavait” (sarkait),majd szentelőjéhez érve földre borul a előtte, és megcsókolja annak kezét, epigonátionját és jobb vállát. Ez a szokás is viszonylag új, ezt sem említik a XIV. század előtt.
Ami a püspök előtti leborulást és ruhájának megcsókolását szokását illeti, ez tisztán a görögkatolikus szerkönyvek sajátossága. Mind az 1798-as hivatalos, mind a Dmitrijevszki könyv említ ilyen gyakorlatot.
A görögkatolikus szertartási könyvek sajátossága tehát, hogy előírják a püspök jobb vállának megcsókolását. Az 1973-as archieratikon előírja, hogy a jelöltet a fődiakónus vezeti be a szentélybe. A jelölt meghajol, megcsókolja a püspök kezét, ruháját és jobb vállát.
A püspök e szavakkal üdvözli a jelöltet: “Krisztus közöttünk”, melyre az válaszol: “Van és lesz.” Ezt követően az archidiakónus körbekíséri a jelöltet az oltáron. A püspökjelölt megcsókolja az oltár négy sarkát, aztán a püspököt is újra a korábbi módon.
Ekkor hangzik fel a három tropár:
Dicsőült szent vértanúk, kik jól harcoltatok és nyertetek égi koronát, könyörögjetek az Úrhoz, hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Dicsőség néked Krisztus Isten, apostolok dicsekvése és a vértanúk öröme, kik hirdették az egyvalóságú Háromságot.
Izaiás örvendj! Szűz fogant méhében és fiat szült, Emmánuelt, Istent és embert, Kelet az ő neve: kit is magasztalván, a Szüzet dicsérjük.
Az archieratikon nem írja elő, hogy az oltáron három alkalommal kell körbemenni, de a diakónus szentelésének szertartásában benne van, és a gyakorlatban ezt a szokást veszik igénybe.
A szertartás következő eleme a kézrátétel és a hozzá kapcsolódó imádságok, melyeknek történelmi hátteréről korábban esett már szó.
Az eredeti bejegyzés innen származik:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=494982259725433&set=a.183500694206926
