Saul Úrba vetett bizalma lehetővé tette számára, hogy Izrael felvirágozzon, de
amikor maga saját felé fordította tekintetét, a királyság összeomlott. Merre vessük tekintetünket az adventi időszakban?
Amikor megkérdezik, hogy mit kérsz karácsonyra, visszaemlékszem gyerekkorom összes decemberére, amikor a konyhaasztalnál ültem az ünnepi katalógusokkal, körbejártam minden egyes Barbie babát, amit szerettem volna, mielőtt elküldtem volna a listámat az Északi-sarkra. Bár ez a lista némileg változott az évek során, a feltevés ugyanaz marad; A karácsony az az idő, amikor minden olyan dolgot kérek, amit szeretnék, de nincs szükségem rá.
Az emberek már jóval az ünnepi Barbie-katalógusok előtt tudtak fölösleges dolgokat kérni. Amikor Júda és Izrael királysága egyesült és létrejött Izrael, a nemzet népe Sámuel prófétához könyörgött királyért. „Ám a nép nem akart hallgatni Sámuel szavára, hanem azt mondta: »Nem! Legyen csak király felettünk, 20s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjon felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk.«” (1Sám 8,20). Bár Isten tudta, hogy nem erre volt szükségük, megadta nekik, amit kértek: Sault.
Saul minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, mint egy király. Magasnak és jóképűnek mondják, Benjámin törzsének hatalmas családjából származik. Miután királlyá kenték, Saul bízott az Úrnak a királyságával kapcsolatos tervében, és ő és Izrael virágzott. De abban a pillanatban, amikor Saul ingadozni kezdett ebben a bizalomban, és arra összpontosított, amit királyságától akart, minden összeomlott. Uralma végül mély vágyat hagyott maga után Izrael népében: új királyt akartak.
Ez a vágyakozás királyról királyra folytatódott egészen az egyetlen igazi király születéséig egy évezreddel később. Pont így tudtam meg én is az összes Barbin keresztül, amit a Mikulás hozott nekem gyerekkoromban, hogy átmenetileg egy tárgy, amit akarunk, elegendő lehet, de egyetlen földi ajándék sem képes igazán kielégíteni vágyainkat, csak maga Jézus. Ő az, akire valójában szüksége volt az izraelitáknak, és Ő az, akire most nekünk is szükségünk van. Az ünnepi káosz közepette különösen fontos, hogy Saul Istenre vetett pillantását tükrözzük, ne pedig önmagunkéra; ez a kulcsa annak, hogy a karácsony arról szóljon, akire szükségünk van, ne pedig arról, ami kell nekünk.
Scarlett Rose Ford
Aleteia.org
Fordította és átdolgozta: Iván Gábor
