Zarándoklatunk mai állomása Betlehem városába visz el ma minket, de nem Jézus születéséhez. Ehelyett Dávid nagyapjának születésére készülünk.
Ezt a beszámolót Rút könyvében találjuk, amely azt meséli el, hogy egy betlehemi férfi, Elimelek feleségével, Noémival és két fiukkal együtt éhínség miatt elhagyja Betlehemet. Hét-tíz napos sétával vándorolnak be Kelet-Délkelet irányba, a Holt-tenger körül, a moábiták földjére, amely a mai Jordánia területén található.
Idővel Elimelek meghal, de addigra a fiúk felnőnek, és ottani lakóhelyükről moábita nőket vesznek feleségül. Később a férjek is meghalnak. Így hát Noémi két menyével marad: három özvegy egy olyan országban és időben, amikor özvegynek lenni nem könnyű feladat. Amikor Noémi meghallja, hogy a betlehemi éhínség elmúlt, úgy dönt, hogy visszatér hazájába. Ám nem akarja arra kérni menyeit, hogy áldozatot hozva emiatt elhagyják a sajátjukat. Inkább arra buzdítja őket, hogy menjenek vissza az anyjukhoz. Az egyik ezt meg is teszi, de a másik, Rút könnyekkel visszautasítja:
„Noémi ekkor így szólt hozzá: »Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem.«” (Rút 1,15)
Noémi megengedi hogy vele menjen, és megkezdi zarándoklatát vissza Betlehembe, amely számunkra is utat mutat karácsonyi készületünkben.
Ebben a két nőben különböző generációkat, vallásokat és kultúrákat látunk megjelenni, akik odaadásuknak és hűségüknek köszönhetően egyesülnek. A történet (amely elég rövid ahhoz, hogy egy ültünkben elolvassuk) történet a reményről és a szépségről, amely a bírák káoszának és konfliktusának idején játszódik – ahogyan az idei karácsonyunk is megannyi konfliktus közepette. szerte a világon, és abban a régióban is, amelyben az esemény játszódik.
Ahogy látjuk, hogy Rút az anyósát követi Betlehembe, nehéz nem gondolni arra, hogy közel legyünk Mária Anyánkhoz, és megengedjük neki, hogy vezessen minket.
Amikor Rút elmegy összegyűjteni a gabonát, amelyet Elimelek rokonának, Boáznak az árpaaratók hagytak, azt olvassuk, hogy étkezés közben Boáz beviszi a fiatal nőt a sátrába, és azt mondja neki: „Gyere ide, és egyél ebből a kenyérből. és mártsuk a falatot a savanyú borba.”
Itt Betlehemben, melynek jelentése: Kenyér háza, azt látjuk, hogy zarándokvezetőnket kenyérrel és borral etetik a rengeteg mezőből. Sőt, akkora jutalom bőség van, hogy Rút egy egész mázsa árpát tud gyűjteni a betakarítás maradékából. (A tallózó összegyűjti, ami hátramaradt, amikor a betakarítók végigmentek az aratáson.) Van bőség, még ennek az idegen földről származó nőnek is.
A történet úgy folytatódik, hogy Boáz feleségül veszi Rútot, és fiuk születik, Obed, aki Dávid nagyapja lesz. (Ne feledjük, karácsonykor Szent József Betlehembe megy népszámlálásra, mert ez Dávid városa).
A betlehemi asszonyok ezután Noémival együtt örülnek, és azt mondják neki, hogy ez a gyermek „az élet helyreállítója és öregkorod táplálója lesz számodra”.
Vajon közel maradhatunk-e Máriához ebben a karácsony előtti utolsó időszakban Rút és Noémi történetétől megihletődve? Megengedhetjük-e neki, hogy elvigyen minket igazi otthonunk felé, ahol rokonaink többet osztanak meg velünk, mint amire vágynánk, ahol van bőven pihenés és öröm, ahol veszteségeink és kudarcaink keserűsége édessé válik, ahol bőségesen etetnek bennünket, függetlenül attól, hogy honnan jövünk, vagy milyen keveset teszünkaz asztalra? Ahol visszatérünk az élet bőségébe.
Kathleen N. Hattrup
Aleteia.org
Fordította és átdolgozta: Iván Gábor
