Akár észrevesszük, akár nem, világi szokásaink miatt, melyek nehezen leküdzhető akadályokként állnak elénk, bizony, dönthetünk úgy, hogy nem imádkozunk.
Keresztényekként tudjuk, hogy napi rendszerességgel kell imádkoznunk, és legalább minden héten vasárnaponként kötelesek vagyunk templomba menni, és megszentelni az Úr napját. Azonban nem mindig imádkozunk, és néha az érvelésünk, hogy az Úrral való beszélgetésünket későbbi alkalomra tegyük át, az imával kapcsolatos világi hozzáállásunkon alapul. Lehet, hogy észre sem vesszük, hogy így állunk az imához, de ha mélyebbre ásunk a lelkünkben, akkor észrevesszük, néhány dolog különösen akadályoz bennünket. A Katolikus Egyház Katekizmusa a következő imádkozás elleni érvekre, kifogásokra figyelmezteti a hívőt:
1 AZ IMA NEM PRODUKTíV
A Katekizmus kifejti, hogy „Mások túlságosan nagyra értékelik a termelést és a profitot; így az ima, mivel terméketlen, haszontalan” (vö. KEK 2727). A modern kultúrában, különösen az Egyesült Államokban, „az idő pénz”. Ha nem használjuk produktívan az időnket, akkor nem „ragadjuk mega napot”. Ez az oka annak, hogy néhányan közülünk elhanyagolják az imát, mivel az nem hoz létre semmit, ami segítene minket fizikai téren. Az imának nincs azonnali eredménye, így nem akarunk imádkozni, mert haszontalannak látjuk azt. Ahhoz, hogy leküzdhessük ezt a tendenciát, fel kell ismernünk az ima rejtett gyümölcsét, és azt, hogy ez hogyan hat a lelki világra. Lehet, hogy nem látjuk imánk eredményét, de ha bízunk Istenben, akkor azt is tudjuk, hogy valami figyelemre méltó dolgot tesz a színfalak mögött.
2 NEM JÓ ÉRZÉS AZ IMA
A Katekizmus kijelenti: „Mások még az érzékiséget és a kényelmet az igaz, a jó és a szép kritériumaként emelik ki; míg az imádságot, a „szép szeretetét” (philokalia) az élő és igaz Isten dicsősége ragadja meg” (vö. KEK 2727).
Világi szempontból tekintve, az ima cselekvése általában nem tölt el jó érzéssel bennünket. Nem is olyan szórakoztató, mint a telefonunkban görgetni és YouTube-videókat nézni. Érzékszerveink általában nem aktívak, és gyakran fáj a testünk. Térdelve, állva vagy akár hosszabb ideig ülve az ima negatívan hat testünkre. Ez akadályt jelenthet számunkra, mert beleeshetünk abba a világi felfogásba, hogy minden tettnek, cselekedetnek és dolognak kellemesnek kell lennie.
Ha sikeresek akarunk lenni az imában, el kell ismernünk, hogy az ima nem kényelmes, de egyesíthetjük szenvedéseinket Istennel, és Jézusra tekinthetünk az ima legfelsőbb példájára.
3 AZ IMA NEM ETETI MEG A SZEGÉNYEKET
A Katekizmus rámutat: „Végül egyesek az imát a világból való menekülésnek tekintik, az aktivizmus elleni reakcióként; de valójában a keresztény ima nem menekülés a valóságtól, és nem is elválás az élettől” (vö. KEK 2727). Néhányan azt gondolhatják, hogy az imádkozás elszakít minket a világtól, és nem azt tesszük, amit Jézus akar tőlünk, például a szegények táplálását. Ily módon az imát a világból való menekülésnek tekintik, ami által az ember elhanyagolja az elvégzendő munkát. Ennek ellenére az olyan emberek, mint Teréz anya, minden nap egy órát imádkoztak, és az imát tekintették a világban való tevékenykedéshez szükséges üzemanyagnak.
Ahogyan látjuk, a világi beállítódottságunk szembetolakszik azzal a küldetéssel, amelyet emberként Istentől kaptunk, ti. hogy Őt megismerjük és Vele élő kapcsolatunk legyen. De a feladatunk végrehajtása mégsem reménytelen, mert ha odafigyelünk, megláthatjuk ezeket az észrevétlen akadályokat, és legyőzhetjük őket, hogy kapcsolatunk a mi szerető Istenünkkel még teljesebb legyen.
Forrás: Philip Kosloski - Aleteia.org
Fordította és átdolgozta:
Iván Gábor
