A szakkosz - görög nevén σάκκος - eredetileg táskát, zsákot, durva anyagból készült ruházatot jelent.
Liturgikus szóhasználatban a püspök ruházatának egy hosszú, bő ruhadarabját jelöljük vele, amely bő ujjakkal is rendelkezik, hasonlóan a papok sztihárionjához, de ez vastagabb, akár nehezebb anyagból is készül, valamint sokkal díszesebb.
A XI-XII. századig a püspökök felső ruházata, csakúgy, mint a papoké, a felon volt, amely fölött a püspök az omofort viselte. Ettől az időtől kezdve azonban a bizánci császárok olyan öltözékekkel kezdték jutalmazni a patriarchákat, amelyek a királyi ruhatár részei voltak. Ezek közé tartozott a szakkosz is.
Az ajándékozott ruházat iránti nagy megtiszteltetés miatt a konstantinápolyi pátriárka kezdetben csak évi három alkalommal viselte azt: Húsvét, Pünkösd és Karácsony ünnepén. De a XIV-XV. századtól fogva a szakkosz viselése átterjedt a más egyházak pátriárkáira és metropolitáira is.
Kinézetéről érdemes megemlíteni, hogy a császár által kezdetben adományozott szakkoszok ujjatlanok voltak, majd ahogy a ruha elterjedési területe bővült, úgy lettek előbb rövid, majd hosszabb ujjai. A XVI. századra nyerte el ma ismert formáját.
Jelképiségét tekintve, a szakkosz első és hátsó oldala egyrészt az Ó- és Újszövetséget jeleníti meg előttünk, másrészt pedig a püspök kettős szolgálatát: szolgáltatot Isten és ember felé.
A püspök teljes viselete hét elemből áll, a hét szentségnek megfelelően: sztihihár, epitrachelion, öv, kézelő, epigonátion, omofor és szakkosz.
A ruhadarabon 33 gombot találunk. 16-16 kétoldalt fogja össze a ruha első és hátsó részét, egy pedig a ruha nyakán található. Ez a harminchárom gomb Jézus Földön eltöltött életének éveire emlékeztet bennünket. Ősi hagyomány szerint ezt a ruhadarabot nemcsak gombokkal, hanem csengőkkel is díszíthetik két oldalt, mivel az Ószövetség főpapjai is azokkal ékesítették ruházatukat. Habár nehéz megállapítani, a csengettyűk mikor jelentek meg a szakkoszon, az biztos, hogy Áron főpapi ruházatának csengettyűi szolgáltak alapul, amelyek jelezték mozgását a Szentek Szentjébe és onnan kifelé is (Kiv 28,30-35). A díszek csilingelő hangot adnak, mindahányszor a püspök mozog a templomban, és Isten Igéjének evangéliumát jelképezik, amely a püspök ajkáról szólal meg.
A szakkosz emlékeztet továbbá Jézusnak arra a bíbor ruhájára, amelybe kínszenvedései előtt öltöztették. (Jn 19,2-5). Amikor a püspök szakkoszba öltözködik, megemlékezik Jézus megaláztatásáról, értünk elszenvedett bántalmairól.
A püspöki ruhadarabok allegorikus magyarázata megjeleníti előttünk a Liturgia áldozatának mélységét. A püspöki ruházat egyes darabjai Krisztus szenvedésének fontos pillanatait tárják fel előttünk, és püspök ilyetén megjelenése által megmutatják a Megváltó emberek iránti türelmének nagyságát az egyházi rendben részesült személyen keresztül.
Az eredeti bejegyzés innen származik:
https://www.facebook.com/photo?fbid=499167855973540&set=a.183500694206926
