Második hang

MÁSODIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

Jertek, imádjuk az Atyától öröktől fogva született / és Szűz Máriától megtestesült Isten Igéjét: / mert önként elszenvedte a keresztet, / és az eltemettetésnek átadta magát, / és föltámadt halottaiból, / hogy mint eltévedetteket, / üdvözítsen minket.

Krisztus a mi Üdvözítőnk, / ki a ránk vonatkozó kéziratot a keresztre szegezvén, / azt megsemmisíté, / a halál uralmát megszünteté, / azért imádjuk / az ő harmadnapi föltámadását.

Arkangyalok! énekeljük Krisztus föltámadását, / mert ő Megváltója és üdvözítője a mi lelkeinknek, / ki nagy dicsőségben és erőben ismét eljövend / ítélni a világot, / amelyet teremtett.

Téged, megfeszített és eltemetett Uralkodó, / angyal hirdetett az asszonyoknak, mondván: / Jöjjetek és lássátok, hol feküvék az Úr! / De erőteljesen föltámadt, / mint előre megmondó; / azért imádunk téged, / mint egyedül halhatatlant. / Életadó Krisztus, könyörülj rajtunk!

Kereszteddel megszüntetted a gyümölcsfától eredő átkot, / síroddal eltörülted a halál uralmát, / feltámadásoddal pedig / fölvilágosítottad az emberi nemet; / azért kiáltjuk néked: / Krisztus; jótevő Istenünk, / dicsőség néked!

Rettegéssel nyíltak meg előtted, Uram, / a halál kapui, / a pokol ajtónállói pedig látván téged, megfélelmettek: / mert az érckapukat összetörted, / a vas zárakat elhárítottad, / és kivezettél bennünket a sötétségből / és a halál árnyékából, / és kötelékeinket feloldottad.

Üdvözítő éneket énekelvén, hangoztassuk: / Jertek mindnyájan, / boruljunk le az Úr házában és mondjuk: / Ki a keresztre feszíttettél, / halottaidból föltámadtál / s az Atya kebelében lakozol, /' tisztíts meg minket bűneinkből!
Nagy dogmatikon

Elmúlt az árnyék törvény, / s bejött a kegyelem törvénye, / mert valamint a csipkebokor ióngolf bár, de nem égett el; / úgy te is mint Szűz szültél, és Szűznek maradtál / s a lángoszlop helyett valódi -Nap ragyogott fel nekünk / és Mózes helyett Krisztus, / lelkünk üdvössége jelent meg.
Előverses sztihirák

A te feltámadásoddal, Krisztus Üdvözítőnk, / fölvilágosítód az egész mindenséget; / és visszaállítód a te teremtményedet, / mindenható Uram, dicsőség néked!

Midőn a keresztre feszíttettél; Üdvözítő, / megváltoztattad az emberi szív jóságát, / mert a katonák embertelenséget tanúsítva, / megnyitók lándzsával oldaladat, / és a zsidók nem ismerve hatalmadat, / sírod megpecsételését kérték; / de te kegyességed által az eltemettetést elfogadtad; / s harmadnap föltámadtál. / Uram, dicsőség néked.

Életadó Krisztus, / ki a halandók kedvéért örvkényt elszenvedted a halált / és mint hatalmas; a poklokra leszállottál; / hol a te eljöveteledre várakozókat, / a vadállat körmei közül kiszabadítottad / s a pokol helyett a paradicsomot ajándékoztad nekik: / azért nekünk is, / kik harmadnapi föltámadásodat dicsőítjük, / ajándékozz bűnbocsánatot / és gazdag kegyelmet.
Kis dogmatikon

Óh csodák csodája! / ki látott férfi nélkül szült / és szűz anya által dajkált magzatot? / Bizonnyal Isten akaratának nyilvánulása ez újdonszülött, / kit te, óh Mária! / mivel kezeiden hordoztad, / s anyai bizalommal viseltetet hozzá, / ne szűnjél meg imádva kérni, hogy engesztelődjék irányunkban, / kik téged tisztelünk, / és üdvözítse a mi lelkeinket.
Tropár

Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan Élet, / akkor megtörted a poklot Istenséged fényével; / s midőn a holtakat is a mélységből föltámasztottad, / minden mennyei, Erők örvendezve kiáltók: / életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked.
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár

Az Istenfélő József, / levévén a fáról a te legtisztább testedet, / tiszta gyolcsba göngyölé / és illatos szerekkel ellátva, új sírba helyezés / de te, Uram, harmadnapon föltámadtál, / adván a világnak gazdag kegyelmet.

Dicsőség. Ki nem tiltottad el sírod kövének lepecsételését, / ez által a hit kőszikláját állítván fel, / új életet adtál mindnyájunknak, / Uram, dicsőség néked.
Most és. Az Istenszülőé.

Dicsőített vagy te, Istenszülő Szűz! / énekelünk téged; mert Fiad keresztje által meggyőzetett a pokol / és a halál megtöretett, / s mi a halál fiai föltámadtunk s az életre méltókká tétettünk; / régi boldogságunkat: a paradicsomot visszanyertük; / miért is őt háladatossággal dicsőítjük, / mint uralkodó Istenünket és egyetlen kegyelmest.
Kathizmalion

A kenethozó asszonyok előtt a sírnál megjelenő angyal ezeket mondó: / a kenetek a halottatokat illetik, / Krisztus az enyészettől idegen maradt. / De kiáltsátok: föltámadt az Úr, / adván a világnak gazdag kegyelmet.
Dicsőség

Tanítványaid kara / a kenethozó asszonyokkal összhangban örvendezik, / mert közös ünnepet ülnek velünk / a te föltámadásod dicsőségére és tiszteletére. / Azért így kiáltunk hozzád emberszerető Urunk, / add meg népednek a te nagy kegyelmedet!
Most és. Az Istenszülőé.

A természet törvényeit elrejtve / isteni szülésedet a szüzességgel kapcsoltad össze, / mert egyedül te szülted azt, / ki időtlen idők előtt téged szült; / azért magasztalunk téged Istenszülő.
Ipákoj

A kínszenvedés után az asszonyok sírodhoz menvén, / hogy megkenjék testedet, Krisztus Istenünk, / angyalt találtak a sírban és megrémültek, / mert az angyaltól feléjük ily szózat hangzott: föltámadt az Úr, a világnak nagy kegyelmet ajándékozván.
Prokimen

Kelj föl Uram, én Istenem, a parancs szerint, melyet parancsoltál és a népek gyülekezete körülveszen téged. (7. zsoltár)
Kánon'

A MÉLYSÉGBE FULLASZTÁ hajdan / Fáraó hadseregét a hatalmasabb erő: / a megtestesült Ige; / és a győzedelmeskedő bűnt megsemmisítette;' / mert a felséges Úr / dicsőséggel megdicsőült.

III. Kivirágzott a puszta, / á nemzetek kietlen egyháza, / mint a liliom / a te eljöveteled által; Uram, / melyben megevősödött az én szívem.

IV. Születtél a Szűztől / nem közbenjáró, nem angyal, / de maga az Úr testesült meg benned / és üdvözíté az egész emberi nemet; / miért is kiáltom neked: / Dicsőség a te erődnek, Uram!

V. Közvetítő levél / Isten és az emberek között / Krisztus Istenünk, / mert te Uralkodónk; / a tudatlanság éjjeléből / a világosság kútforrásához, / a te Atyádhoz vezéreltél bennünket.

VI. A bűnök mélységében fetrengvén, / a te irgalmad kifürkészhetlen mélységéhez folyamodom: / az enyészetből / vezess ki, Uram.
Konták

Föltámadtál a sírból, mindenható Üdvözítő; / és a pokol, látván e csodát, megrémült, / és a holtak föltámadtak; / a teremtmények pedig szemlélvén ezeket, teveled örvendeznek: / Ádám vigadoz és a világ dicsőít téged mindörökké.
lkosz

Te vagy az elhomályosultak világossága, te vagy mindnyájunk föltámadása; s az emberek élete, ki magaddal mindnyájunkat föltámasztottál. Te törted meg a halál hatalmát, Üdvözítőnk, te romboltad le, ó Ige, a pokol kapuit A halottak e csodát látván, álmélkodásba estek s minden teremtmény örvendett a te föltámadásodon, Emberszerető. Azért mi is mindnyájan dicsőítjük és magasztaljuk a te megalázkodásodat Üdvözítőnk, a világ pedig szüntelenül énekel téged.

VII. A gonosz zsarnok istentelen parancsa / emésztő tüzet támasztott; / Krisztus pedig a jámbor ifjakra / lelki harmatot árasztott, / aki legyen áldott és dicsőített.

VIII. A tüzes kemence Babilonban, / Isten rendeletéből, kétféle hatással működött, / a Kaldeusokat megégeté, / a hívőket pedig harmattal nedvesíté, / kik hittel énekelték: / áldjátok az Urat és Úrnak minden művei.

IX. A kezdetnélküli Atyának Fia, / a Szűztól megtestesült Úristen, / megjelent nekünk, / hogy a homályban levőket megvilágosítsa, / azért téged, legáldottabb Istenszülő, / magasztalunk.
Dicséreti sztihirák

Minden lélek és minden teremtmény téged dicsőít Uram; / mert kereszteddel megtörted a halált, hogy megmutasd az embereknek / halottaidból való föltámadásodat, / mint egyetlen emberszerető.

Hadd mondják a zsidók, / hogy az őrtálló vitézek elrejtették a mi Királyunkat! / Miért nem őrizte meg a sírkő az élet szikláját? / Ámde ti vagy a halottat adjátok elő, / vagy a föltámadottat imádjátok velünk együtt, mondván: / Dicsőség a te irgalmad sokaságának, Üdvözítő, / dicsőség néked.

Örvendjetek népek és vigadjatok, / a sírkövön ülő angyal jelenté ki nekünk, mondván: / Krisztus, a világ Üdvözítője / feltámadt halottaiból, / s illattal árasztott el mindeneket. / Örvendjetek népek és vigadjatok!

Angyal hozott fogantatásod előtt, Uram, / a Kegyteljésnek üdvözletet; / angyal hengeríté el föltámadásodban / dicső sírodról a követ is. / Az ugyan szomorúság helyett az öröm előképét hirdetés / ez pedig. halál helyett az életadó Uralkodót dicsőíté, / azért kiáltjuk néked: / Mindnyájunk Jótevője, / Urunk dicsőség néked.

Balzsammal és könnyekkel öntözték / az asszonyok a te sírodat, / de örömmel teltek be ajkaik, / mikor ezt mondták nekik: / föltámadt az Úr!

Nemzetek és népek dicsérjék Krisztus Istenünket, / ki érettünk önként szenvedte el a keresztet / és harmadnapig az alvilágban volt, / és hódoljanak az ő halottaiból való föltámadásának, / mellyel a világ határait megvilágosította.

Fölfeszítettek és eltemettek téged, / mint neked tetszett, Krisztusom, / de megtörted a halált, / és mint Isten és Uralkodó, / föltámadtál, / örök életet ajándékozván a világnak / és nagy kegyelmet.

Ó ti valódi törvényszegők, / a sírkő lepecsételése által, / csak még nagyobb csodára tettetek minket méltókká! / Az őrségnek tudomása van róla: / ma szállott ki a sírból. / Ők pedig ezt mondták: / mondjátok, hagy amíg aludtunk / eljöttek a tanítványok és ellopták őt / De ugyan ki lopna el egy halottat, mégpedig ruhátlanul? / Önerejéből föltámadt ő; mint Isten, / a sírban hagyván halotti ruháit! / Jertek zsidók és lássátok, / hogy a pecsétek nem törtek fel! / A halált legyőzte, s az emberi nemnek / végnélkül való életet ajándékozott, / és nagy kegyelmet.
A szent liturgián
Tropár

Az imádságban fáradhatatlanul buzgólkódó Istenszülőt, / a pártfogásban a mi változatlan reménységünket, / a halál és a sír nem tarthatta meg sajátjának; / mivel őt, mint az Életnek szülő anyját; / az ő szűz méhében elhelyezkedett Fiúisten / az örök élet dicsőségébe vezette be.
Prokimen

Az én erősségem és dicséretem-az Úr, mert ő lett nekem szabadulásom. (117. zsoltár)
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

2. hang. Mintája: Midőn téged…

Ki a / jószívűség forrását bírod / és a kegyelmek özönét / és patakjait árasztod, / ó jóságos Atya, / és Fiú, / az Atya Igéje / és Szentlélek, a nem teremtett Lény! / fogadd el kérésünket és imádságunkat, / s minden / vétkezőnek adj bűnbocsánatot, / mint irgalmas és emberszerető Isten.

Isteni / lényednél fogva / irgalmas, -kegyelmes / és könyörülő vagy; / azért / kérünk téged, Krisztus, mi Üdvözítőnk / és leborulva kiáltjuk néked énekelvén: / add / szolgáid minden bűneinek, melyekben vétettünk ellened, / feloldozást és bocsánatát, / mint irgalmas és emberszerető Isten.

Ki / üdvözíteni akartad mindazokat, / kikért megtestesülvén emberré lettél, / üdvözíts minket, / kik a te parancsaidat követjük; / mert / nem a megigazultak kedvéért / jelentél meg közöttünk, / hanem hogy minket, kik sok bűnnel vagyunk megterhelve / feloldozz isteni keresztséged malasztjával, / mint irgalmas és emberszerető Isten.
Az Istenszülőé

Angyalok sokasága / háromszor szent énekben magasztalja a te Fiadat, / tisztaságos Szűz, / téged pedig, mint az ő tündöklő királyi székét ; és élő palotáját, / s mint mennyei hidat, mely a földről ő hozzá vezet, / dicsőítünk mi, Szent Gábor arkangyallal kiáltván: / Üdvözlégy malaszttalteljes, / ki szülője vagy örömünk forrásának.
Előverses sztihirák

Ellened vétettem, Üdvözítő Krisztus, / mint a tékozló fiú, / fogadj be engem, Atyám, az én megtérésemben, / és könyörülj rajtam, Isten!

A vámszedő szavával kiáltok hozzád, / Krisztus, Üdvözítőm: / tisztíts meg engem is, hozzá hasonlótag, / és könyörülj rajtam Isten!

A földi gyönyöröktől tartózkodó vértanúk, / a mennyei javakra lettek méltókká, / és angyalok társaivá tétettek. / Az ő imádságaik által, / Uram könyörülj rajtunk / és üdvözíts minket.
Az Istenszülőé

Üdvözlégy, Istenszülő Mária, leronthatatlan s mindenek felett szent templom, / mint a próféta kiáltja: / -Szent a te hajlékod, / és csodálatos az igazságban.
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák

Ellened vétettem, Üdvözítő Krisztus, / mint a tékozló fiú, / fogadj be engem, Atyám, az én megtérésemben, / és könyörülj rajtam, Isten!

A vámszedő szavával kiáltok hozzád, / Krisztus, Üdvözítőm: / tisztíts meg engem is, hozzá hasonlótag, / és könyörülj rajtam Isten!

Gonosz és helytelen cselekedeteimre gondolva / követem a vámszedőt s a bűnös nőt, / és a tékozló fiút / s a te könyörületességedhez menekülök. / Azért le is borulok előtted. -Irgalmas: / még mielőtt elkárhoztatnál, / bocsáss meg Istenem és irgalmazz nekem !

Tekints az én törvényszegéseimre, / Urunk, ki a Szűztői születtél, / s tisztítsd meg az én szívemet, / Szentlelkednek eme templomát, ,/ s ne taszíts el színed elől te, / kinek irgalma véghetetlen nagy!