Negyedik hang

NEGYEDIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

A te életadó keresztednek / szüntelenül hódolva Krisztus Istenünk, / harmadnapi feltámadásodat dicsőítjük, / mert ez által újítottad meg, Mindenható, / megromlott emberi természetünket, / és megnyitottad nekünk a mennyekbe való feljutást, / mint egyedül áldott és emberszerető.

Az engedelmesség fájának ítéletét / föloldoztad Üdvözítőm, / mert a keresztfára önként szegeztetvén, / és a poklokra alászállván, Mindenható, / a bilincseket szétszaggattad. / Azért hódolunk a te halottaidból való feltámadásodnak, / örömmel kiáltván: / Mindenható Urunk, dicsőség neked!

A pokol kapuit összezúztad Uram, / és haláloddal megtörted a halál országát, / az emberi nemet pedig a romlástól megszabadítottad, / életet ajándékozván a világnak és gazdag kegyelmet.

Jöjjetek népek, énekeljük / az Üdvözítő harmadnapi föltámadását, / mely által megszabadultunk a pokol feloldozhatatlan kötelékeitől, / és romolhatatlanságot és életet nyertünk mindnyájan kiáltván: / Megfeszített, Eltemetett és Föltámadott, / Üdvözíts minket feltámadásod által, / mint egyetlen emberszerető!

Az angyalok és emberek dicsőítik, Üdvözítő, / a te harmadnapi föltámadásodat, / mely által megvilágosíttattak a föld minden határai / és az ellenség szolgálatából felszabadíttattunk, kiáltván: / Üdvözíts minket föltámadásoddal, / egyetlen emberszerető.

Az érckapukat betörted / és a zárakat összezúztad Krisztus Istenünk, / és az elesett emberi nemet föltámasztottad, / azért egyhangúlag mondjuk: / Ki halottaidból föltámadtál, / Uram, dicsőség neked!

Uram, a te születésed az Atyától / minden idők előtti és öröktől való, / a Szűztől történt megtestesülésed / kimondhatatlan és fölérthetetlen az emberek előtt, / az alvilágba való leszállásod pedig / rettenetes az ördögnek és az ő hírnökeinek, / mert a halált letiporván, harmadnapra föltámadtál / enyészettől való mentességet adván az embereknek / és gazdag kegyelmet.
Nagy dogmatikon

Terólad zeng énekekben / az isten-ős és próféta Dávid / a téged felmagasztaló Istennek mondván, "A királyné jobbod felől áll" / mert téged az élet anyjának és közbenjárónak választott, / a tőled atya nélkül születni kegyeskedő Isten, / hogy a vétek által elhomályosult isteni képünket megújítsa, / és az elveszett juhot megtalálván, vállára vegye, az Atyához vezesse, / a mennyei Erőkkel egyesítse, és üdvözítse a világot, / mint hatalmas és gazdag kegyelmű.
Előveres sztihirák

Fölszállván a keresztre Uram, / ősi átkunkat megszüntetted, / és alászállván a poklokra, / az örökös foglyokat kiszabadítottad, / enyészhetetlenséget ajándékozván az emberi nemnek; / azért énekelve dicsőítjük / a te életadó és üdvözítő feltámadásodat.

Keresztre szegeztetvén egyetlen Mindenható, / minden teremtményt életre hoztál, / és sírba helyeztetvén, / a sírban levőket föltámasztottad, / romolhatatlanságot és életet ajándékozván az emberi nemnek; / azért énekelve dicsőítjük / a te harmadnapi feltámadásodat.

A gonosz népek, Krisztus, / átadván téged Pilátusnak, halálra ítéltek, / s jótevőjök iránt hálátlanságot tanúsítottak, / de te önként elszenvedted az eltemettetést, / harmadnapon önerődből feltámadtál, mint Isten, / ajándékozván nékünk végnélküli életet / és gazdag kegyelmet.

Könnyezve érkezvén sírodhoz az asszonyok, / Téged kerestek, / de nem találván meg, / sírva és zokogva kiálták, mondván: Jaj nekünk, ó mi Üdvözítőnk és mindenek Királya! / miképp lophattak el téged? / s mely helyen van elrejtve a te életadó tested? / Az angyal pedig felelé nekik: / Ne sírjatok, mondá, / mert feltámadt az Úr. / örömet hozván nekünk, / mint egyedül irgalmas.
Kis dogmatikon

Tekints szolgáid imádságaira, ó Szeplőtelen! / enyhítsd gyötrő szenvedéseinket, / s minden aggódástól szabadíts meg minket, / mert te vagy a mi egyedüli, szilárd és biztos erősségünk! / A te oltalmad alá menekülünk, / hogy meg ne szégyenüljünk, Istenszülő, kik hozzád fohászkodunk. / Engedj a mi kéréseinknek, kik néked hittel énekeljük: / Üdvözlégy Királynénk, / mindnyájunk segítője, / öröme, védelme / és lelkeink üdvössége!
Tropár

A föltámadás örvendetes hírét, / az angyaltól megtudván az Úr tanítványai / és az ősi átok elvetéséről értesülvén, / az apostolok dicsekedve mondták: / Legyőzetett a halál, / föltámadt Krisztus Isten, / ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár

Föltekintve a sír bejáratára / és látva a fénytől tündöklő angyalt, / a kenethozó asszonyok rémülettel teltek el, mondván: / Vajon ellopatott e, ki megnyitá a latornak a paradicsomot? / vagy talán föltámadott, / ki szenvedései előtt előre hirdeté föltámadását? / Valóban föltámadt Krisztus, / adván a pokolban levőknek életet és feltámadást.
Dicsőség

Önkéntes szándékod szerint / keresztrefeszíttetést szenvedtél, Üdvözítőnk, / és ki egy szavaddal a véghatárokat alkottad, / halandó emberek új sírba helyeztek. / Ez által az ellenséget megkötözted, / a halált kemény rabságra vetetted, / az alvilágban levők pedig életadó föltámadásodnak mind így zengenek: / Krisztus föltámadt / s életadó maradt mindörökké.
Most és. Az Istenszülőé.

Elcsodálkozott József, / midőn a természetfölöttit szemlélte, / és megértette elméjében a harmatot a gyapjún, / a te szeplőtelen foganásodban Istenszülő, / s a tűzben el nem égő rózsabokrot / és Áron kivirágzott vesszejét! / S mint jegyesed és őrződ bizonyságot tevén, / az áldozópapoknak ezt kiáltá: / (Gyermeket) szül a Szűz / és a szülés után ismét szűz marad!
Kathizmalion

Feltámadtál a sírból, / mint halhatatlan, ó Üdvözítő! / és erőd által / feltámasztottad a világot is, Krisztus Istenünk; / erősségben megtörted a halál hatalmát / és föltámadást ajándékoztál mindnyájunknak ó Kegyelmes! / miért is dicsőítünk téged / egyedül emberszerető.
Dicsőség

A hegy magaslatáról leszállván Gábor arkangyal / az élet szikláját rejtő kőhöz közeledett, / s tündökölve szólott a sírókhoz: / szűnjék siránkozó jajgatástok, / hiszen mindig kegyelemnek vagytok részesei. / Mert akit siránkozva kerestek, / győződjetek meg róla: valóban föltámadt. / Adjátok hírül azért az apostoloknak, / hogy föltámadt az Úr! / A föltámadott előtt pedig hódoljatok örömmel telve, / bízzatok tehát s bízzék Éva is!
Most és. Az Istenszülőé.

Elcsodálkoztak, ó Tisztaságos, / az összes angyali karok / titokteljes és félelmetes szüléseden; / hogy fogadhatja be öled mint embert azt, ki egyik kezével fenntartja a mindenséget; / hogyan vehet kezdetet az örök idők előtti, / hogyan táplálkozhatik tejjel az, / ki kimondhatatlan jóságával minden lélektől eltáplál? / Téged pedig mint valódi Istenanyát / dicsérünk és dicsőítünk.
Ipákoj

A te dicső föltámadásodat / a kenethozó asszonyok / előresietve úgy adták hírül az apostoloknak Krisztusom, / hogy mint Isten támadtál föl, / a világnak nagy kegyelmet ajándékozván.
Prokimen

Kelj föl Uram, segíts meg minket és szabadíts meg minket a te nevedért. (43. zsoltár)
Kánon

A VÖRÖS-TENGER MÉLYSÉGÉN / száraz lábbal áthaladott hajdan Izrael, / és Mózesnek fölemelt kezeivel / Amalek erejét / a pusztában legyőzte.

III. Tebenned örvendez / a te Egyházad, Krisztus énekelvén néked: / te vagy az én erősségem, Uram, / menedékem és szabadulásom.

IV. Fölemelve a keresztre, / látván téged, ó igazság napja, az Egyház, / megállott az ő működésében, / méltóan hangoztatván: / dicsőség a te erődnek Uram.

V. Te, Uram, én világosságom, / ki e világra jöttél mint isteni fény, / hogy a tudatlanság homályából / vezesd ki azokat, / kik téged hittel énekelnek.

VI. A dicséret / áldozatát mutatom be néked Uram, / kiáltja az Egyház, / megtisztulván a gonosz vértől, / a te oldaladból kegyelmesen / kiömlesztett véred által.
Konták

Üdvözítőm és Megváltóm, / föltámasztád a sír bilincseiből, / mint Isten, a föld szülötteit, / és a pokol kapuit összetörted / s mint Uralkodó, / harmadnapon föltámadtál.
Ikosz

A halottaiból és a sírból föltámadt életadó Krisztust, ki hatalmával ma a halál kapuit megtörte, a poklot holttá tette, a halál fájdalmát eltörölte s Ádámot és Évát fölszabadította, zengjük mindnyájan, föld szülöttei, buzgó hálaadást énekelvén: mert ő mint egyedül erős Isten és Uralkodó támadt föl a harmadik napon.

VII. A perzsiai kemencében / az ábrahámi utódok / inkább a vallásosság szeretete, mint a lángok által hevíttetve kiáltják: / Áldott vagy te a te dicsőséged templomában Uram!

VIII. Kezeit kiterjesztvén Dániel, / a barlangban ásítozó oroszlánok dühét lecsillapítá, / a tűz erejét pedig kiolták / a valláskedvelő erényes ifjak, kiáltván: / Áldjátok az Urat az ő minden művei, / énekeljétek és magasztaljátok őt mindörökké.

IX. Az érintetlen hegyből, / Tőled, ó Szűz Mária, / mint kézzel nem vágott szegletkő, elválván Krisztus, / összekötött magában két különböző természetet, / azért örvendezve magasztalunk téged Istenszülő.
Dicséreti sztihirák

Ki a keresztet és a halált elszenvedted és hatottaidból föltámadtál, / mindenható Urunk, / dicsőítjük a te faltámadásodat.

A te kereszteddel Krisztus, / a régi átoktól megszabadítottál bennünket / és haláloddal emberi természetünket / a gyötrő sátántól megmentetted, / föltámadásoddal pedig mindeneket örömmel töltöttél be, azért kiáltjuk néked: / halottaidból föltámadt Urunk, dicsőség néked.

Kereszteddel, Krisztus Üdvözítőm, / taníts meg minket a te igazságaidra / és ments meg minket az ellenség hálójából, / föltámadván halottaidból emelj fel bennünket is, / kik bűn által estünk el, / felénk nyújtván kezedet, emberszerető Urunk, / szenteidnek imádságai által.

Atyád kebelétől el nem válva, / Istennek egyszülött Igéje, / emberszeretetből leszállottál a földre, / változatlanul emberré lettél, / és bár testileg elszenvedted a keresztet és a halált, / de istenséged szerint mit sem szenvedtél, / feltámadtál halottaidból / és halhatatlanságot adtál az emberi nemnek, / mint egyetlen mindenható.

Halált szenvedtél testileg, Üdvözítőm, / hogy számunkra halhatatlanságot eszközölj ki, / a sírban lakoztál / hogy bennünket a pokoltól szabadíts meg, / föltámasztván magaddal együtt. / Mint ember szenvedtél, / mint Isten pedig föltámadtál, / miértis így kiáltunk: / dicsőség néked életadó Urunk, / egyetlen emberszerető!

A kősziklák meghasadtak, Üdvözítőm, / midőn keresztedet a vesztőhelyen fölállították, / és a pokol kapui megrendültek, / midőn téged, / mint halottat sírba tettek, / mert megtörted a halál erejét, / és föltámadásod által Üdvözítőm, / az összes halottakat enyészettől való mentességgel ruháztad föl: / életadó Urunk, dicsőség néked!

Az asszonyok látni óhajtották, Krisztus Istenünk, / a te föltámadásodat: / Mária Magdolna előre sietett / és a követ a sírról eltávolítva találta / s rajta angyalt látott ülni, ki azt mondta: / miért keresitek az Élőt a holtak közt, / mint Isten föltámadt ő, / hogy mindnyájunkat üdvözítsen!

Hol van Jézus, kit őrködve figyeltetek? - mondjátok, ti zsidók? / Hol van, akit lepecsételt kővel elzárt sírba tettetek? / Adjátok elő a halottat, életrejtők, / adjátok elő azt, ki el van temetve, / vagy higgyetek a föltámadottnak. / Mert ha ti elhallgatjátok az Úr föltámadását, / a kövek fogják kiáltani, / legfőképpen az, amelyet a sírról hengerítettetek el. / - Nagy a te irgalmasságod, / nagy a te gondviselésed titka, / Üdvözítőnk dicsőség néked.
A szent liturgián
Tropár

Üdvözítőm és Megváltóm, / föltámasztád a sír bilincseiből, / mint Isten, a föld szülötteit, / és a pokol kapuit összetörted / s mint Uralkodó, / harmadnapon föltámadtál.
Az Istenszülőé

A te születésed által legtisztább Szűz, / Joákim és Anna a magtalanság szégyenétől, / Ádám és Éva pedig a halál enyészetétől szabadultak meg, ezt ünneplik a te népeid is, / letévén az ősi bűn terhét, midőn így kiáltanak hozzád: / Magtalanság szülte az Istenanyát, / a mi életünk táplálóját.
Prokimen

Mely igen fölségesek a te műveid, Uram, mindeneket bölcsességgel cselekedtél. (103. zsoltár).
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

Mintája: Jelül rendelted…

Vétkeztem ellened, Emberszerető, / nem természetes módon, mint gyarló ember, / hogy bocsánatot nyerhetnék, / hanem embert, természetet és a megbocsátást felülhaladó mértékben. / De te Üdvözítőm, / ki a természet törvénye felett / és az emberi észre nézve felfoghatatlan módon emberré lettél / és véghetetlenül irgalmas vagy, / könyörülj rajtam.

A bűnbánatot nem az igazak, hanem a bűnösök részére alapítottad Krisztus. / Példaképpen vevén tehát a latort és a tékozló fiút, / Manasszeszt és a bűnös nőt, / az üldözőt, a vámost és a megtagadót, / nem csüggedek el, ismervén a te jóságodat / és szeretetedet, Üdvözítőm, / hanem javulást fogadok és siránkozom / erősen remélvén, hogy befogadsz engem.

Isten, mindenek királya! adj nékem, / ki a testi szenvedélyekben merültem el / és téged elhagytalak, / töredelmes szívet, a bűntől való tartózkodást / és tökéletes megjavulást. / Kétségbeesett tékozló fiadat / mindenható Jézus, / nagy irgalmasságod szerint üdvözítsd, / mint lelkeink szabadítója.
Az Istenszülőé

Ki felülhaladod az angyali rendeket, ó Szeplőtelen! / az angyalokkal egyetemben imádd / az angyalok és minden teremtmények Királyát, / hogy ajándékozzon nekünk bűnbocsánatot, / mentsen meg minket a rossz indulatoktól, / és méltasson bennünket arra, / hogy méltó magasztalói lehessünk az ő dicsőségének / és részesei elevenítő titkainak.
Előverses sztihirák

Szerettem volna könnyeimmel lemosni, Uram / bűneim kéziratát, / és életem további folyamán / bűnbánat által keresni kedvedet, / de csábít az ellenség / és sanyargatja lelkemet; / Uram míg végképpen el nem veszek, / szabadíts meg engem.

Ki az a szélvész által hányatottak között, / ki közeledvén a te révpartodhoz, Uram, / és nem menekült meg? / - avagy melyik beteg kér tőled orvoslást és nem gyógyulna meg? / Mindenek teremtője és a betegek orvoslója: / Uram, míg végképpen el nem veszek, / üdvözíts engem.

Ki szenteid emlékében magasztaltatol Krisztus Isten, / és általok imádtatol, / küldd le nekünk nagy és bő kegyelmedet!
Az Istenszülőé

Üdvözlégy a világosság szövétneke! / Üdvözlégy a megváltás kútforrása! / Üdvözlégy az égi manna arany edénye! / Üdvözlégy eléghetetlen csipkebokor! / Üdvözlégy királyi palota! Üdvözlégy titokzatos asztal! / Üdvözlégy szent hegy! / Üdvözlégy királyi szék! / Üdvözlégy, mindnyájunk segítsége! / Üdvözlégy titkos ajtó! / Üdvözlégy valamennyiünk öröme, / legdrágább Királynénk!
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák

Moss meg engem könnyeimmel, Üdvözítőm, / mert sok bűnnel vagyok fertőzve, / azért le is borulok elődbe: / Istenem, vétkeztem, / irgalmazz nekem!

Szellemi nyájadnak juha vagyok, / s hozzád menekülök, jó pásztorom, / keress föl engem, eltévedtet, Istenem, / és irgalmazz nekem!