Ötödik hang

ÖTÖDIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

A te drága kereszteddel Krisztus, / az ördögöt megszégyenítetted, / és feltámadásoddal a vétek fullánkját megtompítottad, / és megmentettél bennünket a halál kapuitól: / azért dicsőítünk téged, Egyszülött.

Ki az emberi nemnek feltámadást ajándékozott, / mint a bárány leöletésére vitetik. / Megrémülének a pokol fejedelmei, / s elfoglaltattak tőlük a siralom kapui, / mert azokon Krisztus, a dicsőség királya vonult be, / a bilincsekben levőknek mondván: Távozzatok; / és a sötétségben lévőknek pedig: / Vetkezzetek ki az örök homályból!

Nagyszerű csoda! / A láthatatlan dolgok teremtője / emberszeretetből testileg szenvedett, / és mint halhatatlan föltámadt. / Jertek minden nemzetek szülöttei és imádjuk őt, / mert az ő kegyessége által / a sátán incselkedéseitől megszabadulván, / három személyben dicsérünk egy Istent.

Esti imádást hozunk néked; / soha le nem alkonyodó világosság! / Ki az idők teljében a világnak testileg felragyogtál / és egész a pokolig leszálltál, / és az ottan található sötétséget szétoszlattad / és a nemzeteknek a feltámadás fényét megmutattad, / kegyelmes Uram dicsőség néked.

Krisztust, üdvösségünk szerzőjét dicsőítjük, / mert az ő feltámadása által / világ megszabadult a csalárdságtól. / Örvend az angyali sereg, / fut a démonok incselkedése, / az elesett Ádám fölkelt, / az ördög megsemmisült.

Az őrséghez tartozókat a törvényszegők így oktatták ki: / Titkoljátok el Krisztus feltámadását: / vegyétek az erszényeket és mondjátok, / hogy "amíg mi aludtunk, ellopták a sírból a halottat!" / - Ki látott, ki hallott (olyat), / hogy halottat loptak volna valamikor, / főként bebalzsamozva és meztelenül, / a sírban hagyva halotti ruháit / - Ne ámítsátok magatokat, ti zsidók, / vizsgáljátok a próféták szózatait / s értsétek meg, hogy valóban / a világ Megváltója ő, a mindenható!

Uram, ki a poklot leigáztad / és a halált megtörted, / drága kereszteddel megvilágosítván a világot, édes Üdvözítőm, könyörülj rajtunk!
Nagy dogmatikon

A Vörös-tenger hajdan a szeplőtelen ara képét ábrázolta, / ottan Mózes a víz kettéválasztója, / itt Gábor arkangyal a csoda végrehajtója. / Akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izrael, / mostan mag nélkül szülé Krisztust a Szűz / a tenger Izrael átkelése után járhatatlanná lett; / a Szeplőtelen Szűz Emmánuel megszületése után is sértetlen maradt. / A létező és az öröktől fogva létezett Úr, / mint ember jelent meg, / ki könyörüljön rajtunk.
Előverses sztihirák

Téged, megtestesült, / és a mennytől külön nem vált Üdvözítő Krisztust / az ének hangjain magasztalunk; / mert emberi nemünkért a keresztet és a halált elfogadtad, / mint emberszerető Urunk, / ledöntvén a pokol kapuit, / harmadnapon föltámadtál, / üdvözítve a mi lelkünket.

Átvert oldaladdal, Életadó, / az élet és az üdvösség forrását nyitottad meg nekünk, / testileg pedig elfogadva a halált, / halhatatlanságot ajándékoztál mindnyájunknak; / a sírba költözve, megváltottál bennünket, / föltámasztván minket is dicsőséggel, mint Isten. / Azért kiáltjuk néked: / Emberszerető Urunk, dicsőség néked.

Csodálatos a te keresztre feszíttetésed / és a poklokra való leszállásod, Emberszerető, / mert leigázván a poklot, / mint Isten dicsőséggel feltámasztottad a lezárva tartott foglyokat, / és megnyitván a paradicsomot, / abba helyezéd azokat. / Azért minékünk is, / kik dicsőítjük a harmadnapi feltámadásodat, / adj teljes bűnbocsánatot, / a paradicsom lakóivá tévén bennünket; / mint egyetlen irgalmas.

Testileg elfogadván érettünk a kínszenvedést, / és harmadnap halottaidból feltámadván / a mi testi szenvedéseinket is gyógyítsd meg / és emelj fel bennünket bűnös állapotunkból Emberszerető, / és üdvözíts minket.
Kis dogmatikon

A Király temploma és ajtaja, / palotája és trónja vagy, legtisztább Szűz, ki által az én szabadítóm, Jézus Krisztus / a sötétségben alvóknak megjelent, mint az igazság napja, / ki megvilágítani akarta azokat, / kiket saját képére isteni kézzel alkotott. / Azért Legáldottabb, / ki anyai bizalommal viseltetet ő hozzája, / szüntelenül kérjed őt a mi lelkünk üdvösségéért.
Tropár

Az Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélküli Igét, / ki a Szűztől a mi üdvözítésükre született, / énekeljük és imádjuk, ó hívek; / mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni, / hol a halált elszenvedte / és a holtakat az ő dicsőséges feltámadása által föltámasztotta.
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár

Az Úr keresztjét dicsérjük, / szent eltemettetését énekekben tiszteljük / és feltámadását mindenekfelett dicsőítjük, / mert sírjaikból magával együtt föltámasztá a holtakat is, mint Isten, / leigázván a halál hatalmát és az ördög erejét / és a pokolban levőknek világosságot árasztott.
Dicsőség

Urunk, halottnak neveztek téged, ki megölted a halált, / sírba helyeztek, ki a sírokat kiüresítetted; / fenn katonák őriztek, / alant pedig föltámasztottad az örök idők óta elhunytakat, / Mindenható és fölfoghatatlan Urunk, dicsőség neked!
Most és. Az Istenszülőé.

Üdvözlégy istenjárta szent hegy!! / Üdvözlégy meg nem éghető szellemi rózsabokor! / Üdvözlégy egyetlen híd a világból Istenhez, / ki a halandókat az örök életbe vezeted át. / Üdvözlégy sérületlen leányzó, / ki férfitől meg nem közelítve szülted a mi lelkünk üdvösségét.
Kathizmalion

Uram a te harmadnapi föltámadásod / és az apostolok meghódolása után, Péter fölkiáltott hozzád: / Az asszonyok bátorsággal teltek el, én pedig megfélemlettem; / a lator áldott téged, én pedig megtagadtalak: / vajon tartasz-e továbbra is tanítványodnak? / vagy ismét a mély vizek halászává teszel? / De megtérésemben fogadj el, Istenem, és üdvözíts engem.
Dicsőség

Urunk, a törvényszegők téged az elítélték között fölfeszítettek, / s oldaladat lándzsával verték át, ó Irgalmas! / Elfogadtad az eltemetést, ki a pokol kapuit megtörted. / Mikor pedig harmadnapra föltámadtál, / az asszonyok látásodra siettek, / és az apostoloknak is megvitték föltámadásod örömhírét. / - Fölmagasztalt Üdvözítőnk, kit angyalok énekelnek, / áldott Urunk, dicsőség neked!
Most és. Az Istenszülőé.

Férjtől meg nem közelített ara, Istenszülő, / ki Éva fájdalmát, örömre változtattad, / mi hívek énekelünk és dicsőítünk téged, / mert kivezettél bennünket az ősi átokból. / Esedezzél most is szünet nélkül, legszentebb ártatlanság, / hogy üdvözülhessünk.
Ipákoj

Az angyalok láttára elméjükben megrettenve, / és az isteni föltámadás által lelkükben megvilágosíttatva, / a kenethozó nők az apostoloknak ezt hirdették: / Hirdessétek a nemzeteknek a feltámadást, mert az Úr csodadolgot cselekedett, / megadván a gazdag kegyelmet.
Prokimen

Kelj föl Uram, Isten! emeld föl kezedet, - mert te országolni fogsz örökké. (9. zsoltár)
Kánon

A LOVAS HADSEREGET, Krisztus / az ő magas jobbjával összetörve, / a Vörös-tengerbe fullasztá; / az izraelitákat pedig megszabadítá, / kik győzelmi éneket énekelének.

III. Ki parancsoddal a végtelen ürességben / megszilárdítád a földet, / és feltartóztathatatlan nehézkedését / a te törvényeid ingatlanul álló sziklájára függesztéd, / erősítsd meg Egyházadat, Jóságos és Emberszerető.

IV: A te önfeláldozásodat, Krisztus, / látnoki szemmel megértvén Habakuk, / remegve kiáltá néked: / Eljöttél a te népednek üdvözítésére, / hogy megmentsd fölkentjeidet.

V. Ki a világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, / hozzád virrasztok / és hozzád kiáltok, / elhomályosult lelkemet / világosítsd meg Krisztus, / mint egyedül irgalmas.

VI. Hányattatva a lélekemésztő viharoktól, / Uralkodó Krisztus, / szenvedélyeim tengerét csendesítsd le, / a romlásból vezess ki, mint irgalmas.
Konták

Leszállottál, Üdvözítőm, a poklokra, / s mint mindenható összetörvén a pokol kapuit, / a holtakat föltámasztottad és a halál fullánkját megbénítottad; / Ádámot pedig az ősi átoktól fölmentetted, ó Emberszerető; / miért is mindnyájan kiáltjuk néked: / Üdvözíts minket, Urunk.
Ikosz

Az angyali szavak hallatára az asszonyok fölhagytak a sírással, vidámak lettek és meglepődtek, mert látták a csodát. És Krisztus, íme, feléjük közeledvén, mondá: örvendjetek, bízzatok, én legyőztem a világot, s megszabadítottam a bilincsekben levőket. Siessetek azért tanítványaimhoz és mondjátok meg nekik, hogy megelőzlek titeket Galilea városában, ezt hirdetve. Azért mindnyájan így kiáltunk föl: Üdvözíts minket Urunk!

VII. Atyáink dicsőített Ura, / a lángokat kioltád, / a jámbor ifjakat harmattal nedvesítéd, / kik együtt éneklének: / Áldott vagy te, Istenünk.

VIII. Néked mindenek Teremtője, / a tüzes kemencébe zárt jámbor ifjak / bájos énekkart képezve hangoztatták: / Minden művek énekeljétek az Urat / és magasztaljátok őt mindörökké.

IX. Izaiás örvendj! / Szűz fogant méhében / és fiat szült, Emánuelt, / Istent és embert, / Kelet az ő neve, / kit is magasztalván, / a Szűzet dicsérjük.
Dícséreti sztihirák

Uram! a gonoszok által megpecsételt sírboltból épségben kiszálltál, / mint miképp a Szűztől születtél. / A testnélküli angyalok nem foghatták fel megtestesülésed titkát; / a sírodat őrző vitézek sem értették feltámadásod rejtélyét. / Mindkét esemény titok maradt a kétkedőknek, / de világos és nyilvánvaló csoda azoknak, / akik a titok előtt hittel meghajoltak, / melyek erejével Üdvözítőnk! / - adj a téged éneklőknek örömet és gazdag kegyelmet.

Uram! Az örök zárakat összetörted / és a bilincseket szétszaggattad; / a sírból föltámadtál, / hátrahagyva halottas ruháidat, / háromnapi eltemettetésed bizonyságául, / és előre mentél Galileába, / kit a sziklasírban hasztalanul őriztenek; / nagy a te kegyelmed, felfoghatatlan Üdvözítő, / könyörülj rajtunk és üdvözíts minket!

Uram! asszonyok siettek a te sírodhoz, látni akarván az érettünk kiszenvedett Krisztust, / és megjövén, az elhengerített kövön angyalt találtak ülve, / ki szólván hozzájuk mondá: / Föltámadott az Úr! / mondjátok a tanítványoknak, hogy feltámadt halottaiból, / üdvözítvén a mi lelkünket.

Uram! amiként kiszálltál a megpecsételt sírból: / úgy zárt ajtók mellett / beléptél tanítványaid közé, / megmutatván nekik testi szenvedésed jeleit, / melyeket hosszú türelmedben magadra vettél, Üdvözítő. / Mint Dávid nemzedéke, sebeket szenvedtél, / mint Isten fia, a világot váltottad meg: / nagy a te kegyelmed, / felfoghatatlan Üdvözítő, / könyörülj rajtunk és üdvözíts minket.

Urunk örökkévalóság királya, / mindnyájunknak teremtője, / ki a megfeszítést és eltemetést érettünk testileg elvállaltad, / hogy a pokoltól mindnyájunkat megszabadíts: / Te vagy a mi Istenünk, / kívüled mást nem ismerünk!

Urunk, ki beszélhetné el ragyogó csodáidat, / vagy ki hirdethetné félelmetes titkaidat? / Mert te érettünk emberré levén, mint önmagad akartad, / megmutattad erődnek hatalmát, / mivel kereszteddel a latornak a paradicsomot megnyitottad, / eltemetéseddel a pokol bilincseit összezúztad, / föltámadásod által pedig mindnyájunkat gazdaggá tettél, / kegyelmes Urunk, dicsőség neked!

A kenethozó asszonyok sírodhoz jövén, / kora hajnalban téged kerestek, / hogy balzsammal kenjék be a halhatatlan Igét és Istent. / És az angyal szavát hallván, / örömmel siettek nyíltan hírül vinni az apostoloknak, / hogy te, mindnyájunk élete, föltámadtál / megtisztulást ajándékozván a világnak és nagy kegyelmet.

Az Istent befogadó sír őrzői a zsidókhoz így szólottak: / Ó mennyire hiúságos a ti tervetek! / Hiába fáradoztok, hogy a leírhatatlant megőrizni próbáljátok! / A Megfeszítettnek föltámadását rejteni akarván, / nyilvánossá tettétek! / Ó mily hívságos a ti gyűléstek! / Miért akarjátok ismét elrejteni az elrejthetetlent? / Halljátok inkább tőlünk és higgyetek az igazságban: / Egy villámfényű angyal szállott alá az égből, / elhengerítette a követ / mi pedig a félelemtől ájulásba estünk, / az pedig az erőslelkű kenethozó asszonyokhoz szózatot intézve rnondá: / nem látjátok-e az alélt őröket / és a feltört pecséteket? / és az alvilág kiürítését? / Miért keresitek, mint halottat azt, aki a pokol diadalát semmivé tette, / s a halál fájdalmát megszüntette? / Menjetek és adjátok hírül hamar / az apostoloknak a föltámadást, / félelem nélkül kiáltván: / valóban föltámadt Krisztus, / akinél a kegyelem bősége van!
A szent liturgián
Tropár

Az Istenszülőhöz siessünk most, hívek / s illessük csókjainkkal az ő palástját, / hozzá méltó dicshimnuszokat énekelve. / Mert fölöttünk leng oltalomleple / s befedezi az összes hívőket, / hogy minden veszélytől megóvja azokat, kik így kiáltanak: / Üdvözlégy teljes fényű oltalom!
Prokimen

Te, Uram, megtartasz minket és megőrzesz minket e nemzedéktől mindörökké. (11. zsoltár)
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

Mintája: Üdvözlégy életadó Kereszt!

Sírok / és keserűen bánkódom, / midőn a végső ítéletre gondolok, / mint megátalkodott bűnösnek / nem levén semmi feleletem vagy mentségem vétkeim felett. / Azért esedezem: / amíg nem üt éltem végső órája, / még a halál megjelenése / és az utolsó ítélet kimondása előtt, / minekelőtte kárhozatra ítéltetném, / - hol a kiolthatatlan tűz, / a külső sötétség, / hol a fogak csikorgatása / és telhetetlen féreg emészti a bűnösöket: - / ajándékozd bűneim bocsánatát Krisztus, / és gazdag kegyelmedet.

Törvényeidet / és irataidat lenéztem / és parancsaidat megvetettem, / ó én megátalkodott! / Én Istenem, és Teremtőm: / miképp kerülöm ki a jövendő kínokat? / Azért, még életem vége előtt, Üdvözítőm, / ajándékozz nekem bűnbocsánatot, / és mint jóságos Isten, / könnyeket és igaz töredelmességet adj nékem, / messze űzve tőlem az ördögök seregét, / melyek a pokol örvényébe dönteni törekszenek, / s el ne vond tőlem / a te mindenható kezedet, ó mennyei Atyám!

Jaj nekem, / mennyire elsötétült elmém! / milyen messze távoztam tőled, / én szerencsétlen, / és a bűn s a testi gyönyör szolgája lettem, / teljesen átadván magamat / a bennem élő szenvedélyeknek. / Most pedig az életből való elköltözésemet várom / és a bekövetkezendő gyötrelmet. / - Jóságos Uram, / adj nekem bűnbánó könnyeket, / adj feloldozást számtalan sok bűnömtől, / hittel esedezem hozzád, / ki a világnak gazdag kegyelmet ajándékozol.
Az Istenszülőé.

Valóban a kerubok királyi széke vagy, / ki méltóságban felülmúlod az angyalokat, / mert a te méhedben helyezkedett el, ó tisztaságos, / az Isten Igéje, / és a mi képünket megújítani akarván, / tőled született a Megtestesült, / a keresztet és a kínszenvedést miértünk fogadta el / s mint Isten feltámadást ajándékozott nekünk. / Azért megromlott természetünknek / általad történt megújításáért / a Teremtőnek hálásan köszönetet mondva, esedezünk: / hogy a te imádságaid által / bűnbocsánatot és gazdag kegyelmet nyerjünk.
Előverses sztihirák

Uram, vétkezni meg nem szűnök, / emberszeretetedre pedig magamat méltóvá tenni nem tudom, / bocsásd meg képtelenségemet, egyetlen Jóságos, / és könyörülj rajtam.

Uram! A te haragodtól is félek / és gonoszt cselekedni még sem szűnök meg: / Vajon ki nem fél az ítélőszék előtt a bírótól, / vagy ki haragítja magára az orvost, / gyógyulást remélvén tőle, / mint azt én cselekszem / Hosszantűrő Uram, / tekintsd gyarlóságomat, és könyörülj rajtam.

A földi dolgokkal keveset törődve, / és a kínzásokat férfias bátorsággal elszenvedve, / boldog reményeitekben nem csalódtatok, / ó dicséretes vértanúk, / hanem a mennyország örököseivé lettetek; / ekképp ti bizalommal viseltetvén az emberszerető Isten iránt, / a világnak békességért / s a mi lelkeinknek gazdag kegyelemért könyörögjetek.
Az Istenszülőé

Rettenetes és dicső és nagyszerű titok! / Kit az egész világ magába fogadni nem képes, / az egy szűz méhében helyezkedik el, / és a szülés után az anya szűznek maradt, / mert a szülött Isten volt, / ki őbenne testesült meg. / Őneki kiáltjuk / és az angyalokkal énekelve őneki mondjuk: / Szent vagy Krisztus Istenünk, / ki érettünk emberré lettél, dicsőség néked.
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák

Uram, vétkezni meg nem szűnök, / emberszeretetedre pedig magamat méltóvá tenni nem tudom, / bocsásd meg képtelenségemet, egyetlen Jóságos, / és könyörülj rajtam.

Tekints vétkeim sokaságára Uram, / ki a Szűztől születtél, / s tisztíts meg összes bűneimtől, / és mint emberszerető, / add nekem a megtérés eszméjét, kérlek, / és irgalmazz nekem!

Jaj nekem, mihez lettem hasonlóvá én? / A terméketlen fügefához. / És félek a kivágatásra ítélő átoktól. / De te mennyei munkás, Krisztus Isten! / tedd az én terméketlen lelkemet gyümölcshozóvá / s mint a tékozló fiút / fogadj vissza és irgalmazz nekem!