Hatodik hang

HATODIK HANG
SZOMBATON AZ ALKONYATI ZSOLOZSMÁN
Uram Tehozzád után

Győzelmet aratván Krisztus a poklok felett, / fölszálltál a keresztre, / hogy a halál sötétségében ülőket föltámaszd magaddal, / ki a haláltól szabad vagy, / és mindnyájunknak életet árasztasz / a te világosságod által, / mindenható Üdvözítő, / könyörülj rajtunk.

Ma megtörte Krisztus a halált / s mint megmondá, föltámadt / és örömet szerzett a világnak, / hogy mi mindnyájan fölkiáltván, így énekeljünk: / Ó élet forrása, / megközelíthetetlen világosság, / mindenható Üdvözítő! könyörülj rajtunk.

A te színed elől, ki mindenütt jelen vagy, / mi bűnösök hová fussunk? / A mennyekben magad lakozol, / a poklokban megtörted a halált. / Vagy a tenger mélyébe? / Ott is jelen van a te kezed Uralkodó! / Hozzád menekülünk tehát, / és előtted leborulván, imádkozunk: / Ki feltámadtál halottaidból, / könyörülj rajtunk.

A te kereszteddel dicsekszünk, Krisztus, / a te feltámadásodat énekeljük és magasztaljuk; / mert te vagy a mi Istenünk, / kívüled más Istent nem ismerünk.

Mindig áldván az Urat, / énekeljük az ő feltámadását; / mert a keresztet elszenvedvén, / halállal megrontotta a halált.

Dicsőség a te erődnek Uram, / mert legyőzted a halál urának hatalmát, / és kereszted által megújítottál bennünket, / ajándékozván nékünk életet / és örök épséget.

Eltemettetésed, Uram, / a pokol bilincseit feloldván, szétzúzta, halottaidból való föltámadásod által pedig / a világot megvilágosítottad: / Urunk, dicsőség néked!
Nagy dogmatikon

Ó, ki nem áldana téged tisztaságos Szűz? / ki ne magasztalná a te legtisztább szülésedet? / Mert az Atyától öröktől fogva kisugárzott egyszülött Fiú / felfoghatatlan módon megtestesülvén, tőled született, / ki isteni természetét meg tartván, / egyszersmind emberi természetet is viselt; / kit nem megosztott két személynek vallunk, / hanem egymással össze nem folyó két természet Urának ismerünk, / Őt imádd, tiszta boldogságos Szűz, / hogy könyörüljön a mi lelkünkön.
Előverses sztihirák

A te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítőnk, / angyalok éneklik a mennyekben, / és minket is méltass e földön, / hogy tiszta szívvel énekeljünk és dicsőítsünk téged.

Az érckapukat összetörted, / és a pokol zárait letöréd, / mint mindenható Isten, / az elesett emberi nemet föltámasztottad. / Azért mi egyhangúlag kiáltjuk: / Ki halottaidból föltámadtál, / Uram, dicsőség néked.

A régi romlásból megújítani akarván minket, / Krisztus a keresztre szegeztetik / és a sírba tétetik, / kit a kenethozó asszonyok könnyek közt kerestek, / siránkozva mondván: / Ó, jaj nekünk édes Üdvözítőnk, / miképp kegyeskedtél elhelyezkedni a sírban, / miképp lophattak el téged, / s mely helyen van elrejtve a te életadó tested? / De ó Uralkodó; ígéreted szerint jelenj meg nekünk, / s törüld le keserű könnyeinket. / A siránkozókhoz pedig így kiáltott az angyal: / Fölhagyva a sírással, / az Apostoloknak mondjátok, hogy feltámadott az Úr / ajándékozván a világnak megtisztulást / és gazdag kegyelmet.

Akaratod szerint keresztre feszíttettél, Krisztus / és a halált eltemettetésed által lefegyverezvén, / harmadnapon, mint Isten, dicsőséggel támadtál fel, / ajándékozván a világnak végnélküli életet / és gazdag kegyelmet.
Kis dogmatikon

Az én Alkotóm és Szabadítóm Krisztus Urunk / tetőled születvén ó Tisztaságos! / emberi testünkbe öltözött, / és Ádám első átkától megszabadított bennünket. / Azért néked ó szeplőtelen! / mint Isten anyjának és Szűznek, szünet nélkül szívből énekeljük: / Üdvözlégy, az angyal köszöntése szerint; / üdvözlégy Királynőnk, / mi oltalmazónk és közbenjárónk / és lelkünk üdvössége.
Tropár

Angyali erők jelentek meg Uram, a te sírodon, / és az őrző katonák levének mint a holtak, / és Mária állott a sírnál, / keresvén a te legtisztább testedet; / te pedig meghódítád a poklot, / nem kísértetvén meg általa, / és találkoztál a Szűzzel, / életet ajándékozván néki. / Ki feltámadtál halottaidból, / Uram, dicsőség néked.
VASÁRNAP A REGGELI ZSOLOZSMÁN
Tropár

A sír megnyílott, / a pokol siránkozott, / Mária pedig az elrejtőzött Apostoloknak kiáltá: / Jöjjetek elő szőlőmunkások, / hirdessétek a föltámadás igéjét: / föltámadt az Úr, / adván a világnak gazdag kegyelmet.
Dicsőség

Urunk, a te sírod előtt állva, / Mária Magdolna sírva kiáltott föl, / kertésznek gondolván téged, s mondván: / Hová rejtetted el az örökkévaló Életet? / Hová tetted a kerubtrónon ülőt? / Hiszen az őrök félelmükben elájultak, / Vagy adjátok elő az én Uramat, / vagy kiáltsátok velem ti is: / Ki a holtak között voltál és az elhunytakat föltámasztottad, / dicsőség neked!
Most és. Az Istenszülőé.

Gedeon a te foganásodat írta le, / Dávid a te szülésedet jövendölte meg, Istenszülő: / mert mint harmat a gyapjúra / úgy szállt az Ige szíved alá, / és mint szent föld, mag nélkül sarjaztad, ó jóságos, / Krisztus Istenünket, a világ üdvösségét.
Kathizmálion

Az élet a sírban feküvék, / a sírkő pecséttel láttatott el, / Krisztust, mint az aluvó királyt vitézek őrizték, / ki ellenségeit láthatatlanul lesújtván, / föltámadt halottaiból.
Dicsőség

Jónás a te sírodat írta le, / Simeón a te isteni föltámadásodat jövendölte meg / halhatatlan Urunk! / - mert halottként a sírba szállván le, / összetörted a pokol kapuit / és mint uralkodó enyészetlenül feltámadtál a világ üdvözítésére, / Krisztus s Istenünk, / megvilágosítván a sötétben levőket.
Most és. Az Istenszülőé.

Istenszülő Szűz! / Imádd a keresztre önként fölszállott / és halottaiból föltámadt Krisztus Istenünket / a te Fiadat, / hogy üdvözítse a mi lelkünket!
Ipákoj

Önként vállalt életteremtő halálod által, Krisztus, / mint Isten, megtörted a pokol kapuit / és az ősi paradicsomot nekünk megnyitottad / s halottaidból föltámadván, / kimentetted életünket az enyészetből.
Prokimen

Uram, ébreszd föl hatalmasságodat és jöjj el, hogy megszabadíts minket. (79. zsolt.)
Kánon

MINT A SZÁRAZON, / úgy ment át Izrael a tengeren / és látván az üldöző Fáraót fulladozni, / felkiáltott: / "Istennek győzelmi éneket énekeljünk!"

III. Nincs szent, / mint te Uram; én Istenem! / ki fölemeled híveid hatalmát, / s a benned való hit által / megerősítesz bennünket.

IV. Krisztus az én erőm, / Uram és Istenem! / áhítattal kiáltja / a tisztes Egyház, / vidám elmével ünnepelve az Urat.

V. Isteni világosságoddal, ó Jóságos, / a hozzád virrasztók lelkeit szeretettel világosítsd meg, kérlek, / hogy téged, Isten Igéjét, / igaz Istennek ismerjenek el, / ki a bűn sötétségéből kivezetsz bennünket.

VI. Az élet tengerét / a kísértések viharától zajongani látván, / a te csendes kikötődbe menekülök hozzád, kiáltván: / A romlásból vezesd ki életemet / ó Nagyirgalmú!
Konták

Éltető kezével a sötét mélységből / Üdvözítőnk a holtakat föltámasztá. / Krisztus Istenünk föltámadást ajándékozott az emberi nemnek; / mert ő a mi Megváltónk, / feltámadásunk, életünk és kegyelmes Istenünk.
Ikosz

Keresztedet és eltemettetésedet énekeljük, ó Életadó, mi hívek, és leborulunk előtted, halhatatlan, mert mint mindenható Isten, a poklot megkötözted, a holtakat magaddal föltámasztottad, s a halál kapuit összezúztad. Mint Isten, megaláztad a pokol hatalmát, azért mi, föld szülöttei, szeretettel dicsőítünk téged, ki föltámadtál és az ellenség mindent lenyűgöző hatalmát megaláztad, föltámasztván mindazokat, kik benned hittek, a világot pedig megmentetted a kígyó fullánkjától s az ellenség fondorlataitól, mint mindnyájunk Istene!

VII. Harmatozóvá tette az angyal / az istenfélő ifjak tüzes kemencéjét, / a káldeusokat pedig megégeté / az isteni parancs, / miről értesülvén a zsarnok, felkiáltott: / áldott vagy te Izrael Istene!

VIII. A lángok között a szent ifjaknak / harmatot ömlesztél, / és az igaznak áldozatát / a vízzel együtt fölégetted: / mert te mindent művelhetsz Krisztus, tetszésed szerint; / azért magasztalunk téged mindörökké.

IX. Istent / az embernek / lehetetlen / meglátni, / kire nem mernek / az angyali rendek tekinteni, / teáltalad pedig Tisztaságos, megjelent nekünk / a megtestesült Ige, / kit az égi hadakkal együtt magasztalván, / téged dicsőítünk.
Dicséreti sztihirák

Mintájuk: Harmadnapon…

A te / kereszted, Uram, / a te népednek élete és feltámadása, / és benne remélve, / téged mint feltámadott Istenünket éneklünk: / könyörülj rajtunk.

A te / eltemettetésed Uralkodónk / megnyitá a paradicsomot az emberi nemnek, / és mi romlástól megszabadulván, / téged, mint feltámadott Istent éneklünk: / könyörülj rajtunk.

Az Atyával / és Szentlélekkel együtt / énekeljük Krisztust, / ki feltámadt / halottaiból / és hozzá kiáltunk: / Te vagy a mi életünk és feltámadásunk: / könyörülj rajtunk.

Harmadnapon / feltámadtál Krisztus a sírból, / mint írva van; / föltámasztván ősatyánkat is; / azért az emberi nem dicsőít is téged / és magasztalja a te feltámadásodat.

Saját dallamúak

Uram, a te föltámadásod titka / nagy és félelmetes, / mert úgy jöttél ki sírodból, / mint a vőlegény az ő csarnokából; / halállal törvén meg a halált, / hogy Ádámot megszabadítsad. / Azért a mennyekben az angyalok ujjonganak, / a földön élő emberek pedig dicsőítik / hozzánk való kegyességedet, Emberszerető!

Ha a sírt lepecsételtétek, / hogy lophattak volna meg benneteket ó zsidók? / Ha az őrök jelenlétében / s a pecséteket épségben hagyva, / zárt ajtókon át jött elő a király? / - Tehát vagy a halottat adjátok elő, / vagy mint Istent, imádjátok, velünk énekelvén: / dicsőség a te keresztednek, Urunk, / dicsőség a te föltámadásodnak!

A te életet befogadó sírodat, Urunk, / sírva keresték föl a kenethozó nők, / s balzsamot hoztak magukkal, / a te tisztaságos testedet akarván vele megkenni. / De a sírkövön ülve fénylő angyalt találtak, / aki nekik ezt hirdeté mondván: / Miért hullattok könnyeket azért, / aki sebeiből életet árasztott a világra? / Miért keresitek mint halottat a halhatatlant? / Siessetek vissza / s adjátok hírül a tanítványoknak / az ő dicsőséges föltámadását, / az egész világ örömét. / Ki minket is megvilágosítottál Üdvözítőnk, / ajándékozz nekünk megtisztulást / és gazdag kegyelmet!
A SZENT LITURGIÁN
Tropár

A keresztények megszégyenülhetetlen pártfogója, / a Teremtő előtt a mi változhatatlan közbenjárónk, Istenszülő Szűz! / Ne vesd meg a mi bűnös ajkainkról eredő imádságunkat, / de mint jóságos, előzz meg minket segítségeddel, / kik hozzád buzgón fohászkodunk, / figyelmezz a mi imádságunk szavára / és siess a te engesztelő pártfogásoddal, / könyörögvén az Úrhoz érettünk, / mint a te hűséges tisztelőidért.
Prokimen

Üdvözítsd Uram, a te népedet és áldd meg örökségedet! (27. zsolt.)
Alleluja
VASÁRNAP AZ ALKONYATI ZSOLOZSMÁN
Uram, Tehozzád után

Minta: Jertek elő angyali …

Bűnbánati könnyeket / adj nekem Üdvözítőm / és töredelmes szívet, / hogy lemossam lelkem szennyét, / mert bűnös cselekedeteimmel / gonoszul megfertőztettem; / de esedeznek érettem / a téged szülő Szűz, / az angyali rendek / és a te emberszereteted.

Jöjj én lelkem és tégy bánatot / sokféle vétkeidért, / melyeket az életben elkövettél, / és a magasságbeli erők sokaságát kérjed / fohászkodva és könnyekkel, / hogy adassék neked idő / bűneid megbánására, / nehogy mint a terméketlen fügefa, / gehenna tüzére vettessél / örök szenvedésre.

Parancsolataid közül / e földön egyet sem teljesítettem, Uram! / miképp jelenek meg előtted, / midőn királyi székedben fogsz ülni, / és miként viselem el az ítéletet / mindazokért én Krisztusom! / melyet tudva vagy tudtomon kívül ellened elkövettem; / azért hozzád kiáltok: / Szolgáidnak imádságai által üdvözíts engem, / ki eltévelyedtem.
Az Istenszülőé.

Az Atyával és Szentlélekkel egy kezdetnélküli Ige / az Arkangyal köszöntésére, Istenszülő, / a te méhedben fogantatván, / ezáltal a Kerubok, Szeráfok / és Trónoknál dicsőbbé lettél.
Előverses sztihirák

A te rettenetes eljöveteledkor Krisztus! / ó ne halljuk tőled: / "Nem ismerlek titeket," / mert mi bizodalmunkat beléd helyeztük, / habár parancsaidat hanyagságból meg nem tartottuk: / de kérünk téged, / szánd meg a mi lelkünket.

Bűnbánatom nincs, / könnyek sem fakadnak szemeimből; / azért kérlek téged Krisztus Istenem, / még a végezet előtt téríts meg engem, / és töredelmességet adj nékem, / hogy megszabaduljak az örök szenvedéstől.

A te vértanúid, Uram, / nem tagadtak meg téged, / sem el nem hagyták a te parancsolatidat, / kiknek imádságai által / könyörülj rajtunk.
Az Istenszülőé.

Arkangyal szavával énekeljük, ó hívek, / a mennyei palotát / és a valóban lepecsételt ajtót: / Üdvözlégy tisztaságos Szűz, / kitől megtestesült mindnyájunk Üdvözítője, / a mi Életadónk és Istenünk, / fegyverezd le a te hatalmas kezeddel, Tisztaságos, / a mi kínzóinkat és istentelen elleneinket, / ki bizodalma vagy a keresztényeknek.
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák

Az erényektől meztelenül talált engem az ellenség / s megsebzett a bűnök nyilával, / de te mint a lélek és test orvosa, / gyógyítsd meg az én lelkem sebeit, / és irgalmazz nekem!

Szívemnek fekélyeit, / melyek bűneim sokasága folytán egészen elleptek, / gyógyítsd meg Üdvözítőm, / mint testi-lelki orvosom; / ki bűnbocsánatot adsz a kérelmezőknek, / add nekem mindenkor a bűnbánat könnyeit Uram, / ajándékozz meg vétkeim föloldásával / és irgalmazz nekem!