Nagyböjt II. szerda hajnali szolgálatán
A pap a szentélyt csendben megtömjénezi, majd a királyi ajtó előtt énekli:
Dicsőség a szent, egyvalóságú, elevenítő és feloszthatatlan Háromságnak, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.
Hexapszalmosz, nagy ekténia, „Isten az Úr…” helyett „Alleluja”, majd pedig:
Tropárok, 5. hang
Itt van a himnuszéneklés ideje, * itt van a könyörgés órája. * Ezért mint egyedüli Istenünkhöz, * szüntelenül így kiáltunk hozzád: * Szent, szent, szent vagy, Istenünk, *’ Keresztednek ereje által, s üdvözíts engem, Uram!
Dicsőség…
Képviselni merészelve szellemi seregedet * méltatlan ajkunkkal így kiáltunk hozzád, * kezdet nélküli Szentháromság: * Szent, szent, szent vagy, Istenünk *’ összes szentjeidnek imái által irgalmazz nekünk!
Most és…
Ki a Szűz méhében lakoztál, * s az Atya kebelétől mégsem váltál el, Krisztusom,* fogadj el angyalaiddal együtt minket is, * kik hozzád így kiáltunk föl: * Szent, szent, szent vagy, Istenünk, *’ az Istenszülő imái által irgalmazz nekünk!
1. zsoltárcsoport (19. kathizma - 134-142. zsoltár -) után kathizmálion, 5. hang
Üdvözítőnket és Megváltónkat, * ki amint tehette és jónak látta * önként keresztrefeszítésre adta magát, * énekeljük és imádjuk, ó hívek, * mert keresztre szegezte az emberek bűneit, * kiszabadította az emberi nemet a tévelyből, *’ és saját országára méltóvá tette.
Elővers: Magasztaljátok a mi Urunkat, Istenünket, * és boruljatok le lábának zsámolya előtt, mert ő szent!
Üdvözítőnk, ki önként magadra vállaltad a keresztet * és megszabadítottad az enyészettől az emberiséget, * énekelünk és imádunk, mi hívek * mert a kereszt erejével megvilágosítottál minket. * Mindnyájan dicsőítünk téged, Urunk, *’ emberszerető és irgalmas életadónk!
Dicsőség… most és…
Az Úr keresztje alatt áll az Istenszülő, * és siránkozva felkiált: * Jaj nekem isteni szülöttem! * Szemem fénye, hogy feszíthettek a keresztre téged, * ki az eget feszíted ki, mint sátorfödelet *’ és parancsolatoddal tengerből emelsz ki vízforrásokat?
A 2. zsoltárcsoport (20. kathizma - 143-150. zsoltár -) után kathizmálion, 1. hang
Keresztre feszítve meghaltál, Krisztus, * de holttá tetted az ellenséget, * a kígyót, minden gonoszság szerzőjét, * és életre keltetted az ő harapása következtében meghaltakat. * Azért kérlek téged, Üdvözítőm, * az én elhalt lelkemet is elevenítsd meg, *’ hogy a böjtölésben és imádságban szememet rajtad tarthassam!
Dicsőség… most és…
Midőn az Anyabárányka azt látta, * hogy te, Krisztus, Bárány létedre latrok közt kereszten függsz, * könnyei között felkiáltott, * és keservesen jajszóval ezt mondta: * „Édes gyermekem, mi ez a látvány?” * És te így feleltél: * „Szeplőtelen Anyám, *’ ez majd az egész világ életének fog bizonyulni”!
A 3. zsoltárcsoport (1. kathizma - 1-8. zsoltár -) után kathizmálion, 3. hang. Minta: A te szüzesságed…
Harsona hangjával jelezzük ezt a napot, * kik az önmegtagadásnak idejét töltjük, ** s fölkiáltva hangoztassuk: * Ez a nap sarjadzta a világban a mi életünket * és a mértéktelenség okozta halált elsorvasztja. ** Krisztus, Isten Igéje, *’ kereszted erejével őrizd meg most szolgáidat!
Dicsőség… most és…
A gyalázatos kereszthalált önként magadra vállaltad, irgalmas Krisztus! * S téged szülőd így látva, bensejében megrendült, ** anyai fájdalmában feljajdult. ** Az ő könyörgésére, Irgalmas, ** szánd meg ezt a világot és üdvözítsd, *’ ki elveszed a világ bűneit.
50. zsoltár, majd pedig az „Üdvözítsd…” ekténia.
KÁNON:
III. ÓDA. 1. hang. Erősítsd meg szívünket…
Erősítsd, Uram, szívünket kereszted által, hogy gonosz gondolatra vagy gyalázatos cselekedetre el ne pártoljunk tőled!
A te szenvedésedet megérezve, Uralkodónk, az ég és a föld is nyilvánvalóan elváltozott, és azt hirdették, hogy te valóban a mindenség királya vagy.
Erősíts meg minket Urunk, kereszteddel, és tégy méltóvá, hogy a böjti időt békességben tölthessük el, s a te szenvedésedet ünneplő lélekkel szemlélhessük!
Dicsőség…
Egyformán tiszteletreméltó, kezdet nélküli, legszentebb Háromság, életadó, világosságot teremtő egység, Atya, Fiú és Szentlélek, üdvözíts minket!
Most és…
Férfi nélküli Istenanya! Csak te szülsz Istent, mégpedig úgy, hogy szüzességed épsége csorbát nem szenved: érintetlen maradtál, miként a szülés előtt voltál.
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Vörös palástodat, a szögeket és a keresztet, a szivacsot és a lándzsát, melyekkel életre keltetted a mindenséget, tisztelem és magasztalom, Jézusom.
Irmosz:
ERŐSÍTSD MEG SZÍVÜNKET, Urunk, * s világosítsd meg magasztalásodra, * hogy téged mindörökké dicsőíthessünk!
Kathizma:
1. hang
Az Istenhez fölvezető erény-lépcsőt végigjártad, * a lelki szemlélődés magaslatára följutottál, * Krisztus isteni titkainak tiszta kijelentéseit befogadtad. * Azért buzgón tisztelünk téged, isteni ihletésű, * és hangoztatjuk: Dicsőség Krisztusnak, ki neked erőt adott, * dicsőség neki, ki téged megkoszorúzott, *’ dicsőség annak, ki általad mindenkinek gyógyulást ajándékoz!
Dicsőség… most és…
Midőn a törvényszegők és a katonák keresztre feszítettek * és oldaladat lándzsával átdöfték, Üdvözítőnk, * a Legtisztább keservesen feljajdult. * Szívében anyai fájdalmával gyötrődött, * hosszútűrésed nagyságán és fenségén elámult, s így kiáltott: * Dicsőség az emberek iránti szeretetednek! * Dicsőség a te jóságodnak! *’ Dicsőség neked, ki haláloddal halhatatlanná tetted az embereket!
Martirikon, 5. hang
A TE BAJNOKAIDAT * az egész föld nagy oltalmazóivá tetted, * Üdvözítő Urunk, * s előlük menekülnek a bűnös szenvedélyek. *’ Az ő könyörgésükre üdvözítsd a mi lelkünket!
VIII. ÓDA. Irmosz: A lángok között álló…
Üdvözlégy Kereszt, mely által a gonosztevő egy pillanat alatt istenhívő lett, s így kiáltott föl: „Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba!” Minket is tégy az ő sorsának részeseivé!
Lándzsával átdöftek, Krisztusom, te pedig elfordítottad a tüzes kardot, és újra megnyitottad az embereknek a Paradicsomot, hogy oda bejutva mindig a te halhatatlan életedet élvezzük.
Áldjuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket…
Imádjuk az Atyával együtt a Fiút és a Szentlelket, a Háromságban létező egységet, és zengjük földies ajkainkkal szüntelenül: „Dicsőség a magasságban Istennek a Háromságban!”
Most és…
Isten kegyelmével megáldott Asszonyunk! Te vagy az egyetlen, ki gyermeket szülve is szűz maradtál. Nagy titok ez és döbbenetes csoda, mert a megtestesült Istent, a világ Üdvözítőjét szülted.
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Krisztus keresztje, a föld határainak reménysége, méltass minket arra, hogy irányításod mellett nyugodtan kelhessünk át a gyönyörű böjtölés tengerén, és ments meg minket a bűnök viharos hullámverésétől!
Dicsérjük, áldjuk, imádjuk az Urat…
Irmosz:
A LÁNGOK KÖZÖTT álló héber ifjakhoz isteni erejével leszállott * s megjelent Urat * papok áldjátok, * és magasztaljátok mindörökké!
Az Istenszülő magasztaló éneke.
IX. ÓDA. Irmosz: A Sínai-hegyen…
Önként átadtad magadat és hagytad, hogy leöletésre vigyenek, oda-álltál az ítélőszék elé, s elfogadtad a verést kezed alkotmányától; megfeszítettek, megcsúfoltak, lándzsával átszúrtak, Uram; szenvedtél testben, és elviseltél mindent velünk együttérezve, csak hogy üdvözíts minket!
Az angyali seregek megrémültek, mikor kereszten láttak; a csillagok elvesztették fényüket, a föld megrendült, a mindenség megindult a téged ért gyalázat miatt, Uram! Te pedig isteni szenvedéseiddel számunkra üdvösséget szereztél, Istenünk.
Dicsőség…
Lényegében oszthatatlan egység az isteni Háromság, de természete egységében három valóságos személye van; nem részekre bontással oszlik, hanem egy lényegben háromszoros: az Atya, a Fiú és az élő Lélek, ki a mindenségre gondot visel.
Most és…
Ki hallott gyermeket szülő szűzről, és férfi nélkül lett anyáról? Mária, te teljesítetted ezt a csodát, de mondd, hogyan! – Ne kutasd tovább szülésem mélységes titkát! Teljesen való igazság ez, de meghaladja az ember felfogó képességét.
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
A te sebzettséged folytán mindnyájan meggyógyulunk minden bűntől, mert amikor keresztre feszítettek, te megsebesítetted a gonoszság fejedelmét, az ellenséget. De méltass bennünket is arra, hogy a böjt idejét jól végezve kárhoztatás nélkül érhessük el feltámadásod ünnepét!
Irmosz:
A SÍNAI-HEGYEN, az el nem égő csipkebokorban * téged szemlélt Mózes, * ki méhedben * az istenség kiolthatatlan tüzét hordoztad. * Dániel a vágatlan hegyben szemlélt téged, * Izajás pedig a Dávid törzséből * kisarjadt vesszőnek nevezett.
Fényének:
Világosságot teremtő Uram, áraszd reám a te világosságodat, és világosítsd meg az én lelkemet Keresztednek ereje által, s üdvözíts engem, Uram!
Dicséreti zsoltárok, olvasott doxológia, „Teljesítsük…” ekténia, majd pedig:
Előverses sztihirák
7. hang
Ki a te keresztfáddal legyőzted a halált, * melyet a világra a fáról való evés hozott, * amit te megtiltottál a Paradicsomban; * Urunk, te szabadíts meg minket a mostani böjt idején is * minden lélekrontó bűnös élvezettől, * és méltass minket arra, * hogy az örök életre megmaradó eledelért munkálkodhassunk, * s add meg nekünk, hogy elnyerhessük * az enyészhetetlen boldogság koszorúját, *’ melyet az igazi böjtölőknek készítettél. (2x)
A földkerekség csillagai lettek * a hírneves bajnokok, * mikor Krisztushoz kiáltottak: *’ Urunk, dicsőség néked.
Dicsőség… most és…
Önszántadból a fára szegeztetve * látván téged a teljesen Szeplőtelen, *’ sírva énekli hatalmadat.
„Jó az Urat dicsérni…”, Háromszorszenttől a „Mi Atyánkig…”, majd tropár, 8. hang
Dicsőséged templomában állva * azt gondoljuk, a mennyben vagyunk. * Istenszülő, mennynek kapuja, *’ nyisd meg nekünk irgalmad ajtaját!
Uram, irgalmazz 40-szer, Dicsőség… most és… Ki a keruboknál… Az Úr nevében adj áldást, atya! Befejezés, mint a böjti vecsernyén, majd elbocsátó.