Nagyböjt IV. csütörtök hajnali szolgálatán
A pap a szentélyt csendben megtömjénezi, majd a királyi ajtó előtt énekli:
Dicsőség a szent, egyvalóságú, elevenítő és feloszthatatlan Háromságnak, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.
Hexapszalmosz, nagy ekténia, „Isten az Úr…” helyett „Alleluja”, majd pedig:
Tropárok, 7. hang
Akit a kerubok fönséges erejében dicsérnek * és az angyalok isteni dicsőségében imádnak, * Te fogadj el kedvesen minket, bűnösöket is, * kik bár méltatlanok vagyunk, néked így kiáltunk: * Szent, szent, szent vagy, Istenünk *’ apostolaidnak közbenjárása által, s üdvözíts engem, Uram!
Dicsőség…
A restség álmába merültél, lelkem! * Serkenj föl most, hogy odaállhass dicséretre Bírád elé: * Szent, szent vagy, Istenünk *’ összes szentjeidnek imái által irgalmazz nekünk!
Most és…
A megközelíthetetlen Istenségnek, * a Szentháromságban egy Istennek * a szeráfok háromszorszent dicséretét zengve * félelemmel így kiáltsunk: * Szent, szent, szent vagy, Istenünk, *’ az Istenszülő imái által irgalmazz nekünk!
1. zsoltárcsoport (6. kathizma - 37-45. zsoltár -) után kathizmálion, 7. hang
A te földed művelőivé tetted, * Isten Igéje, apostolaidat, * hogy a bálványokat kiirtsák, * s ők a pogány nemzeteknek hirdették, * hogy te vagy az Uralkodó, *’ s áhítattal magasztaltak.
Elővers: Az egész földre elhatott az ő szózatuk, * s a földkerekség határaira igéjük.
Az egyház gyermekeiként ünnepeljük * a hírneves apostolok emlékét, * és szent énekekkel magasztaljuk Krisztust, * mert azok a bűnbánat hirdetésével * a bűn szolgáit szabaddá tették, * a téveszméket messzire űzték, * fénnyel árasztották el a világot *’ és könyörögnek a föld lakóiért.
Dicsőség… most és…
Üdvözlégy, kiből az Ige * változatlanul megtestesült * és miköztünk lakozott. * Üdvözlégy, Tisztaságos, apostolok és vértanúk öröme, * és a hívek üdvössége! *’ Üdvözlégy Krisztus Istenünknek Anyja!
A 2. zsoltárcsoport (7. kathizma - 46-54. zsoltár -) után kathizmálion, 1. hang
A szent kereszt erejével megerősödve * az ellenség csalárd művét valóban megszüntettétek, * dicsőséges apostolok, * lelkünk közbenjárói! * Azért a mai napon az ő keresztje előtti hódolásnak örvendeztek, * és érettünk esedeztek *’ az egyetlen emberszeretőhöz.
Dicspség… most és…
Urunk szeplőtelen hajléka, Mária, * vétkeinkkel és a gyötrelmekkel szörnyű zavarba estünk. * Emelj föl minket, mert te vagy a bűnösök üdvössége és menedéke * és hatalmas oltalma, *’ ki üdvösségre juttatod szolgáidat!
A 3. zsoltárcsoport (8. kathizma - 55-63. zsoltár -) után kathizmálion, 7. hang
A te kitett keresztedet szemléljük ma, Urunk, * és dicshimnuszokkal és énekekkel járulunk híven eléje, * félelemmel és örvendezve csókoljuk. * Ennek megjelenésével szolgáidat szenteld meg, * és a világnak adj békét, *’ egyetlen Nagyirgalmú!
Dicsőség… most és…
Urunk, a te néped vagyunk * és a te meződ juhnyája. * Eltévedtünk az enyészet felé, * de te, mint pásztor, téríts meg minket! * Szétszóródtunk, de te gyűjtsél egybe! * Könyörülj meg nyájadon, Emberszerető, * szánd meg népedet, egyetlen bűnnélküli, *’ az Istenszülő könyörgésére!
50. zsoltár, majd pedig az „Üdvözítsd…” ekténia.
KÁNON:
Kathizma:
3. hang. Minta: A te szüzességed...
Megkívántad a leggyönyörűbb ékességet, * és elhagytad a látható szépségeket, * elvezetted aranyos szavaiddal, boldog Krüszanthosz vértanú, ** Krisztushoz a dicsőséges Dáriát, * aki megvívta a küzdelmet, ** és megszégyenítette a zsarnokokat. ** Vele együtt emlékezzél meg mindnyájunkról, *’ akik a ti emléketeket híven ünnepeljük!
Dicsőség… most és… Ugyanarra
Mint megműveletlen szőlőföld, * a leggyönyörűbb szőlőfürtöt termetted, Istenszülő, * s belőle fakadt számunkra az üdvösség bora, ** mely megvidámítja mindnyájunk lelkét és testét. * Azért mint minden jónak forrását, boldognak hirdetünk téged ** és az angyallal állandóan hangoztatjuk neked: *’ „Üdvözlégy, malaszttalteljes!”
IV. ÓDA. 7. hang. Testi eljöveteledről, Krisztus…
Kihelyezték elénk a legszentebb keresztet. Menjünk és csókoljuk, mert ez a mi üdvösségünk ereje!
A kereszt alakkal mindenütt terjed kegyelmed, és elűzi a gonosz lelkek sokaságát, Krisztus keresztje, legyőzhetetlen fegyver!
Dicsőség…
Természeted szerint egységként magasztallak, személy szerint pedig Háromságnak tisztellek: Atya, Fiú és vigasztaló Szentlélek.
Most és…
Férfit nem ismerő, szeplőtelen Szűz, Istent szülted, aki mindeneknél előbb volt, s tenyerén hordja a mindenséget.
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Apostolok, az egész világ közbenjárói, könyörögjetek érettünk, hogy Krisztus keresztjével fölfegyverezve mi is üdvözüljünk!
Irmosz:
TESTI ELJÖVETELEDRŐL, Krisztus, * megbizonyosodván Habakuk próféta, * így kiáltott fel: * dicsőség a te erődnek, Uram!
Martirikon, 7. hang
Ó, szentek, kérünk titeket, * könyörögjetek, hogy bűnbocsánatot nyerjünk, * s megmeneküljünk a leendő kínoktól *’ és ama rettenetes haláltól.
VIII. ÓDA. A dicsőség egyetlen, kezdet nélküli királyát…
Becsüljük meg a kereszthódolás hetét! Boruljunk le a szeplőtelen fa előtt, s ezt hangoztassuk: Papok, énekeljétek, népek, magasztaljátok mindörökké!
Milyen csoda ez, örökkévalóság Királya! Arra méltattál minket, hozzád esdeklőket, hogy szemlélhessük a keresztfát, melyre fölfeszítettek, s hogy le is borulhassunk előtte. Ezért félelemmel magasztalunk téged mindörökké!
Áldjuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket…
Legszentebb, egylényegű Háromság, Atya, Fiú és Szentlélek, dicsőítem Istenséged oszthatatlan erejét, s magasztalom egyetlen uralmát mindörökké.
Most és…
Azt, aki Ádámot saját képére formálta, s annak nemzetségéből megszületve az ősi átkot feloldozta, papok, énekeljétek, népek, magasztaljátok mindörökké!
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Apostolok, az Egyház tizenkét húrú lírája, kik bölcs szózatot zengtek, könyörögjetek a titeket magasztalókért, hogy megláthassuk az Úr szenvedéseinek ünnepét, s énekelhessünk arról mindörökké!
Dicsérjük, áldjuk, imádjuk az Urat…
Irmosz:
A DICSŐSÉG EGYETLEN, kezdet nélküli Királyát, * akitől remegnek az égi erők és rettegnek az angyali rendek, * papok, énekeljétek, * népek, magasztaljátok mindörökké!
Az Istenszülő magasztaló éneke.
IX. ÓDA. Téged, szeplőtelen Anya és Szűz…
A te előképed Mara vizét hajdan megédesítette, legszentebb kereszt, te pedig tedd édessé az én önmegtartóztatásomat, Krisztusnak dicshimnuszokkal tisztelt keresztje!
Téged, az Uralkodó legyőzhetetlen fegyvere, a harcos erőssége, a gyülekezet ereje, Krisztus Keresztje, dicshimnuszokkal magasztalunk.
Dicsőség…
Téged, kezdet nélküli Atya és Uralkodó, s vele együtt kezdet nélküli Ige és Szentlélek, mi hívek, dicshimnuszokkal buzgón magasztalunk.
Most és…
Téged, dicsőséges és egyetlen Istenszülő, ki a körülhatárolhatatlan Igét méhedben körülhatároltad és testben megszülted, szent énekekkel magasztalunk.
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Téged, apostolok tüzes lángnyelve, mely felperzseli a tévelygés egész bozótját, és világszerte elültette a vallásosságot, dicshimnuszokkal magasztalunk.
Irmosz:
TÉGED, SZEPLŐTELEN ANYA és Szűz, * ki a körülhatárolhatatlan Igét méhedben körülhatároltad * és testben megszülted, * dicshimnuszokkal magasztalunk.
Fényének:
Kelts föl engem, Uram, hogy dicsérhesselek téged, és taníts meg arra, hogyan teljesítsem akaratodat, ó Szent, apostolaidnak közbenjárása által, s üdvözíts engem, Uram!
Dicséreti zsoltárok, olvasott doxológia, „Teljesítsük…” ekténia, majd pedig:
Előverses sztihirák
7. hang
Kövessük hívek, a vámos bűnbánatát, * és ne kérkedjünk farizeus módjára, * hanem lelkünk mélyéből fohászkodjunk, * és menjünk a jótevő Krisztushoz! * Mert ő parancsként ezt mondta: * Mindenkit, aki magát felmagasztalja, megaláznak, * s aki magát megalázza, azt felmagasztalják. * Azért egyhangúlag kiáltsuk neki: * Isten, légy irgalmas hozzánk, bűnösökhöz, *’ és üdvözíts minket! (2x)
Egy lélekkel egy cél felé tekintve * a bajnoki hős vértanúk * az életre vezető egyazon útra találtak, * és egymást buzdították a halálra Krisztusért! * Ó, mily csoda, hogyan gyűjtötték a kínzatások kincseit, * s egymáshoz így szóltak: * Ha most meg nem halnánk is, egyszer úgyis meg kell majd halnunk. * Szolgáljunk tehát az elkerülhetetlennel is; * tegyük szeretettel a bekövetkezendőt, * és szerezzünk halál árán örök életet a közös sors vállalásával! *’ Az ő imáikért, Istenünk, irgalmazz nekünk!
Dicsőség… most és…
Az Istenszülő könyörgésére * tedd békességessé életünket, * akik így kiáltunk: *’ Irgalmas Urunk, dicsőség neked!
„Jó az Urat dicsérni…”, Háromszorszenttől a „Mi Atyánkig…”, majd tropár, 8. hang
Dicsőséged templomában állva * azt gondoljuk, a mennyben vagyunk. * Istenszülő, mennynek kapuja, *’ nyisd meg nekünk irgalmad ajtaját!
Uram, irgalmazz 40-szer, Dicsőség… most és… Ki a keruboknál… Az Úr nevében adj áldást, atya! Befejezés, mint a böjti vecsernyén, majd elbocsátó.