SZENTÉLETE ATYÁNAK
URAM, TEHOZZÁD UTÁN
8. hang. Minta: ó dicsőséges csoda.
Jámboréletű és tiszteletreméltó égi világító, * kit nem rejtett el a nagy csodák Istene * az élet kényelmeinek fedelékei alá, * hanem másoknak példája gyanánt * nyilvánosságra helyezett, * — az ő könyörgései által, Krisztus Istenünk, * ajándékozz a te népednek gazdag kegyelmet!
A mennyország dicsőségét akarván elérni, ó legtiszteltebb, * Istennek tetsző munkálkodásban fáradoztál, * nem tekintvén hátra, * hanem lépteidet állandóan * a megtestesült Krísztus Isten országa felé irányítottad, * a mi lelkünk épülésére.
Testi sajkádban helyezkedvén el, * szelíd lelked csendes evezés közt haladta át * az élet háborgó hullámait, ó bölcs, * s vagyonodat drága kincsen eladván, * jóságos cselekedetek által * újabb mennyei kincseket szereztél magadnak, * melyet lelkedben meg is őriztél.
Dicsőség. 6. hang.
Az Isten képére alkotott lelket * ártatlanul őrizted meg * és elmédet az ártalmas szenvedélyektől bőjtölés által megtisztítván, * az Uralkodónak ajánlottad fel, * kihez méltán emelkedtél fel szinte testileg is; * mert a természet fölött férfiasan győzedelmeskedve, * a gonosznak győzelmét megakadályoztad * és a testet a lélek szolgálatára kényszerítetted. Azért a szerzetesek között elsővé lettél, * a magányban élőknek tisztes tanítója * és a legkiválóbb erények birtokosa, N. Atyánk, * s most tisztán látod a Szentháromságot. * Esedezzél szünet nélkül * a te emlékedet hittel és szeretettel tisztelőkért.
Vagy: Dicsőség. Most és. 8. hang.
Gondolataim tisztátalanok, * ajkaim csalárdok, * cselekedeteim gonoszok; * ó mit tegyek? * — hogyan lépjek az ítélő Bíró elé? * Boldogságos Szűz, * imádd a te Fiadat, a mi teremtő Urunkat, * hogy töredelmességre hajlítsa lelkemet, * mint egyetlen irgalmas.
Vagy: Dicsőség. Most és. Fájd. isz. 6. hang:
Íme, most már látom: * mint megmondatott nekem egykor, * tőr járta át szívemet, gyermekem, * midőn így látlak, téged, minden fiak legékesebbjét, * gonosztevőkkel önként keresztre feszítve * és mint gonoszt eltörölve, Krisztusom!
ELÖVERSES SZTIHIRÁK
8. hang. Minta: Ó dicsőséges csoda.
Szent N. atyánk, * te valóban minkenkor az istendicséretet hordtad ajkaidon, * fokonként előre haladván, ó legbölcsebb, * az isteni ihlettség igéiben * és az onnan fakadó isteni kegyelemmel fölékesítetted magadat * és boldoggá lettél, * elűzvén magadtól az istentelenek minden csábításait.
Vers: Drágalátos az Úr előtt az ő szentelnek halála.
Dicsőített N. atyánk, * könnyeid patakjával megtisztítván lelkedet * és éjjeli virrasztásaiddal megengesztelvén az Istent, * felbuzdultál az ő szeretetére * és szépségének csodálására, ó boldog, * mit mostan magad is érdemed szerint élvezel, * szünet nélkül örvendezvén vezeklő társaiddal együtt, * ó isteni szent!
Vers: Boldog férfiú. ki az Urat féli, az ő parancsaiban igen nagy kedve telik.
Szent N. atyánk, * elmédet élő hittel Istenre függesztvén, * e világ mulandó örömeit meggyűlölted, * a zabolátlan testet a tanulás küzdelmei * és a Szentlélek ereje által * az értelemnek rendelvén alá.
Dicsőség. 1. hang.
A világot megvetvén * és mindent, mi e világé, elhagyván, ó tiszteletreméltó, * elfogadtad az evangéliumot és követted annak tanításait; * és igazul élvén, a test ösztöneit magadban elfojtottad, * s mint a paradicsomkertnek lélekgyilkos kígyóját, tovaűzted. * Azért most a mennyekben lakozol, * tiszteletreméltó N. * esedezd ki számunkra a kegyelmek gazdagságát.
A szent liturgián
Tropár, 8. hang.
A te lelked, ó szent atya bizonnyal megdicsőült, * mert te fölvevén keresztedet, Krisztust követted * és munkálkodván a jóban arra oktattál bennünket, * hogy a testet, mint mulandót megvessük * és mindenben a halhatatlan lélek javára fáradozzunk; * azért mostan az angyalokkal örvendez a te lelked, Szent N. atya, * kikkel könyörögj érettünk.
Konták, 1. hang.
Életedet e földön jámborul végezvén, * a Szentlélek tiszta világosságát láttad meg, * mely megvilágosítja mindazokat. * kik téged, ó boldog, hittel tisztelnek, * Kérjed azért Uralkodódat, világosítsa meg lelkeinket, * hogy téged, Szent N. atyánk, * szeretettel magasztalhassunk.
Prokimen, 115. zs. 7. hang. Drágalátos az Úr színe előtt az ő szentei halála.
Áldozási vers. Örök emlékezetben lesz az igaz; nem fél gonosz hírhallástól. Alleluja.
