REMETÉNEK
URAM TEHOZZÁD UTÁN
4. hang. Minta: Jelül rendelted.
Minden testi gyönyört / elfojtván magadban, ó jámboréletű szent atya, / önként lemondtál a földi élet örömeiről / s megtagadván önmagadat, / minden kísértést, nélkülözést és viszontagságot / békés türelemmel, sőt örömmel viseltél el; / miértis végtelen élvezetet / s kimondhatatlan örömet nyertél / a mennyei boldogság örök hazájában.
A testi vágyakat / állandó böjtölés és imádkozással megfékezvén, / a csábító kígyót könnyeid özönébe fullasztottad / s tisztátalan gondolatok helyett / szent elmélkedésekkel Istenünk kedvében járni igyekeztél: / azért mennyei jutalomban részesített téged a jóságos Isten, / a mi lelkünk Üdvözítője, / kihez könyörögj, a mi üdvösségünkért.
A szigorú életmód küzdelmeit / kitartással bevégezted, / ó Szent N. atya, / és a hitet megtartottad, / azért a dicsőség koronáját nyerted, /melyet neked az Üdvözítő készített, / ki érdemük szerint osztja a jutalmakat és kitüntetéseket; / esedezzél érettünk, / hogy e javaknak mi is egykor részesei lehessünk.
Dicsőség. 2. hang.
A testi kísértéseket és gonosz indulatokat / a megtartóztatás pallosával ketté metszetted, / és a bűnös gondolatokat, / a böjtölés hallgatagságával magadban elfojtottad, / és könnyeid árjával a sivár pusztaságot megöntözted, / és a töredelmesség gyümölcsét termesztetted nekünk, / azért a te emlékedet, / ó dicső remete, ünnepeljük.
Vagy; Dicsőség. Most és. 4. hang.
Mosd le szívem szennyét, áldott Istenszülő, / és a bűntől származó minden sebeit és kelevényeit tisztítsd meg, / elmém állhatatlanságát szüntesd meg, / hogy a te erődet és hathatós oltalmadat / mindenkor magasztaljam, / mint háládatos és méltatlan szolgád.
Vagy: Dicsőség. Most és. Fájd. isz. 4. hang.
Keresztre feszítve látván az emberszerető Krisztust, * és oldalát lándzsával átverve, * sírva kiáltott föl a Tisztaságos; * Mi történt veled, Fiam? * Mit tettek veled a hálátlan emberek, ,* amiért te jót cselekedtél velük? * Mint igyekeznek engem megfosztani szeretett magzatomtól. * Csodálom a te jószívűségedet, * s önkéntes felfeszíttetésedet.
A szent liturgián
Tropár. 1. hang.
Pusztaságban élő remete / és testben angyal voltál és csodákat műveltél; / böjttel virrasztással és imádsággal mennyei ajándékot érdemeltél magadnak, / s a testi és lelki betegségeknek sikeres orvoslója voltál. / Azért dicsőség legyen Istennek, ki neked kegyelmet adott, / dicsőség, hogy téged megkoronázott / és dicsőség, hogy általad betegeket gyógyított.
Konták. 8. hang.
Uradnak udvaraiban / találván gyönyörűségedet, / tiszteletreméltó erényeid gyönyörű virágait termetted / és megsokasítottad a pusztában lelki gyermekeidnek számát, / kiket könnyeid hullatásával itattál, / mint az isteni akol nyájainak vezére; / azért így kiáltunk fel hozzád: / Üdvözlégy N. atya!
Prokimen, 115. zs. 7. hang. Drágalátos az Úr színe előtt az ő szentei halála.
Áldozási vers. Örök emlékezetben lesz az igaz; nem fél gonosz hírhallástól. Alleluja.
