NEGYEDIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
A te életadó keresztednek / szüntelenül hódolva Krisztus Istenünk, / harmadnapi feltámadásodat dicsőítjük, / mert ez által újítottad meg, Mindenható, / megromlott emberi természetünket, / és megnyitottad nekünk a mennyekbe való feljutást, / mint egyedül áldott és emberszerető.
Az engedelmesség fájának ítéletét / föloldoztad Üdvözítőm, / mert a keresztfára önként szegeztetvén, / és a poklokra alászállván, Mindenható, / a bilincseket szétszaggattad. / Azért hódolunk a te halottaidból való feltámadásodnak, / örömmel kiáltván: / Mindenható Urunk, dicsőség neked!
A pokol kapuit összezúztad Uram, / és haláloddal megtörted a halál országát, / az emberi nemet pedig a romlástól megszabadítottad, / életet ajándékozván a világnak és gazdag kegyelmet.
Jöjjetek népek, énekeljük / az Üdvözítő harmadnapi föltámadását, / mely által megszabadultunk a pokol feloldozhatatlan kötelékeitől, / és romolhatatlanságot és életet nyertünk mindnyájan kiáltván: / Megfeszített, Eltemetett és Föltámadott, / Üdvözíts minket feltámadásod által, / mint egyetlen emberszerető!
Az angyalok és emberek dicsőítik, Üdvözítő, / a te harmadnapi föltámadásodat, / mely által megvilágosíttattak a föld minden határai / és az ellenség szolgálatából felszabadíttattunk, kiáltván: / Üdvözíts minket föltámadásoddal, / egyetlen emberszerető.
Az érckapukat betörted / és a zárakat összezúztad Krisztus Istenünk, / és az elesett emberi nemet föltámasztottad, / azért egyhangúlag mondjuk: / Ki halottaidból föltámadtál, / Uram, dicsőség neked!
Uram, a te születésed az Atyától / minden idők előtti és öröktől való, / a Szűztől történt megtestesülésed / kimondhatatlan és fölérthetetlen az emberek előtt, / az alvilágba való leszállásod pedig / rettenetes az ördögnek és az ő hírnökeinek, / mert a halált letiporván, harmadnapra föltámadtál / enyészettől való mentességet adván az embereknek / és gazdag kegyelmet.
Nagy dogmatikon
Terólad zeng énekekben / az isten-ős és próféta Dávid / a téged felmagasztaló Istennek mondván, "A királyné jobbod felől áll" / mert téged az élet anyjának és közbenjárónak választott, / a tőled atya nélkül születni kegyeskedő Isten, / hogy a vétek által elhomályosult isteni képünket megújítsa, / és az elveszett juhot megtalálván, vállára vegye, az Atyához vezesse, / a mennyei Erőkkel egyesítse, és üdvözítse a világot, / mint hatalmas és gazdag kegyelmű.
Előveres sztihirák
Fölszállván a keresztre Uram, / ősi átkunkat megszüntetted, / és alászállván a poklokra, / az örökös foglyokat kiszabadítottad, / enyészhetetlenséget ajándékozván az emberi nemnek; / azért énekelve dicsőítjük / a te életadó és üdvözítő feltámadásodat.
Keresztre szegeztetvén egyetlen Mindenható, / minden teremtményt életre hoztál, / és sírba helyeztetvén, / a sírban levőket föltámasztottad, / romolhatatlanságot és életet ajándékozván az emberi nemnek; / azért énekelve dicsőítjük / a te harmadnapi feltámadásodat.
A gonosz népek, Krisztus, / átadván téged Pilátusnak, halálra ítéltek, / s jótevőjök iránt hálátlanságot tanúsítottak, / de te önként elszenvedted az eltemettetést, / harmadnapon önerődből feltámadtál, mint Isten, / ajándékozván nékünk végnélküli életet / és gazdag kegyelmet.
Könnyezve érkezvén sírodhoz az asszonyok, / Téged kerestek, / de nem találván meg, / sírva és zokogva kiálták, mondván: Jaj nekünk, ó mi Üdvözítőnk és mindenek Királya! / miképp lophattak el téged? / s mely helyen van elrejtve a te életadó tested? / Az angyal pedig felelé nekik: / Ne sírjatok, mondá, / mert feltámadt az Úr. / örömet hozván nekünk, / mint egyedül irgalmas.
Kis dogmatikon
Tekints szolgáid imádságaira, ó Szeplőtelen! / enyhítsd gyötrő szenvedéseinket, / s minden aggódástól szabadíts meg minket, / mert te vagy a mi egyedüli, szilárd és biztos erősségünk! / A te oltalmad alá menekülünk, / hogy meg ne szégyenüljünk, Istenszülő, kik hozzád fohászkodunk. / Engedj a mi kéréseinknek, kik néked hittel énekeljük: / Üdvözlégy Királynénk, / mindnyájunk segítője, / öröme, védelme / és lelkeink üdvössége!
Tropár
A föltámadás örvendetes hírét, / az angyaltól megtudván az Úr tanítványai / és az ősi átok elvetéséről értesülvén, / az apostolok dicsekedve mondták: / Legyőzetett a halál, / föltámadt Krisztus Isten, / ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár
A föltámadás örvendetes hírét, / az angyaltól megtudván az Úr tanítványai / és az ősi átok elvetéséről értesülvén, / az apostolok dicsekedve mondták: / Legyőzetett a halál, / föltámadt Krisztus Isten, / ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Kathizmálion
Föltekintve a sír bejáratára / és látva a fénytől tündöklő angyalt, / a kenethozó asszonyok rémülettel teltek el, mondván: / Vajon ellopatott e, ki megnyitá a latornak a paradicsomot? / vagy talán föltámadott, / ki szenvedései előtt előre hirdeté föltámadását? / Valóban föltámadt Krisztus, / adván a pokolban levőknek életet és feltámadást.
Dicsőség
Önkéntes szándékod szerint / keresztrefeszíttetést szenvedtél, Üdvözítőnk, / és ki egy szavaddal a véghatárokat alkottad, / halandó emberek új sírba helyeztek. / Ez által az ellenséget megkötözted, / a halált kemény rabságra vetetted, / az alvilágban levők pedig életadó föltámadásodnak mind így zengenek: / Krisztus föltámadt / s életadó maradt mindörökké.
Most és. Az Istenszülőé.
Elcsodálkozott József, / midőn a természetfölöttit szemlélte, / és megértette elméjében a harmatot a gyapjún, / a te szeplőtelen foganásodban Istenszülő, / s a tűzben el nem égő rózsabokrot / és Áron kivirágzott vesszejét! / S mint jegyesed és őrződ bizonyságot tevén, / az áldozópapoknak ezt kiáltá: / (Gyermeket) szül a Szűz / és a szülés után ismét szűz marad!
Kathizmalion
Feltámadtál a sírból, / mint halhatatlan, ó Üdvözítő! / és erőd által / feltámasztottad a világot is, Krisztus Istenünk; / erősségben megtörted a halál hatalmát / és föltámadást ajándékoztál mindnyájunknak ó Kegyelmes! / miért is dicsőítünk téged / egyedül emberszerető.
Dicsőség
A hegy magaslatáról leszállván Gábor arkangyal / az élet szikláját rejtő kőhöz közeledett, / s tündökölve szólott a sírókhoz: / szűnjék siránkozó jajgatástok, / hiszen mindig kegyelemnek vagytok részesei. / Mert akit siránkozva kerestek, / győződjetek meg róla: valóban föltámadt. / Adjátok hírül azért az apostoloknak, / hogy föltámadt az Úr! / A föltámadott előtt pedig hódoljatok örömmel telve, / bízzatok tehát s bízzék Éva is!
Most és. Az Istenszülőé.
Elcsodálkoztak, ó Tisztaságos, / az összes angyali karok / titokteljes és félelmetes szüléseden; / hogy fogadhatja be öled mint embert azt, ki egyik kezével fenntartja a mindenséget; / hogyan vehet kezdetet az örök idők előtti, / hogyan táplálkozhatik tejjel az, / ki kimondhatatlan jóságával minden lélektől eltáplál? / Téged pedig mint valódi Istenanyát / dicsérünk és dicsőítünk.
Ipákoj
A te dicső föltámadásodat / a kenethozó asszonyok / előresietve úgy adták hírül az apostoloknak Krisztusom, / hogy mint Isten támadtál föl, / a világnak nagy kegyelmet ajándékozván.
Prokimen
Kelj föl Uram, segíts meg minket és szabadíts meg minket a te nevedért. (43. zsoltár)
Kánon
A VÖRÖS-TENGER MÉLYSÉGÉN / száraz lábbal áthaladott hajdan Izrael, / és Mózesnek fölemelt kezeivel / Amalek erejét / a pusztában legyőzte.
III. Tebenned örvendez / a te Egyházad, Krisztus énekelvén néked: / te vagy az én erősségem, Uram, / menedékem és szabadulásom.
IV. Fölemelve a keresztre, / látván téged, ó igazság napja, az Egyház, / megállott az ő működésében, / méltóan hangoztatván: / dicsőség a te erődnek Uram.
V. Te, Uram, én világosságom, / ki e világra jöttél mint isteni fény, / hogy a tudatlanság homályából / vezesd ki azokat, / kik téged hittel énekelnek.
VI. A dicséret / áldozatát mutatom be néked Uram, / kiáltja az Egyház, / megtisztulván a gonosz vértől, / a te oldaladból kegyelmesen / kiömlesztett véred által.
Konták
Üdvözítőm és Megváltóm, / föltámasztád a sír bilincseiből, / mint Isten, a föld szülötteit, / és a pokol kapuit összetörted / s mint Uralkodó, / harmadnapon föltámadtál.
Ikosz
A halottaiból és a sírból föltámadt életadó Krisztust, ki hatalmával ma a halál kapuit megtörte, a poklot holttá tette, a halál fájdalmát eltörölte s Ádámot és Évát fölszabadította, zengjük mindnyájan, föld szülöttei, buzgó hálaadást énekelvén: mert ő mint egyedül erős Isten és Uralkodó támadt föl a harmadik napon.
VII. A perzsiai kemencében / az ábrahámi utódok / inkább a vallásosság szeretete, mint a lángok által hevíttetve kiáltják: / Áldott vagy te a te dicsőséged templomában Uram!
VIII. Kezeit kiterjesztvén Dániel, / a barlangban ásítozó oroszlánok dühét lecsillapítá, / a tűz erejét pedig kiolták / a valláskedvelő erényes ifjak, kiáltván: / Áldjátok az Urat az ő minden művei, / énekeljétek és magasztaljátok őt mindörökké.
IX. Az érintetlen hegyből, / Tőled, ó Szűz Mária, / mint kézzel nem vágott szegletkő, elválván Krisztus, / összekötött magában két különböző természetet, / azért örvendezve magasztalunk téged Istenszülő.
Dicséreti sztihirák
Ki a keresztet és a halált elszenvedted és hatottaidból föltámadtál, / mindenható Urunk, / dicsőítjük a te faltámadásodat.
A te kereszteddel Krisztus, / a régi átoktól megszabadítottál bennünket / és haláloddal emberi természetünket / a gyötrő sátántól megmentetted, / föltámadásoddal pedig mindeneket örömmel töltöttél be, azért kiáltjuk néked: / halottaidból föltámadt Urunk, dicsőség néked.
Kereszteddel, Krisztus Üdvözítőm, / taníts meg minket a te igazságaidra / és ments meg minket az ellenség hálójából, / föltámadván halottaidból emelj fel bennünket is, / kik bűn által estünk el, / felénk nyújtván kezedet, emberszerető Urunk, / szenteidnek imádságai által.
Atyád kebelétől el nem válva, / Istennek egyszülött Igéje, / emberszeretetből leszállottál a földre, / változatlanul emberré lettél, / és bár testileg elszenvedted a keresztet és a halált, / de istenséged szerint mit sem szenvedtél, / feltámadtál halottaidból / és halhatatlanságot adtál az emberi nemnek, / mint egyetlen mindenható.
Halált szenvedtél testileg, Üdvözítőm, / hogy számunkra halhatatlanságot eszközölj ki, / a sírban lakoztál / hogy bennünket a pokoltól szabadíts meg, / föltámasztván magaddal együtt. / Mint ember szenvedtél, / mint Isten pedig föltámadtál, / miértis így kiáltunk: / dicsőség néked életadó Urunk, / egyetlen emberszerető!
A kősziklák meghasadtak, Üdvözítőm, / midőn keresztedet a vesztőhelyen fölállították, / és a pokol kapui megrendültek, / midőn téged, / mint halottat sírba tettek, / mert megtörted a halál erejét, / és föltámadásod által Üdvözítőm, / az összes halottakat enyészettől való mentességgel ruháztad föl: / életadó Urunk, dicsőség néked!
Az asszonyok látni óhajtották, Krisztus Istenünk, / a te föltámadásodat: / Mária Magdolna előre sietett / és a követ a sírról eltávolítva találta / s rajta angyalt látott ülni, ki azt mondta: / miért keresitek az Élőt a holtak közt, / mint Isten föltámadt ő, / hogy mindnyájunkat üdvözítsen!
Hol van Jézus, kit őrködve figyeltetek? - mondjátok, ti zsidók? / Hol van, akit lepecsételt kővel elzárt sírba tettetek? / Adjátok elő a halottat, életrejtők, / adjátok elő azt, ki el van temetve, / vagy higgyetek a föltámadottnak. / Mert ha ti elhallgatjátok az Úr föltámadását, / a kövek fogják kiáltani, / legfőképpen az, amelyet a sírról hengerítettetek el. / - Nagy a te irgalmasságod, / nagy a te gondviselésed titka, / Üdvözítőnk dicsőség néked.
A szent liturgián
Tropár
A föltámadás örvendetes hírét, / az angyaltól megtudván az Úr tanítványai / és az ősi átok elvetéséről értesülvén, / az apostolok dicsekedve mondták: / Legyőzetett a halál, / föltámadt Krisztus Isten, / ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Konták
Üdvözítőm és Megváltóm, / föltámasztád a sír bilincseiből, / mint Isten, a föld szülötteit, / és a pokol kapuit összetörted / s mint Uralkodó, / harmadnapon föltámadtál.
Az Istenszülőé
A te születésed által legtisztább Szűz, / Joákim és Anna a magtalanság szégyenétől, / Ádám és Éva pedig a halál enyészetétől szabadultak meg, ezt ünneplik a te népeid is, / letévén az ősi bűn terhét, midőn így kiáltanak hozzád: / Magtalanság szülte az Istenanyát, / a mi életünk táplálóját.
Prokimen
Mely igen fölségesek a te műveid, Uram, mindeneket bölcsességgel cselekedtél. (103. zsoltár).
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
Mintája: Jelül rendelted…
Vétkeztem ellened, Emberszerető, / nem természetes módon, mint gyarló ember, / hogy bocsánatot nyerhetnék, / hanem embert, természetet és a megbocsátást felülhaladó mértékben. / De te Üdvözítőm, / ki a természet törvénye felett / és az emberi észre nézve felfoghatatlan módon emberré lettél / és véghetetlenül irgalmas vagy, / könyörülj rajtam.
A bűnbánatot nem az igazak, hanem a bűnösök részére alapítottad Krisztus. / Példaképpen vevén tehát a latort és a tékozló fiút, / Manasszeszt és a bűnös nőt, / az üldözőt, a vámost és a megtagadót, / nem csüggedek el, ismervén a te jóságodat / és szeretetedet, Üdvözítőm, / hanem javulást fogadok és siránkozom / erősen remélvén, hogy befogadsz engem.
Isten, mindenek királya! adj nékem, / ki a testi szenvedélyekben merültem el / és téged elhagytalak, / töredelmes szívet, a bűntől való tartózkodást / és tökéletes megjavulást. / Kétségbeesett tékozló fiadat / mindenható Jézus, / nagy irgalmasságod szerint üdvözítsd, / mint lelkeink szabadítója.
Az Istenszülőé
Ki felülhaladod az angyali rendeket, ó Szeplőtelen! / az angyalokkal egyetemben imádd / az angyalok és minden teremtmények Királyát, / hogy ajándékozzon nekünk bűnbocsánatot, / mentsen meg minket a rossz indulatoktól, / és méltasson bennünket arra, / hogy méltó magasztalói lehessünk az ő dicsőségének / és részesei elevenítő titkainak.
Előverses sztihirák
Szerettem volna könnyeimmel lemosni, Uram / bűneim kéziratát, / és életem további folyamán / bűnbánat által keresni kedvedet, / de csábít az ellenség / és sanyargatja lelkemet; / Uram míg végképpen el nem veszek, / szabadíts meg engem.
Ki az a szélvész által hányatottak között, / ki közeledvén a te révpartodhoz, Uram, / és nem menekült meg? / - avagy melyik beteg kér tőled orvoslást és nem gyógyulna meg? / Mindenek teremtője és a betegek orvoslója: / Uram, míg végképpen el nem veszek, / üdvözíts engem.
Ki szenteid emlékében magasztaltatol Krisztus Isten, / és általok imádtatol, / küldd le nekünk nagy és bő kegyelmedet!
Az Istenszülőé
Üdvözlégy a világosság szövétneke! / Üdvözlégy a megváltás kútforrása! / Üdvözlégy az égi manna arany edénye! / Üdvözlégy eléghetetlen csipkebokor! / Üdvözlégy királyi palota! Üdvözlégy titokzatos asztal! / Üdvözlégy szent hegy! / Üdvözlégy királyi szék! / Üdvözlégy, mindnyájunk segítsége! / Üdvözlégy titkos ajtó! / Üdvözlégy valamennyiünk öröme, / legdrágább Királynénk!
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák
Szerettem volna könnyeimmel lemosni, Uram / bűneim kéziratát, / és életem további folyamán / bűnbánat által keresni kedvedet, / de csábít az ellenség / és sanyargatja lelkemet; / Uram míg végképpen el nem veszek, / szabadíts meg engem.
Ki az a szélvész által hányatottak között, / ki közeledvén a te révpartodhoz, Uram, / és nem menekült meg? / - avagy melyik beteg kér tőled orvoslást és nem gyógyulna meg? / Mindenek teremtője és a betegek orvoslója: / Uram, míg végképpen el nem veszek, / üdvözíts engem.
Moss meg engem könnyeimmel, Üdvözítőm, / mert sok bűnnel vagyok fertőzve, / azért le is borulok elődbe: / Istenem, vétkeztem, / irgalmazz nekem!
Szellemi nyájadnak juha vagyok, / s hozzád menekülök, jó pásztorom, / keress föl engem, eltévedtet, Istenem, / és irgalmazz nekem!
MÁSODIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
Jertek, imádjuk az Atyától öröktől fogva született / és Szűz Máriától megtestesült Isten Igéjét: / mert önként elszenvedte a keresztet, / és az eltemettetésnek átadta magát, / és föltámadt halottaiból, / hogy mint eltévedetteket, / üdvözítsen minket.
Krisztus a mi Üdvözítőnk, / ki a ránk vonatkozó kéziratot a keresztre szegezvén, / azt megsemmisíté, / a halál uralmát megszünteté, / azért imádjuk / az ő harmadnapi föltámadását.
Arkangyalok! énekeljük Krisztus föltámadását, / mert ő Megváltója és üdvözítője a mi lelkeinknek, / ki nagy dicsőségben és erőben ismét eljövend / ítélni a világot, / amelyet teremtett.
Téged, megfeszített és eltemetett Uralkodó, / angyal hirdetett az asszonyoknak, mondván: / Jöjjetek és lássátok, hol feküvék az Úr! / De erőteljesen föltámadt, / mint előre megmondó; / azért imádunk téged, / mint egyedül halhatatlant. / Életadó Krisztus, könyörülj rajtunk!
Kereszteddel megszüntetted a gyümölcsfától eredő átkot, / síroddal eltörülted a halál uralmát, / feltámadásoddal pedig / fölvilágosítottad az emberi nemet; / azért kiáltjuk néked: / Krisztus; jótevő Istenünk, / dicsőség néked!
Rettegéssel nyíltak meg előtted, Uram, / a halál kapui, / a pokol ajtónállói pedig látván téged, megfélelmettek: / mert az érckapukat összetörted, / a vas zárakat elhárítottad, / és kivezettél bennünket a sötétségből / és a halál árnyékából, / és kötelékeinket feloldottad.
Üdvözítő éneket énekelvén, hangoztassuk: / Jertek mindnyájan, / boruljunk le az Úr házában és mondjuk: / Ki a keresztre feszíttettél, / halottaidból föltámadtál / s az Atya kebelében lakozol, /' tisztíts meg minket bűneinkből!
Nagy dogmatikon
Elmúlt az árnyék törvény, / s bejött a kegyelem törvénye, / mert valamint a csipkebokor ióngolf bár, de nem égett el; / úgy te is mint Szűz szültél, és Szűznek maradtál / s a lángoszlop helyett valódi -Nap ragyogott fel nekünk / és Mózes helyett Krisztus, / lelkünk üdvössége jelent meg.
Előverses sztihirák
A te feltámadásoddal, Krisztus Üdvözítőnk, / fölvilágosítód az egész mindenséget; / és visszaállítód a te teremtményedet, / mindenható Uram, dicsőség néked!
Kereszteddel megszüntetted a gyümölcsfától eredő átkot, / síroddal eltörülted a halál uralmát, / feltámadásoddal pedig / fölvilágosítottad az emberi nemet; / azért kiáltjuk néked: / Krisztus; jótevő Istenünk, / dicsőség néked!
Midőn a keresztre feszíttettél; Üdvözítő, / megváltoztattad az emberi szív jóságát, / mert a katonák embertelenséget tanúsítva, / megnyitók lándzsával oldaladat, / és a zsidók nem ismerve hatalmadat, / sírod megpecsételését kérték; / de te kegyességed által az eltemettetést elfogadtad; / s harmadnap föltámadtál. / Uram, dicsőség néked.
Életadó Krisztus, / ki a halandók kedvéért örvkényt elszenvedted a halált / és mint hatalmas; a poklokra leszállottál; / hol a te eljöveteledre várakozókat, / a vadállat körmei közül kiszabadítottad / s a pokol helyett a paradicsomot ajándékoztad nekik: / azért nekünk is, / kik harmadnapi föltámadásodat dicsőítjük, / ajándékozz bűnbocsánatot / és gazdag kegyelmet.
Kis dogmatikon
Óh csodák csodája! / ki látott férfi nélkül szült / és szűz anya által dajkált magzatot? / Bizonnyal Isten akaratának nyilvánulása ez újdonszülött, / kit te, óh Mária! / mivel kezeiden hordoztad, / s anyai bizalommal viseltetet hozzá, / ne szűnjél meg imádva kérni, hogy engesztelődjék irányunkban, / kik téged tisztelünk, / és üdvözítse a mi lelkeinket.
Tropár
Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan Élet, / akkor megtörted a poklot Istenséged fényével; / s midőn a holtakat is a mélységből föltámasztottad, / minden mennyei, Erők örvendezve kiáltók: / életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked.
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár
Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan Élet, / akkor megtörted a poklot Istenséged fényével; / s midőn a holtakat is a mélységből föltámasztottad, / minden mennyei, Erők örvendezve kiáltók: / életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked.
Kathizmálion
Az Istenfélő József, / levévén a fáról a te legtisztább testedet, / tiszta gyolcsba göngyölé / és illatos szerekkel ellátva, új sírba helyezés / de te, Uram, harmadnapon föltámadtál, / adván a világnak gazdag kegyelmet.
Dicsőség. Ki nem tiltottad el sírod kövének lepecsételését, / ez által a hit kőszikláját állítván fel, / új életet adtál mindnyájunknak, / Uram, dicsőség néked.
Most és. Az Istenszülőé.
Dicsőített vagy te, Istenszülő Szűz! / énekelünk téged; mert Fiad keresztje által meggyőzetett a pokol / és a halál megtöretett, / s mi a halál fiai föltámadtunk s az életre méltókká tétettünk; / régi boldogságunkat: a paradicsomot visszanyertük; / miért is őt háladatossággal dicsőítjük, / mint uralkodó Istenünket és egyetlen kegyelmest.
Kathizmalion
A kenethozó asszonyok előtt a sírnál megjelenő angyal ezeket mondó: / a kenetek a halottatokat illetik, / Krisztus az enyészettől idegen maradt. / De kiáltsátok: föltámadt az Úr, / adván a világnak gazdag kegyelmet.
Dicsőség
Tanítványaid kara / a kenethozó asszonyokkal összhangban örvendezik, / mert közös ünnepet ülnek velünk / a te föltámadásod dicsőségére és tiszteletére. / Azért így kiáltunk hozzád emberszerető Urunk, / add meg népednek a te nagy kegyelmedet!
Most és. Az Istenszülőé.
A természet törvényeit elrejtve / isteni szülésedet a szüzességgel kapcsoltad össze, / mert egyedül te szülted azt, / ki időtlen idők előtt téged szült; / azért magasztalunk téged Istenszülő.
Ipákoj
A kínszenvedés után az asszonyok sírodhoz menvén, / hogy megkenjék testedet, Krisztus Istenünk, / angyalt találtak a sírban és megrémültek, / mert az angyaltól feléjük ily szózat hangzott: föltámadt az Úr, a világnak nagy kegyelmet ajándékozván.
Prokimen
Kelj föl Uram, én Istenem, a parancs szerint, melyet parancsoltál és a népek gyülekezete körülveszen téged. (7. zsoltár)
Kánon'
A MÉLYSÉGBE FULLASZTÁ hajdan / Fáraó hadseregét a hatalmasabb erő: / a megtestesült Ige; / és a győzedelmeskedő bűnt megsemmisítette;' / mert a felséges Úr / dicsőséggel megdicsőült.
III. Kivirágzott a puszta, / á nemzetek kietlen egyháza, / mint a liliom / a te eljöveteled által; Uram, / melyben megevősödött az én szívem.
IV. Születtél a Szűztől / nem közbenjáró, nem angyal, / de maga az Úr testesült meg benned / és üdvözíté az egész emberi nemet; / miért is kiáltom neked: / Dicsőség a te erődnek, Uram!
V. Közvetítő levél / Isten és az emberek között / Krisztus Istenünk, / mert te Uralkodónk; / a tudatlanság éjjeléből / a világosság kútforrásához, / a te Atyádhoz vezéreltél bennünket.
VI. A bűnök mélységében fetrengvén, / a te irgalmad kifürkészhetlen mélységéhez folyamodom: / az enyészetből / vezess ki, Uram.
Konták
Föltámadtál a sírból, mindenható Üdvözítő; / és a pokol, látván e csodát, megrémült, / és a holtak föltámadtak; / a teremtmények pedig szemlélvén ezeket, teveled örvendeznek: / Ádám vigadoz és a világ dicsőít téged mindörökké.
lkosz
Te vagy az elhomályosultak világossága, te vagy mindnyájunk föltámadása; s az emberek élete, ki magaddal mindnyájunkat föltámasztottál. Te törted meg a halál hatalmát, Üdvözítőnk, te romboltad le, ó Ige, a pokol kapuit A halottak e csodát látván, álmélkodásba estek s minden teremtmény örvendett a te föltámadásodon, Emberszerető. Azért mi is mindnyájan dicsőítjük és magasztaljuk a te megalázkodásodat Üdvözítőnk, a világ pedig szüntelenül énekel téged.
VII. A gonosz zsarnok istentelen parancsa / emésztő tüzet támasztott; / Krisztus pedig a jámbor ifjakra / lelki harmatot árasztott, / aki legyen áldott és dicsőített.
VIII. A tüzes kemence Babilonban, / Isten rendeletéből, kétféle hatással működött, / a Kaldeusokat megégeté, / a hívőket pedig harmattal nedvesíté, / kik hittel énekelték: / áldjátok az Urat és Úrnak minden művei.
IX. A kezdetnélküli Atyának Fia, / a Szűztól megtestesült Úristen, / megjelent nekünk, / hogy a homályban levőket megvilágosítsa, / azért téged, legáldottabb Istenszülő, / magasztalunk.
Dicséreti sztihirák
Minden lélek és minden teremtmény téged dicsőít Uram; / mert kereszteddel megtörted a halált, hogy megmutasd az embereknek / halottaidból való föltámadásodat, / mint egyetlen emberszerető.
Hadd mondják a zsidók, / hogy az őrtálló vitézek elrejtették a mi Királyunkat! / Miért nem őrizte meg a sírkő az élet szikláját? / Ámde ti vagy a halottat adjátok elő, / vagy a föltámadottat imádjátok velünk együtt, mondván: / Dicsőség a te irgalmad sokaságának, Üdvözítő, / dicsőség néked.
Örvendjetek népek és vigadjatok, / a sírkövön ülő angyal jelenté ki nekünk, mondván: / Krisztus, a világ Üdvözítője / feltámadt halottaiból, / s illattal árasztott el mindeneket. / Örvendjetek népek és vigadjatok!
Angyal hozott fogantatásod előtt, Uram, / a Kegyteljésnek üdvözletet; / angyal hengeríté el föltámadásodban / dicső sírodról a követ is. / Az ugyan szomorúság helyett az öröm előképét hirdetés / ez pedig. halál helyett az életadó Uralkodót dicsőíté, / azért kiáltjuk néked: / Mindnyájunk Jótevője, / Urunk dicsőség néked.
Balzsammal és könnyekkel öntözték / az asszonyok a te sírodat, / de örömmel teltek be ajkaik, / mikor ezt mondták nekik: / föltámadt az Úr!
Nemzetek és népek dicsérjék Krisztus Istenünket, / ki érettünk önként szenvedte el a keresztet / és harmadnapig az alvilágban volt, / és hódoljanak az ő halottaiból való föltámadásának, / mellyel a világ határait megvilágosította.
Fölfeszítettek és eltemettek téged, / mint neked tetszett, Krisztusom, / de megtörted a halált, / és mint Isten és Uralkodó, / föltámadtál, / örök életet ajándékozván a világnak / és nagy kegyelmet.
Ó ti valódi törvényszegők, / a sírkő lepecsételése által, / csak még nagyobb csodára tettetek minket méltókká! / Az őrségnek tudomása van róla: / ma szállott ki a sírból. / Ők pedig ezt mondták: / mondjátok, hagy amíg aludtunk / eljöttek a tanítványok és ellopták őt / De ugyan ki lopna el egy halottat, mégpedig ruhátlanul? / Önerejéből föltámadt ő; mint Isten, / a sírban hagyván halotti ruháit! / Jertek zsidók és lássátok, / hogy a pecsétek nem törtek fel! / A halált legyőzte, s az emberi nemnek / végnélkül való életet ajándékozott, / és nagy kegyelmet.
A szent liturgián
Tropár
Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan Élet, / akkor megtörted a poklot Istenséged fényével; / s midőn a holtakat is a mélységből föltámasztottad, / minden mennyei, Erők örvendezve kiáltók: / életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked.
Konták
Föltámadtál a sírból, mindenható Üdvözítő; / és a pokol, látván e csodát, megrémült, / és a holtak föltámadtak; / a teremtmények pedig szemlélvén ezeket, teveled örvendeznek: / Ádám vigadoz és a világ dicsőít téged mindörökké.
Az Istenszülőé
Az imádságban fáradhatatlanul buzgólkódó Istenszülőt, / a pártfogásban a mi változatlan reménységünket, / a halál és a sír nem tarthatta meg sajátjának; / mivel őt, mint az Életnek szülő anyját; / az ő szűz méhében elhelyezkedett Fiúisten / az örök élet dicsőségébe vezette be.
Prokimen
Az én erősségem és dicséretem-az Úr, mert ő lett nekem szabadulásom. (117. zsoltár)
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
2. hang. Mintája: Midőn téged…
Ki a / jószívűség forrását bírod / és a kegyelmek özönét / és patakjait árasztod, / ó jóságos Atya, / és Fiú, / az Atya Igéje / és Szentlélek, a nem teremtett Lény! / fogadd el kérésünket és imádságunkat, / s minden / vétkezőnek adj bűnbocsánatot, / mint irgalmas és emberszerető Isten.
Isteni / lényednél fogva / irgalmas, -kegyelmes / és könyörülő vagy; / azért / kérünk téged, Krisztus, mi Üdvözítőnk / és leborulva kiáltjuk néked énekelvén: / add / szolgáid minden bűneinek, melyekben vétettünk ellened, / feloldozást és bocsánatát, / mint irgalmas és emberszerető Isten.
Ki / üdvözíteni akartad mindazokat, / kikért megtestesülvén emberré lettél, / üdvözíts minket, / kik a te parancsaidat követjük; / mert / nem a megigazultak kedvéért / jelentél meg közöttünk, / hanem hogy minket, kik sok bűnnel vagyunk megterhelve / feloldozz isteni keresztséged malasztjával, / mint irgalmas és emberszerető Isten.
Az Istenszülőé
Angyalok sokasága / háromszor szent énekben magasztalja a te Fiadat, / tisztaságos Szűz, / téged pedig, mint az ő tündöklő királyi székét ; és élő palotáját, / s mint mennyei hidat, mely a földről ő hozzá vezet, / dicsőítünk mi, Szent Gábor arkangyallal kiáltván: / Üdvözlégy malaszttalteljes, / ki szülője vagy örömünk forrásának.
Előverses sztihirák
Ellened vétettem, Üdvözítő Krisztus, / mint a tékozló fiú, / fogadj be engem, Atyám, az én megtérésemben, / és könyörülj rajtam, Isten!
A vámszedő szavával kiáltok hozzád, / Krisztus, Üdvözítőm: / tisztíts meg engem is, hozzá hasonlótag, / és könyörülj rajtam Isten!
A földi gyönyöröktől tartózkodó vértanúk, / a mennyei javakra lettek méltókká, / és angyalok társaivá tétettek. / Az ő imádságaik által, / Uram könyörülj rajtunk / és üdvözíts minket.
Az Istenszülőé
Üdvözlégy, Istenszülő Mária, leronthatatlan s mindenek felett szent templom, / mint a próféta kiáltja: / -Szent a te hajlékod, / és csodálatos az igazságban.
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák
Ellened vétettem, Üdvözítő Krisztus, / mint a tékozló fiú, / fogadj be engem, Atyám, az én megtérésemben, / és könyörülj rajtam, Isten!
A vámszedő szavával kiáltok hozzád, / Krisztus, Üdvözítőm: / tisztíts meg engem is, hozzá hasonlótag, / és könyörülj rajtam Isten!
Gonosz és helytelen cselekedeteimre gondolva / követem a vámszedőt s a bűnös nőt, / és a tékozló fiút / s a te könyörületességedhez menekülök. / Azért le is borulok előtted. -Irgalmas: / még mielőtt elkárhoztatnál, / bocsáss meg Istenem és irgalmazz nekem !
Tekints az én törvényszegéseimre, / Urunk, ki a Szűztői születtél, / s tisztítsd meg az én szívemet, / Szentlelkednek eme templomát, ,/ s ne taszíts el színed elől te, / kinek irgalma véghetetlen nagy!
ELSŐ HANG
Szombaton Az Alkonyati Zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
A mi esti imádságainkat / fogadd el, szent Uram, / és add meg bűneink bocsánatát, / ki a feltámadást / kinyilatkoztattad nékünk.
Kerüljétek meg népek a Siont / és vegyétek körül falait, / és dicsérjétek az ottan halottaiból föltámadott Üdvözítőt; / mert ő a mi Istenünk, / aki bűneinkből megváltott minket!
Jertek ó népek, / énekeljük és buzgón imádjuk Krisztust, / dicsőítvén az ő halottaiból való föltámadását; / mert ő a mi Istenünk, / ki a világot megmenté a gonosznak álnokságától!
Egek örvendezzetek, / harsogjatok a föld alapjai, / hegyi bércek vigadjatok: / mert íme, Emmánuel vétkeinket a keresztre szegezé, / s megtörvén a halált, életet adott nekünk, / s Ádámot sírjából föltámasztotta, / mint emberszerető!
A keresztre testileg önszántából megfeszített / kínszenvedett, eltemetett / és halottaiból föltámadott Üdvözítőt énekeljük, mondván: / Az igaz hitben erősítsd meg a te Egyházadat Krisztus! / és adj békés életet nekünk, / mint jóságos és emberszerető!
A te éltető sírod előtt állván mi méltatlanok, / dicsőítjük a te kimondhatatlan kegyességedet Krisztus Istenünk! / mert ártatlanul a keresztet és a halált elviselted, / hogy a világnak feltámadást ajándékozz, / mint emberszerető.
Az Atyával egyenlően kezdet nélkül való / és egyenlő örökéletű Igét, / aki magára kifejezhetetlen módon, / szűzi testből testet vett / s érettünk önként kereszthalált szenvedett / és dicsőséggel föltámadt, / énekeljük mondván: / Életadó Urunk, / lelkünk Üdvözítője, dicsőség neked!
Nagy dogmatikon
Az emberi nemből kisarjadzott dicsőségét e világnak, / az Istennek szülőjét, / a mennynek ajtaját, / az angyalok dicséretét és a hívek büszkeségét: / Szűz Máriát énekeljük; / mert ő lett az istenség ege és hajléka. / Ő törte meg a régi ellenkezést, / ő hozott békét nekünk / és a mennyek országát megnyitá előttünk. / A hit ezen erősségét bírván, / védelmezőnk van a tőle született Urunkban. / Bízzatok tehát, bízzatok Isten népei; / mert ő legyőzi az ellenséget, mint erőteljes!
Előverses sztihirák
A te kínszenvedésed által, Krisztus, / a mi szenvedésünktől megszabadultunk, / és a te feltámadásod által / az enyészettől megmenekültünk; / Uram, dicsőség néked!
Örvendezzen minden teremtmény, / az egek vigadozzanak / s örömmel tapsoljanak minden nemzetek; / mert Krisztus, a mi Üdvözítőnk kereszt-re szegezte a mi bűneinket / s legyőzve a halált, nékünk életet ajándékozott, / föltámasztván elesett ősatyánkat, Ádámot, / mint emberszerető.
Kegyelmes királya lévén az égnek és földnek, ó Üdvözítő, / önként megfeszíttetted magad emberszeretetedért. / Kivel midőn alant találkozott a pokol, megszomorodott; / az igazak lelkei azonban megvigasztalódtak. / Ádám pedig látván téged mint Teremtőt az alvilágban, föltámadott. / Ó hallatlan csoda! / miképp ízlelte meg a halált a mindenség Élete? / De kívánsága szerint megvilágosította a világot, / mely kiáltja neki: / aki föltámadtál halottaidból, / Uram dicsőség neked!
A kenethozó asszonyok drága kenetet hozván, / siránkozva érkeztek sírodhoz, / és nem találták ott a te legtisztább testedet; / de az angyaltól megtudván az új és dicsőséges csodát, / nyilván hirdették az apostoloknak: / Feltámadott az Úr, / ki adott a világnak gazdag kegyelmet.
Kis dogmatikon
Íme beteljesült Izaiás próféta jövendölése; / mert mint szűz szültél, ó ég királynéja / és a szülés után is szűz maradtál, / mivel Szülötted Isten volt, / amiért te benned a természet rendje is megváltozott. / Azért, ó legke-gyesebb Istenszülő, / szolgáidnak a te templomodban hozzád intézett imádságait ne vesd meg: / de az Irgalmast karjaidban hordva, / könyörögj hozzá érettünk, / hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Tropár
Habár sírod köve a zsidók által megpecsételtetett, / és legszentebb tested katonák által őriztetett, / mégis feltámadtál harmadnapon, Üdvözítőnk, / ajándékozván életet a világnak. / Azért, ó Életadó, a mennyei Erők kiáltják néked: / Dicsőség a te feltámadásodnak, Krisztus. / dicsőség a te uralkodásodnak, / dicsőség a te gondviselésednek, egyetlen emberszerető!
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár
Habár sírod köve a zsidók által megpecsételtetett, / és legszentebb tested katonák által őriztetett, / mégis feltámadtál harmadnapon, Üdvözítőnk, / ajándékozván életet a világnak. / Azért, ó Életadó, a mennyei Erők kiáltják néked: / Dicsőség a te feltámadásodnak, Krisztus. / dicsőség a te uralkodásodnak, / dicsőség a te gondviselésednek, egyetlen emberszerető!
Kathizmalion (leülő)
A te sírodat őrző katonák, Üdvözítőnk, / a megjelenő angyal fényétől leverettek, / ki hírül adá az asszonyoknak a te dicsőséges feltámadásodat. / Azért mi dicsőítünk téged, mint az enyészet megrontóját, / és neked hódolunk, / mint halottaidból feltámadott egyedüli Istenünknek.
Dicsőség
Önként a keresztre feszíttettél Kegyelmes, / a sírba tétettél, mint halott, ó életadó, / a gonosz hatalmát haláloddal megtörted; / megrettentek tőled a pokol kapui, / ki magaddal együtt, föltámasztottad az összes halottakat, / mint egyetlen emberszerető.
Most és. Az Istenszülőé.
Isten anyjának ismerünk mindnyájan, / ki a szülés után is tiszta szűznek maradtál / és szeretettel járulunk a te kegyességedhez; / mert te vagy a mi pártfogónk, / kitől a veszély idején oltalmat várunk, ó Szeplőtelen!
Kathizmalion (leülő)
Az asszonyok virradatkor érkezvén / és angyali jelenést látván, megrémültek. / A sír életet sugárzott. / A csoda ámulatba ejtette őket. / Azért elmenvén, az apostoloknak így adták hírül .a feltámadást; / Krisztus, mint egyedül hatalmas és erős, fogságra vetette a poklot, / a romlásban sínylődőket mind megszabadította / és a kárhozat borzalmát / keresztjével megsemmisítette.
Dicsőség
Keresztre szegeztek téged, mindnyájunk élete / és a holtak közé számítottak, halhatatlan Urunk. / De te harmadnapra föltámadtál; Üdvözítőnk, / s Ádámot is kiemelted az enyészetből. / Azért, ó életadó, a mennyei erők ezt kiáltják néked: / Dicsőség a te kínszenvedésednek Krisztus, / dicsőség a te föltámadásodnak; / Dicsőség a te megalázkodásodnak, egyetlen emberszerető!
Most és. Az Istenszülőé.
Ki az Istenség elhamvadhatatlan tüzét fogantad / és szeplőtelenül szülted az Urát, életünk forrását, / malaszttal teljes, Istenszülő, / üdvözítsd a te magasztalóidat!
Ipákoj
A lator bűnbánata a paradicsomot nyitotta meg, / a kenethozó nők sírása pedig örömet hirdetett: / mert föltámadtál Krisztus Istenünk / és .a világnak gazdag kegyelmet ajándékoztál.
Prokimen
Majd fölkelek; úgymond az Úr; megszabadítom őket és bizalmat gerjesztek bennök. (11. zsolt.)
Kánon
A te győzedelmes jobbkezed, ó Halhatatlan, Istenhez méltóan erőben megdicsőült; mert az, mint Mindenható; az ellenséget megtörte és Izrael népének a tenger mélyében új utat teremtett.
III. Ki egyedül tudod az emberi természet tehetetlenségét; és mégis kegyelmesen abba öltözködtél, övezz körül engem magasságbeli erőddel, hogy énekeljem neked, ó Szent: Te élő hajléka vagy a kimondhatatlan isteni dicsőségnek, Emberszerető!
IV. Téged, ó Istenszülő Szűz! látnoki szemeivel isteni kegyelemmel elárasztott hegynek nézvén Habakuk próféta, a belőled származandó Izrael Szentjének; a mi üdvösségünk és megújulásunkra leendő eljövetelét megjövendölte.
V. Ki fölvilágosítottál minket eljöveteled fényével, és megvilágítottad kereszteddel a világ határait, isteni értelmed fényével, világosítsd meg szíveinket is, kik igaz hittel énekelünk téged.
VI. Körülvett minket a feneketlen mélység, és nincs, aki megmentsen bennünket, a leöletésre szánt juhok közé számíttatónk; mentsd meg népedet Istenünk; mert te vagy a gyengélkedők ereje és gyámolítója.
Konták
Föltámadtál dicsőséggel a sírból, / és a világot is föltámasztottad, / miért a mi emberi természetünk mint Istent magasztal téged, / mert a halál általad elenyészett. / Ádám vigadoz, a bilincseiből megszabadult. Éva örvendez, / szívből kiáltván hozzád: / te vagy Krisztus, ki mindnyájunknak föltámadást ajándékoztál.
Ikosz
Zengjük a harmadnapra föltámadottat, mint hatalmas Istent, és a pokol kapuinak összezúzóját, ki föltámasztotta a sírból az örök időktől eltemetetteket, és mint jónak látni kegyeskedett, mindenek előtt a kenethozó asszonyoknak jelent meg, ezt mondván nekik: Örvendjetek! - Apostolainak pedig, mint egyedüli életadó, örömet hirdetett. Azért az asszonyok örvendezve adták hírül apostolaidnak a diadal jelét. A pokol nyög, a halál siránkozik, a világ azonban vigad s vele örvendezik minden: mert te Krisztusom, mindnyájunknak megadtad a föltámadást.
VII. Téged, Istenszülő Szűz, mi hívek lelkileg égő kemencének tekintünk; mert ment abban a három ifjút sértetlenül megmenté - úgy a te méhedben változatlanul maradva, megújító a világot a mi atyáink imádott és dicsőített Istene.
VIII. A három Izrael ifjú az égő kemencében, mint tisztító tűzben, az igaz hit erénye által, aranynál tisztábban tündökölt, kiáltván: Áldjátok az Urat az Úrnak minden művei, énekeljétek és magasztaljátok őt mindörökké.
IX. A te tisztaságos szülésed képét mutatá az egykori lángoló és el nem égő csipkebokor; most is kérünk téged, oltsd ki az ellenünk dühöngő sátáni incselkedések égő üzét; hogy téged, Istenszülő, szünet nélkül magasztaljunk.
Dicséreti sztihirák
Énekeljük Krisztus / a te üdvözítő kínszenvedésedet / és a te feltámadásodat dicsőítjük.
Ki a keresztet elszenvedted, / a halál erejét megtörted / és halottaidból föltámadtál, / békítsd meg a mi életünket, / mint erővel teljes.
Ki feltámadásoddal a pokol erejét megtörted, / és az embert föltámasztád, / tégy méltókká minket Krisztus Istenünk, / hogy tiszta szívvel énekeljünk / és dicsőítsünk téged.
A te isteni megjelenésedet dicsőítvén, / énekeljük néked Krisztus: / a Szűztől születtél / és nem váltál el az atyától; / szenvedtél mint ember és önként viselted el a keresztet, / és föltámadtál a sírból mint tündöklő palotából, / hogy üdvözítsd a világot; / Uram dicsőség neked.
Midőn a keresztfára függesztettek, / akkor az ellenség hatalma halálra vált, / a teremtett világ megrendült a te félelmedtől, / a poklot pedig hatalmaddal foglyul ejtetted, / a halottakat sírjaikból föltámasztottad; / és a latornak a paradicsomot megnyitottad; / Krisztus Istenünk, dicsőség neked!
Siránkozva és sietséggel érkeztek / sírodhoz a tisztes asszonyok, / s mikor a sírt nyitva találták / s az angyaltól a dicsőséges új csodáról értesültek, / hírül vitték az apostoloknak, hogy föltámadt az Úr, / és a világnak dús kegyelmet ajándékozott.
Szenvedéseid isteni sebei előtt / leborulunk Krisztus Istenünk / és a Siónban örök időkre kinyilatkoztatott uralkodói áldozat előtt, / mert a sötétben szunnyadókra az igazság napja virradt rá, / hogy az alkonyt nem ismerő fényt élvezzék. / Urunk, dicsőség neked!
Hallgass ide lázadó héber törzs! / Hol vannak, akik Pilátus elé járultak? / Mondják meg az őrző katonák: / hol vannak a sír pecsétjei? / Hová vitték el az eltemetettet? / Kinek adták el az eladhatatlant? / hogy rabolhatták ki a kincstárt? / Miért tagadjátok az Üdvözítő föltámadását / ó törvényszegő zsidók? / hiszen mint haláltól mentes föltámadt / és a világnak nagy kegyelmet ajándékozott.
A szent liturgián
Tropár
Habár sírod köve a zsidók által megpecsételtetett, / és legszentebb tested katonák által őriztetett, / mégis feltámadtál harmadnapon, Üdvözítőnk, / ajándékozván életet a világnak. / Azért, ó Életadó, a mennyei Erők kiáltják néked: / Dicsőség a te feltámadásodnak, Krisztus. / dicsőség a te uralkodásodnak, / dicsőség a te gondviselésednek, egyetlen emberszerető!
Konták
Föltámadtál dicsőséggel a sírból, / és a világot is föltámasztottad, / miért a mi emberi természetünk mint Istent magasztal téged, / mert a halál általad elenyészett. / Ádám vigadoz, a bilincseiből megszabadult. Éva örvendez, / szívből kiáltván hozzád: / te vagy Krisztus, ki mindnyájunknak föltámadást ajándékoztál.
Az Istenszülőé.
Istenszülői
Ki születésed által megszentelted a Szűz méhét, / és megáldottad Simeon karjait, / és már mostantól üdvösségünk eszközlésében fáradozol, / Krisztus Istenünk, / békéltesd meg a viszálykodásban élő népeket, / erősítsd meg az igazhitű uralkodókat / és népedet, melyet megkedveltél, / Egyetlen emberszerető!
Prokimen
Legyen rajtunk, Uram, a te irgalmad, amint benned bízunk. (32. zsolt.)
Áldozási vers
Dicsérjétek az Urat a mennyekben, dicsérjétek őt a magasságban!
Alleluja
Alleluja, alleluja, alleluja!
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
1. hang. Mintája: Dicséretes vértanúk. Jóságos Atyánk, / te saját Fiadat, / a mi jóságos Urunkat leküldötted, / hogy a tékozló fiút, mint az eltévedt juhot fölkeresse, / vállára vegye / s elvesztett régi otthonába, / a te angyalaid / a testnélküli Erők / mennyei hazájába vezesse.
Jóságos Atyánk; / kegyességednek / áradozó bősége által indíttatva, / mint Isten, a nemlétből létre hoztál mindent, / s végül önkezeddel / saját képedre alkottad az embert / kit parancsaidnak áthágásából eredő / bukása után / megújítál, mint Emberszerető:
Emberszerető Uram! / Te a mennyei Atyának / valóságos Fia, / megjelentél érettünk mint ember, / hogy a kígyó ravaszsága által / elcsábított embert, / mint az eltévedt juhot / vállaidra emelve, / a te mennyei hazádba vezéreld.
Az Istenszülőé.
Istennek tiszta lakása, / szeplőtelen Szűz! / a testnélküli angyalokkal könyörögj érettem, / hogy földi pályámat szennytelepül végezzem be / és készületlenül ne érjen engem a halálos éjszaka, / hogy a pokol tüzének kínjaira juttasson, / melyekből szabadíts meg engem.
Előverses sztihirák
Minthogy nagy az én bűneimnek sokasága, Üdvözítőm, / és vétkeimben gonoszul vagyok elmerülve, / adj segédkezet nékem, mint hajdan Péternek, / és ments meg engem Istenem / és könyörülj rajtam.
Mennyiben gonosz gondolatok és tettekben ítéltettem el Üdvözítőm, / a megtérés eszméjét ajándékozd nékem Istenem, hogy kiáltsam néked: / üdvözíts engem kegyes jótevőm / és könyörülj rajtam.
Minden szentek és az Istenszülő imádságai által / békédet ajándékozd, Uram, nékünk / és könyörülj rajtunk, / mint egyedül irgalmas.
Az Istenszülőé.
Mintadallam. A mennyei rendeknek öröme, / és a földön az embereknek hathatós pártfogója, / tisztaságos Szűz, / üdvözíts minket, kik hozzád menekülünk, / mert bizalmunkat Isten után / tebeléd helyezzük.
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák
Minthogy nagy az én bűneimnek sokasága, Üdvözítőm, / és vétkeimben gonoszul vagyok elmerülve, / adj segédkezet nékem, mint hajdan Péternek, / és ments meg engem Istenem / és könyörülj rajtam.
Mennyiben gonosz gondolatok és tettekben ítéltettem el Üdvözítőm, / a megtérés eszméjét ajándékozd nékem Istenem, hogy kiáltsam néked: / üdvözíts engem kegyes jótevőm / és könyörülj rajtam.
Egy más világ vár rád, én lelkem, / és a Bíró fogja fölfedezni titkaidat és hiábavalóságaidat. / Ne ragaszkodjál tehát az ittvalókhoz, / hanem siess és így kiálts a Bíróhoz: / Tisztíts meg és üdvözíts engem!
Ne vess meg engem, Üdvözítőm, / bárha restségbe vagyok is elmerülve, / sőt emeld föl elmémet a bűnbánatra s tégy engem is szőlőd munkásává, / s add nekem a tizenegyedik órától munkálkodónak jutalmát / és a te nagy kegyelmedet!
ELŐKÉSZÍTÉS A SZENT LITURGIÁHOZ
(PROSKOMIDIA)
Midőn az áldozópap szent liturgiát akar végezni, belép a templomba, megáll a királyi ajtó előtt, háromszor meghajtja magát és csendesen imádkozik:
Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.
Szent Isten, Szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk. (3-szor)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg minket bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te szent nevedért!
Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Uram irgalmazz!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Ezután mondja:
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk; mert mentségünkre nem lévén szavunk, ezen könyörgést, mint Uralkodónak, mi bűnös szolgáid, néked ajánljuk, könyörülj rajtunk.
Dicsőség… Uram, könyörülj rajtunk, mert benned bízunk. Ne haragudjál reánk nagyon, se ne emlékezzél bűneinkről, de tekints reánk most is, mint kegyelmes. Ments meg minket ellenségeinktől; mert te vagy a mi Istenünk, és mi a te néped, mindnyájan kezed művei, s nevedet hívjuk segítségül.
Most és ... Az Irgalom ajtaját nyisd meg nekünk, áldott Istenszülő Szűz. Kik benned remélünk, el ne tévedjünk. De szabaduljunk általad a bajoktól; mert te vagy a keresztény nép üdvössége.
A Megváltó képéhez fordulva:
Szent képed előtt leborulunk, Jóságos, bűneink bocsánatát kérve, Krisztus Istenünk! Mert önként kegyeskedtél testileg a keresztre fölmenni, hogy az ellenség rabságából szabadítsd meg azokat, akiket alkottál. Ezért hálásan kiáltjuk neked: mindeneket örömmel töltöttél be, Üdvözítőnk, eljövén a világot üdvözíteni.
Az Istenszülő képéhez fordulva:
Irgalom kútfeje, Istenszülő, méltass bennünket kegyességedre. Tekints bűnös népedre. Nyilvánítsd mint mindig, hatalmadat; mert benned bízva kiáltjuk néked: Üdvözlégy! mint egykor kiáltott Gábor, az angyalok fővezére.
Meghajtott fővel mondja:
Uram! küldd le kezedet szent hajlékod magasságából. Erősíts meg engem ezen szolgálatodra, hogy elítélés nélkül állva félelmetes oltárod előtt, végezzem a vérontás nélküli áldozatot; mert tiéd a hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.
Bemenetkor a szentélybe:
Isten, tisztíts meg engem bűneimtől és könyörülj rajtam.
Midőn a templomi ruhákba kezd öltözni:
Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
A vállkendőnél:
Az én testemet a verőknek adtam és orcáimat a szaggatóknak, nem fordítottam el orcámat a szidalmazóktól és a rám pökdösőktől (Iz , 50,6).
A sztihárnál:
Örvendezzen lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruházatába öltöztetett és a vígasság öltözetével környezett meg engem, koronával ékesített, mint vőlegényt, és függőkkel csinosított, mint a menyasszonyt (Iz 61,10).
Körülövezvén magát mondja:
Áldott az Isten, ki körülvett engem erősséggel és feddhetetlenné tette utamat, ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasoké és magas helyre állított engem (Zsolt 17,33-34).
Az epitrakéliont megáldja, megcsókolja s magára veszi, mondván:
Áldott az Isten, ki kegyelmét kiöntötte papjaira, mint fejre a kenetet, mely lefoly a szakállra, Áron szakállára, mely lefoly ruhája szélire (Zsolt 132,2).
Midőn a jobb kézelőt veszi:
A te jobbod, Uram, fölmagasztaltatott erősségben; jobbod, Uram, megverte az ellenséget (Kiv 15,6).
Midőn a bal kézelőt veszi:
Kezeid teremtettek és alkottak engem; adj értelmet nekem, hogy megtanuljam parancsaidat (Zsolt 118,73).
Végül a felonion felvételekor:
Papjaid öltözzenek igazságba és a te szenteid örvendezzenek mindig; most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen. (Zsolt 131,9)
Ezután a felajánlási asztalhoz megy, mondván:
Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Kézmosáskor:
Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, és körülveszem, Uram, a te oltárodat, hogy halljam a dicséret szózatát és elbeszéljem minden csodádat. Uram! szeretem a te házad ékességét és a te dicsőséged lakhelyét. Isten! ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet és a vérszopó férfiakkal életemet, kiknek kezeikben gonoszság vagyon, jobb kezök tele ajándékokkal. Én pedig ártatlanságomban jártam; válts meg engem és irgalmazz nekem. Az én lábam egyenesen állott; a gyülekezetekben áldalak téged, Uram! (Zsolt 25,6-12).
A szent edényeket rendezve mondja:
Megváltottál bennünket drága véreddel a törvény átkától, keresztre szegeztetvén és lándzsával átszúratván, az emberekre halhatatlanságot ömlesztél, Üdvözítőnk, dicsőség néked.
FÖLAJÁNLÁS
Keresztet vetvén magára kezdi:
Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
Bal kezébe veszi a proszforát (áldozati kenyeret) és jobbjába a lándzsát. Ezzel kereszt alakban háromszor jelzi a kenyér felületét és ugyanannyiszor mondja:
A mi Urunk, Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus emlékezetére.
A proszforán a keresztpecsét jobb oldalát metszi a lándzsával:
Mint a juh leöletésre vitetik.
Azután a baloldalát:
És megnémul, mint az ártatlan bárány nyírője előtt, és nem nyitja meg száját.
A pecsét felső részét:
A szorongatásból és ítéletből kiragadtatik.
A pecsét alsó részét:
Az ő nemzedékét ki fogja elbeszélni.
Alávágja a pecsétet s kiveszi:
Mert kivágatik az élők földéből. (Iz 53,7-8)
Keresztet vág annak hátsó oldalán:
Feláldoztatik az Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit, a világ élete és üdvösségéért.
Ezután egy szúrást tesz a kereszt jobb oldalán:
Egy a vitézek közül lándzsával megnyitá az ő oldalát.
Megáldja a bort s önt a kehelybe:
És legottan vér jöve ki...
Megáldja a vizet s önt a kehelybe:
... és víz. És aki látta ezt, bizonyságot tesz erről, és igaz az ő bizonysága. (Jn 19,34-35)
Kivesz egy részecskét a kenyérből az Istenszülő tiszteletére:
A mi legáldottabb királynénk, az istenszülő, mindenkorszűz Mária tiszteletére s emlékére, kinek könyörgései által fogadd, Urunk, ezen áldozatot mennyei szent oltárodra.
Ezen részecskét az áldozati bárány jobb oldalára helyezve mondja:
A királyné jobbod felől áll aranyos ruházatban, körülvétetve sokszínű ékességgel (Zsolt 44,10).
Az áldozati bárány bal oldalára egyenként kilenc részecskét tesz a következő ima kíséretében:
A drága és elevenítő kereszt erejével.
A tiszteletreméltó testnélküli mennyei erőknek.
A tisztes és dicső próféta, előkövet és keresztelő Jánosnak.
A szent, nevezetes s minden dicséretre méltó Péter és Pál és a többi szent apostoloknak.
Szent atyáink, az egész egyház nagy tanítói és püspökeinek: nagy Vazul, Gergely a hittudós, aranyszájú Jánosnak, Atanáz és Cirillnek, Miklós mirai főpüspöknek és minden szent püspöknek.
Szent István apostol első vértanú és fődiakónusnak, György, Demeter és Teodor nagyvértanúknak és minden szent vértanúnak.
Szentéletű és isteni ihlettségű atyáinknak: Antal, Eutim, Szabasz és Onufriusznak és minden szentéletű atya és anyának.
A szent ingyenes orvosok: Kozma és Damjánnak, Cirusz és Jánosnak, Pantaleimon és Hermolausznak és minden szent ingyenesnek.
A szent, igaz istenősök: Joakimnak s Annának és szent N. (kinek napja van) és minden szenteknek, kiknek imádságai által látogass meg minket, Isten.
Most az élőkért tesz részecskéket:
Szentséges főpásztorunk, N. pápáért.
Istenszerető püspökünkért N.-ért stb.
Uram, Jézus Krisztus, fogadd ezen áldozatot N. N. szolgád bűneinek bocsánatára (akiért misézik).
Halottakért tevén részecskéket, említi a közelebb elhunyt pápákat és megyéspüspököket, mondván:
Emlékezzél meg, Uram, N. elhunyt szolgád lelkéről.
Elhunyt N. szolgád boldog emlékezete s bűneink bocsánatáért.
Végezetül mondja:
Emlékezzél meg, emberszerető Uram, a föltámadás, örök élet és a veled való egyesülés reményében elhunyt összes igazhitű atyáink és testvéreinkről.
Legalul önmagáért tesz részecskét, mondván:
Emlékezzél meg, Uram, nagy irgalmasságod szerint az én méltatlanságomról is és bocsásd meg minden szándékos és nem szándékos vétkeimet.
Tömjént hint a füstölőbe:
Tömjént ajánlunk fel neked, Krisztus Isten, szellemi jó illatszer gyanánt, melyet mennyei oltárodra fogadván, viszont küldd le nekünk Szentlelked malasztját.
A csillagot a diszkoszra teszi:
És eljutván a csillag, megállapodék a hely fölött, hol a gyermek vala (Mt 2,9).
A kis takaróval befödi a kelyhet:
Az Úr országol, ékességbe öltözött, erősségbe öltözött az Úr és felövezte magát; mert ő erősítette meg a föld kerekségét, mely nem fog ingani. Alapítva van a te széked kezdet óta, öröktől fogva vagy te. Fölemelik, Uram, a folyók, fölemelik a folyók szavokat, fölemelik a folyók habjaikat, de a sok vizek zúgásainál, a tenger csodálatos dagályainál is csodálatosabb az Úr a magasságban. A te bizonyságtételeid igen hitelesek lettek, a te házadat szentség illeti, Uram! örök időkre (Zsolt 92).
A kehelyre ráteszi a diszkoszt az ajánlatokkal s befödi a középtakaróval:
A te dicsőséged, Krisztus, elborítja az egeket és dicsőségeddel teljes a föld (Hab 3,3).
Ráborítja a nagytakarót:
Oltalmazz bennünket szárnyaid árnyékával és űzz el tőlünk minden ellenséget és támadót. Adj nekünk, Urunk, békés életet. Könyörülj rajtunk és világodon s üdvözítsd lelkeinket, mint jóságos és emberszerető.
Veszi a füstölőt és megfüstöli az ajánlatokat:
Áldott a mi Istenünk, kinek ebben kedve telik öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
Ezután mondja:
A fölajánlott tisztes ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz
Felelet: Uram irgalmazz.
Imádság:
Isten, mi Istenünk! ki leküldted a mennyei kenyeret, Urunkat Istenünket, Jézus Krisztust, a Megváltót és jótevőt, az egész világ táplálására, hogy megáldjon és megszenteljen bennünket: magad Urunk, áldd meg ezen elédbe tett ajánlatokat és fogadd mennyei oltárodra. Mint jóságos és emberszerető, emlékezzél meg azokról, kik ezen adományokat felajánlották s akikért hozták és őrizz meg bennünket, hogy elítélés nélkül teljesítsük isteni titkaidnak szent szolgálatát. Mert megszentelt és megdicsőített a te legtisztesebb és fölséges neved, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
Ezután mondja:
Dicsőség neked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség neked.
Felelet:
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen. Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Uram irgalmazz. Adj áldást, uram.
Elbocsátás.
Vasárnap:
Halottaiból feltámadt Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának, a szent, dicső és mindenek felett dicséretes apostoloknak, aranyszájú szent János, Konstantinápoly főpüspökének, szent és isteni ihlettségű atyáinknak és minden szenteinek esedezései által könyörüljön rajtunk s üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.
Köznapokon: Krisztus igaz Istenünk...
Ünnepnapokon: az előírt külön elbocsátók.
Az ajánlatokat s az oltárt füstölve mondja:
A sírban testileg, a pokolban lélekkel mint Isten, a paradicsomban a gonosztevővel, a királyi székben az Atyával és Szentlélekkel valál, Krisztus, mindeneket betöltvén, körülírhatatlan.
A szentélyből kimenvén füstöli a szentképeket és az egész templomot, miközben az 50. zsoltárt mondja:
Könyörülj rajtam, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint és könyörületed sokasága szerint töröld el gonoszságomat! Moss meg engem mindinkább gonoszságomból és bűnömből tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat és bűnöm előttem vagyon mindenkoron. Egyedül neked vétettem és gonoszt előtted cselekedtem, hogy igaznak találtassál beszédeidben és győzedelmes légy, midőn ítéltetel. Mert íme, vétekben fogantattam és bűnökben fogant engem anyám. Mert íme, az igazságot szereted: a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vigasságot halljak, és örvendezzenek megalázott csontjaim! Fordítsd el orcádat bűneimről, és töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben! Ne vess el engem színed elől, és Szentlelkedet ne vedd el tőlem! Add vissza nekem üdvözítésed örömét, és uralkodó lélekkel erősíts meg engem! Megtanítom utaidra a gonoszokat és az istentelenek hozzád térnek. Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat. Uram, nyisd meg ajkaimat és szám a te dicséretedet fogja hirdetni! Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna, de az égő áldozatokban nem gyönyörködöl. Áldozat Istennek a kesergő lélek. A töredelmes és alázatos szívet, ó Isten, nem veted meg! Cselekedjél Uram kegyesen jóakaratodból Sionnal, hogy épüljenek Jeruzsálem kőfalai! Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és az égő áldozatokat, akkor tesznek oltárodra borjakat.
A virágvasárnapi barkaszentelés rendje
A reggeli istentisztelet alatt az evangélium s az 50. zsoltár után az áldozópap kijövén a szentélyből, megtömjénezi a barkát s a következő imákat mondja:
Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Ima
Pap: Urunk Istenünk, ki a kerubokon székelsz, ki felébresztetted hatalmadat s elküldötted egyszülött Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, hogy keresztje, eltemettetése és feltámadása által üdvözítsd a világot, akinek is, midőn önkéntes kínszenvedésre Jeruzsálembe jött, a sötétségben és a halál árnyékában ülők s győzelem jelvényeivel, pálma és olajfaágakkal az ő feltámadását előjelezték: most tenmagad Urunk áldd meg † ezen pálma és olajágakat, bennünket pedig, kik ezen az előünnepen, őket utánozva, kezünkben pálma és fagallyakat hordozunk, védelmezz és tarts meg. És valamint ama népsereg s a gyermekek hozsannát zengtek neked, úgy bennünket is őrizz meg, hogy dicsénekek és szellemi hangok között méltókká legyünk életadó és harmadnapi feltámadásod elérésére, a mi Urunk, Jézus Krisztusban, kivel áldott vagy legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek!
Pap: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!
Nép: Néked, Uram.
Pap: Mindenható Úristen! Te Noé igaz szolgád idejében a bárka által egyházad előképét jelezted és az olajfaágat hozó galamb által legszentebb Lelked eljövetelét hirdetted. Ugyanezen előképet teljesítették a zsidó gyermekek is, kik olajfa és pálmaágakkal eléd menvén kiálták: Hozsanna a magasságban. Mi is ezt a kiáltást hangoztatjuk: Hozsanna, ki az Atyával és Szentlélekkel jön, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Pap: Megáldatnak és megszenteltetnek e gallyak és ágak ezen szenteltvízzel való meghintés által az Atyának † és Fiúnak † és Szentléleknek † nevében.
Nép: Ámen.
Az áldozópap ezután kihozza az evangéliumot csókolásra, miközben a híveknek kiosztja a szentelt ágakat.
Alkategóriák
Tropárok
TROPÁROK ÉS KONTÁKOK A HÉT NAPJAIRA
(az I. imaórákra)
Vasárnap:
1. hang
Tropár. Habár sírod köve a zsidók által megpecsételtetett * és
legszentebb tested katonák által őriztetett, * mégis föltámadtál
harmadnapon, Üdvözítőnk, * ajándékozván életet a világnak. * Azért, ó
Életadó, a mennyei erők kiáltják néked? * Dicsőség a te
feltámadásodnak, Krisztus! * Dicsőség a te uralkodásodnak! *
Dicsőség a te gondviselésednek, egyetlen emberszerető!
Konták. Föltámadtál dicsőséggel a sírból, * és a világot is
föltámasztottad, * miért a mi emberi természetünk mint Istent
magasztal téged, * mert a halál általad elenyészett. * Ádám vigadoz, a
bilincseiből megszabadult Éva örvendez * szívből kiáltván hozzád: * te
vagy Krisztus, ki mindnyájunknak föltámadást ajándékoztál.
Ipákoj. A lator bűnbánata a Paradicsomot nyitotta meg, * a
kenethozó nők sírása pedig örömet hirdetett: * mert föltámadtál
Krisztus Istenünk, * és a világnak gazdag kegyelmet ajándékoztál.
2. hang
Tropár. Midőn leszállottál a halálhoz halhatatlan Élet, * akkor
megtörted a poklot Istenséged fényével, * s midőn a holtakat is a
mélységből föltámasztottad, * minden mennyei erők örvendezve
kiálták: * Életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked!
Konták. Föltámadtál a sírból, mindenható Üdvözítő, * és a pokol,
látván e csodát, megrémült, * és a holtak föltámadtak, * a
teremtmények pedig, szemlélvén ezeket, teveled örvendeznek: * Ádám
vigadoz és a világ dicsőít téged mindörökké.
Ipákoj. A kínszenvedés után az asszonyok, kik sírodhoz mentek, *
hogy megkenjék testedet, Krisztus Istenünk, * angyalokat láttak a
sírban és megrémültek, * mert hallották szózatukat: * Föltámadt az Úr,
* a világnak nagy kegyelmet ajándékozván.
3. hang
Tropár. Vigadjanak a mennyeiek és örvendezzenek a földiek, * mert
az Úr a maga jobbjával új birodalmat teremtett nekünk, * és legyőzvén
a halált a holtak elseje lőn, * ki a pokol mélységéből kiszabadított
minket * és a világnak gazdag kegyelmet ajándékozott.
Konták. Föltámadtál a mai napon a sírból, ó Irgalmas, * és minket is
kivezettél a halál birodalmából. * Ma Ádám vigadoz és Éva örvendez,
* és a prófétákkal és pátriárkákkal együtt szüntelen dicsőítik * a te
isteni hatalmad uralkodását.
Ipákoj. A tekintetre nézve csodálatos, * beszédével örömet szerző,
tündöklő angyal * a kenethozó asszonyokhoz így szólt: * Miért
keresitek az Élőt a holtak között? * Föltámadt ő és kiüresítette a sírokat.
* Értsétek meg, hogy az enyészet megváltoztatója változhatatlan, * és
mondjátok az Istennek: * Mily félelmetesek a te műveid, Uram, *
hiszen üdvözítetted az emberi nemet!
4. hang
Tropár. A föltámadás örvendetes hírét * az angyaltól megtudván az
Úr tanítványai, * és az ősi átok elvetéséről értesülvén, * az
apostoloknak dicsekedve mondák: * Legyőzetett a halál, * föltámadt
Krisztus Isten, * ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Konták. Üdvözítőm és Megváltóm, * föltámasztád a sír bilincseiből
* mint Isten a föld szülötteit, * és a pokol kapuit összetörted, * s mint
Uralkodó * harmadnapon föltámadtál.
Ipákoj. Csodálatos föltámadásodat, Krisztus, * a kenethozó
asszonyok * előre sietve úgy adták hírül az apostoloknak, * hogy mint
Isten támadtál fel, * megadván a világnak a nagy irgalmat.
5. hang
Tropár. Az Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélküli Igét, * ki a
Szűztől a mi üdvözítésünkre született, * énekeljük és imádjuk, ó hívek,
* mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni, * hol a halált
elszenvedte * és a holtakat az ő dicsőséges föltámadása által
föltámasztotta!
Konták. Leszállottál, Üdvözítőm, a poklokra, * s mint mindenható
összetörvén a pokol kapuit * a holtakat föltámasztottad és a halál
fullánkját megbénítottad, * Ádámot pedig az ősi átoktól fölmentetted, óTropárok és kontákok a hét napjaira
Emberszerető. * Miért is mindnyájan kiáltjuk néked: * Üdvözíts
minket, Urunk!
Ipákoj. Az angyal láttára elméjükben megrettenve * és az isteni
föltámadás által lelkükben megvilágosíttatva * a kenethozó nők az
apostoloknak ezt az örömhírt vitték: * Hirdessétek a nemzeteknek az
Úr föltámadását, * mert ő csodákat művel, * és megadja a nagy
irgalmat!
6. hang
Tropár. Angyali erők jelentek meg, Uram, a te sírodon, * és az őrző
katonák levének, mint a holtak, * és Mária állott a sírnál, * keresvén a
te legtisztább testedet, * te pedig meghódítád a poklot, * nem
kísértetvén meg általa, * és találkoztál a Szűzzel, * életet ajándékozván
neki. * Ki föltámadtál halottaidból, * Uram dicsőség néked!
Konták. Éltető kezével a sötét mélységből *Üdvözítőnk a holtakat
feltámasztá. * Krisztus Istenünk föltámadást ajándékozott az emberi
nemnek; * mert ő a mi Megváltónk, * föltámadásunk, életünk és
kegyelmes Istenünk..
Ipákoj. Önként vállalt, életteremtő halálod által, Krisztus Isten,
megtörted a pokol kapuit * és az ősi Paradicsomot nekünk
megnyitottad, * és halottaidból föltámadván * kimentetted életünket az
enyészetből.
7. hang
Tropár. Megtörted kereszteddel a halált, * és a gonosztevőnek
megnyitottad az Édenkert ajtaját, * a kenethozó asszonyok sírását
megszüntetéd, * és feltámadásoddal az apostoloknak is értésökre adni
megparancsolád, * Krisztus Istenünk, * ajándékozván a világnak
gazdag kegyelemet.
Konták. A halál hatalma * nem tarthatja többé fogságban a
halandókat, * mert Krisztus leszállván * annak erejét összetörte s
elenyésztette, * a poklot pedig rabláncra fűzvén megkötötte. * Azért a
próféták örvendeznek, lelkesülten kiáltván: * Íme, Üdvözítő jelent meg
nekünk, * jertek hívek az örök feltámadásra!
Ipákoj. Ki fölvetted a mi alakunkat * és a keresztet testileg
elszenvedted, * üdvözíts engem, Krisztus Isten, * feltámadásod által,
Emberszerető.Tropárok és kontákok a hét napjaira
8. hang
Tropár. Leszálltál a magasságból, irgalmas Urunk * s elfogadtad a
háromnapi síri nyugalmat, * hogy minket is megszabadíts a
szenvedésektől, * ki föltámadásunk s életünk vagy, Urunk, dicsőség
néked!
Konták. Föltámadván a sírból * a holtakkal együtt Ádámot is
fölemelted, * Éva vigadozik a te föltámadásodon, * s a föld minden
határa ünnepli a te fölkelésedet, * nagyirgalmú Urunk!
Ipákoj. A kenethozó asszonyok az Életadó sírja mellett állván * a
holtak között keresték a halhatatlan Urat, * s az örömteli jó hírt vevén
az angyaltól, * az apostoloknak tudomására hozták, * hogy föltámadt
az Úr, megadván a világnak a nagy irgalmat.
Hétfő:
Tropár. 4. hang. Ó mennyei seregek fővezérei, * kérünk titeket mi,
méltatlanok, * hogy imáitok által vegyetek minket körül * mennyei és
dicsőséges szárnyaitok árnyékával, * és oltalmazzatok meg bennünket,
* kik előttetek alázattal borulunk le és kiáltjuk: * a veszedelmektől
óvjatok meg minket ti, * vezérei a felsőbb erőknek.
Konták. 2. hang. Istennek főharcosai, * az isteni dicsőség
szolgálattevői, * angyalok fejedelmei s az emberek oktatói, * kérjetek
nekünk hasznosat és nagy kegyelmet * mint a testnélküliek főharcosai!
Kedd:
Tropár. 2. hang. Dicsőségteljes az igaznak emléke, * néked pedig
elégséges, ó Krisztus előhírnöke, az Úr bizonyságtétele, * ki
megjelentél mint valódi kitűnő próféta, * és méltónak találtattál a
Jordán habjaiban megkeresztelni az Üdvözítőt. * Ezek folytán az
igazságért vértanúságot szenvedvén * a testileg megjelent Istent a
pokolban levőknek is hirdetted, * ki megszabadította a világot a bűntől
* és ajándékozott nekünk nagy kegyelmet.
Konták. 3. hang. Ki azelőtt magtalan volt, * az ma Krisztus
előhírnökét a minden jóslatok teljesülését szüli, * mert akit a prófétákTropárok és kontákok a hét napjaira
jövendölének, * arra ő feltevé kezét a Jordánban, * és lőn az isteni
igének prófétája, apostola és előhírnöke.
Szerda és péntek:
Tropár. 1. hang. Üdvözítsd, Uram, a te népedet, * és áldd meg a te
örökségedet, * adj győzelmet ellenségei fölött hazánknak, * s
kereszteddel őrizd meg a te népedet!
Konták. 4. hang. Aki önként emelkedtél föl a keresztre, Krisztus
Istenünk, * ajándékozd kegyelmedet a terólad nevezett új népednek! *
Örvendeztess meg isteni erőddel mindnyájunkat, * és segíts diadalra
minden megtámadóink ellen, * kik védeszközül bírjuk a te
békefegyveredet, * a legyőzhetetlen győzelmet.
Csütörtök:
Tropár. 3. hang. Szent apostolok, imádjátok a kegyelmes Istent, *
hogy ajándékozzon bűnbocsánatot a mi lelkünknek.
4. hang. A hitnek szabálya, a béketűrésnek példányképe, * és az
önmegtagadásnak tanítója gyanánt * adott téged a maga nyájának az
örök Igazság! * Azért alázatosságoddal elnyerted a magasságot, *
szegénységeddel a gazdagságot, * Miklós püspök atyánk, * imádd
Krisztus Istent, * hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Konták. 2. hang. A bátor és isteni szózatú hithirdetőket, * az
apostolok fejeit a mennyei javak élvezetébe és nyugalmába fogadtad
be, Urunk, * mert az ő szenvedéseiket és halálukat minden áldozatnál
kedvesebben vetted, * ki egyedül ismered a szívek legbensőbb titkait.
3. hang. Műra városában Szent Miklós atya, igazi főpásztor voltál, *
mert Krisztus evangéliumát betöltvén * lelkedet adtad a te népedért, *
és megmentetted az ártatlanokat a haláltól. * Azért föl is
magasztaltattál, * mint az isteni malasztnak hathatós kiszolgálója.
Szombat:
Tropár. 2. hang. Apostolok, próféták, vértanúk, * püspökök,
szerzetesek és igazéletűek, * kik a jó harcot befejeztétek és a hitet
megtartottátok, * miután bizalmasan járulhattok az Üdvözítőhöz, *Tropárok és kontákok a hét napjaira
kérünk titeket, imádjátok érettünk őt mint Jóságost, * hogy üdvözítse a
mi lelkünket.
Konták. 8. hang. Mint a teremtmények zsengéit mutatja be néked *
a mindenség áldozatul az istenfélő vértanúkat. * Az ő imádságaik által
* és az Istenszülő kedvéért * őrizd meg Egyházadat és népedet, Urunk
* mint egyetlen irgalmas!Tropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
TROPÁROK ÉS KONTÁKOK
A SZENTEK KÖZÖS TISZTELETÉBŐL
(a III. és IX. imaórákra)
Egy prófétának:
Tropár. 2. hang. Szent N. prófétádnak emlékét ünnepelvén, Urunk, *
esedezünk hozzád, üdvözítsd a mi lelkünket.
Konták. 3. hang. Fölvilágosulást nyervén a Lélek által a te
tisztaságos tündöklő szíved * a prófétai tehetségnek lett ragyogó
tartományává, * mert a jövendőket, mint jelenvalókat jósoltad meg. *
Kérünk azért, ó boldog N., * imádd Krisztus Istent érettünk szünet
nélkül mint dicsőséges.
Egy apostolnak:
Tropár. 3. hang. Szent N. apostol, imádd a kegyelmes Istent, * hogy
ajándékozzon bűnbocsánatot a mi lelkünknek.
Konták. 8. hang. Tanítványod és barátod * és szereteted utánzója *
téged mint istenihletésű, Istennek hirdetett a földkerekség előtt. * Az ő
imái által kimentve egyházadat az ellenség kezéből, * őrizd meg
népedet * az Istenszülő imái által mint nagyirgalmú.
Több apostolnak:
A csütörtöki napról. (36. oldal)
Egy főpapnak:
Tropár. 4. hang. A hitnek szabálya, a béketűrésnek példányképe, *
és az önmegtagadásnak tanítója gyanánt * adott téged a maga nyájának
az örök Igazság! * Azért alázatosságoddal elnyerted a magasságot, *
szegénységeddel a gazdagságot, * N. püspök atyánk, * imádd Krisztus
Istent, * hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Konták. 2. hang. Krisztus szerelme által megsebeztetve, ó Fölszentelt,
* elmédet a Szentlélek szárnyai röpítették, * a szemlélet gyakorlása
által a cselekedetig emelkedtél, Istentől ihletett, * és oltárrá lettél az
isteni világosság számára.Tropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
Több főpapnak:
Tropár. 4. hang. Atyáinknak Istene, * ki mindenkor kegyesen bánsz
velünk, * ne vond meg tőlünk irgalmadat, * hanem az ő esedezéseikért
* békességben igazgasd életünket.
Konták. 4. hang. A Krisztushoz méltó főpapokat dicsőítsük ma
illően, ó hívek, * az Anyaszentegyház oszlopait és erősségeit, * mert ők
hallgattatták el az istentagadók beszédeit * s hirdették mindnyájunknak
a legbölcsebb hittételeket, * mindenkor megvilágítván az igazhitű
jámborok előtt * a hitnek nagy misztériumait.
Hitvalló főpapnak:
Tropár. 8. hang. Az igaz hitnek oktatója, * a vallásosság és tisztaság
tanítómestere, * a mindenség világítója a főpásztorok isteni ihletésű
dicsérete, * ki a tanításoddal, mint a Szentlélek élő szócsöve,
mindeneket megvilágosítottál, * bölcs N. imádd Krisztus Istent, * hogy
üdvözítse a mi lelkünket.
Konták. 2. hang. Önmegtartóztatásban találván kedvedet * és a testi
kívánságokat magadból kiölvén * a hitben való gyarapodás példáját
mutattad, * s mint a Paradicsomban az élet fája, úgy virágzottál, * isteni
bölcsességű Szent N.
Remetének:
Tropár. 1. hang. Pusztaságban élő remete* és testben angyal voltál
és csodákat műveltél; böjttel, virrasztással és imádsággal mennyei
ajándékokat érdemeltél magadnak, * s a testi és lelki betegségeknek
sikeres orvoslója voltál. * Azért dicsőség legyen Istennek, ki neked
kegyelmet adott, * dicsőség, hogy téged megkoronázott * és dicsőség,
hogy általad betegeket gyógyított.
Konták. 8. hang. Uradnak udvaraiban* találván gyönyörüségedet, *
tiszteletreméltó erényeid gyönyörű virágait teremtetted, * és
megsokasítottad a pusztában lelki gyermekeidnek számát, * kiket
könnyeid hullatásával itattál, * mint az isteni akol nyájának vezére; *
azért így kiáltunk föl hozzád: * üdvözlégy N. atya!Tropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
Szentéletű atyának és anyának:
Tropár. 8. hang. A te lelked, ó szent atya (anya) bizonnyal
megdicsőült, * mert te fölvevén keresztedet Krisztust követted, * és
munkálkodván a jóban arra oktattál bennünket, * hogy a testet mint
mulandót megvessük, * és mindenben a halhatatlan lélek javára
fáradozzunk. * Azért mostan az angyalokkal örvendez a te lelked, Szent
N. atya (anya), * kikkel könyörögj érettünk.
Konták. (atyának) 1. hang. Életedet e földön jámborul végezvén, *
a Szentlélek tiszta világosságát láttad meg, * amely megvilágosítja
mindazokat, * akik téged, ó boldog, hittel tisztelnek. * Azért kérjed
Uralkodódat, világosítsa meg lelkünket, * hogy téged, Szent N. atyánk,
* szeretettel magasztalhassunk.
Konták. (anyának) 2. hang. Testedet böjtöléssel gyengítvén *
virrasztással és imádsággal közeledtél az Alkotóhoz, * hogy
mindnyájan bűnbocsánatot nyerjünk, ó dicsőséges, * mert te a bűnbánat
útját mindnyájunknak bölcsen megmutattad.
Csodatevő ingyenorvosoknak:
Tropár. 8. hang. Csodatevő ingyenes orvosok, * Szent N. és Szent
N., * tekintsetek a mi erőtlenségeinkre, * és adjatok gyógyulást, *
ingyen vettétek, ingyen adjátok nekünk.
Tropár. (egy orvosnak) 3. hang Szent bajnok és ingyengyógyító, *
csodatevő N., imádd a kegyelmes Istent, * hogy ajándékozzon
bűnbocsánatot a mi lelkünknek.
Konták. 8. hang. A gyógyítás kegyadományát bírván, * a
betegségekben sínylődőket orvoslásban részesítitek (részesíted), * ó
csodatevő Szent N. és N., * látogatásaitok (látogatásod) által pedig
megalázzátok (-zod) a varázslók hatalmát, * és a világot csodálattal
árasztjátok (árasztod) el.
Vértanúnak:
Tropár. 4. hang. A te Szent N. vértanúd, Uram, * az ő
szenvedéseiért hervadhatatlan koszorút nyert tőled, Istenünk, * mert a
te erődet bírván * kínzóit megszégyenítette, * és az ördögök tehetetlenTropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
vakmerőségét megtörte. * Az ő imádságai által * üdvözítsd, Jóságos, a
mi lelkünket.
Konták. 1. hang. Krisztus vértanújához esedezünk ma mindnyájan,
* mert ő könyörög a mi üdvösségünkért, * és mindnyájan hittel
járuljunk elébe, * ő nyújtja felénk a kegyelem karjait, * ő űzi el tőlünk
a démonok seregét, * mint a hit őrzője.
Több vértanúnak:
Tropár. 4. hang. A te szent vértanúid, Uram, * az ő szenvedéseikért
hervadhatatlan koszorút nyertek tőled, Istenünk, * mert a te erődet
bírván * kínzóikat megszégyenítették, * és az ördögök tehetetlen
vakmerőségét megtörték. * Az ő imádságaik által * üdvözítsd, Jóságos,
a mi lelkünket.
Konták. 4. hang. A vértanúk isteni emlékét teljesítsük ma, hívek, *
és énekeljük Krisztust, * öntudatosan kiáltván fel: * Te vagy a vértanúk
erősödése!
Fölszentelt vértanúnak:
Tropár. 4. hang. Erényekben társa, * a püspök trónon helyettese
lévén az apostoloknak, * s isteni ihletéssel munkálkodván * a
szemléletig emelkedtél föl, * ennek folytán az igazság igéit hirdetvén *
utolsó csepp véredig küzdöttél a hitért, * Szent N. fölszentelt vértanú, *
imádd Krisztus Istent, * hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Konták. 4. hang. A hitnek szívedbe fogadott fönnségét * megőrizted
Szent N. fölszentelt vértanú, * s nem féltél a kínzóktól mint Krisztus
szolgája. * Őrizz meg könyörgéseid által minket is.
Vértanúnőnek:
Tropár. 4. hang. A te báránykád, N. * fennszóval kiált föl hozzád,
Jézusom: * Téged sóvároglak, Jegyesem, * téged keresve harcolok, *
keresztre feszíttetem, * és eltemetkezem veled a te keresztséged által. *
szenvedek érted, hogy veled uralkodhassam, * meghalok érted, hogy
benned éljek! * Fogadj el tehát szeplőtelen áldozat gyanánt, * ki
szeretettel áldozom föl magamat tenéked. * Az ő könyörgései által, *
üdvözítsd a mi lelkünket mint irgalmas.Tropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
Konták. 4. hang. Örvendezéssel szolgál ma minekünk * a te
küzdelmeidnek ünnepe, ó győzelmes, * melyet magasztalva dicsőítjük
* a magasságban lakozó Krisztust.Ünnepek tropárja és kontákja
A 12 NAGY ÜNNEP ÉS AZ ISTENSZÜLŐ OLTALMA ÜNNEP
TROPÁRJA ÉS KONTÁKJA
Szeptember 8.
Tropár. 4. hang. A te születésed, Istenszülő Szűz, * örömet hirdetett
az egész világnak, * mert belőled tündöklött föl az igazság Napja,
Krisztus Istenünk, * ki eltörölvén az átkot, áldást hozott ránk, * és
meghiúsítván a halált, * örök életet ajándékozott nekünk.
Konták. 4. hang. A te születésed által, legtisztább Szűz, * Joákim és
Anna a magtalanság szégyenétől, * Ádám és Éva pedig a halál
enyészetétől szabadultak meg. * Ezt ünneplik a te népeid is, * letévén
az ősi bűn terhét, * midőn így kiáltanak hozzád: * Magtalanság szülte
az Isten Anyját, * a mi életünk táplálóját!
Szeptember 14.
Tropár és konták, mint szerda/pénteki napon. (36. oldal)
Október 1.
Tropár. 4. hang. Ma igazhitű népek, fényesen ünneplünk, *
megárnyékoltatva, Isten Anyja a te eljöveteled által, * és a te
legtisztább képedre tekintvén, * szívtöredelmességgel mondjuk: *
Födözz be minket a te drága védőlepleddel, * és szabadíts meg minket
minden bajtól, * kérvén a te Fiadat, a mi Krisztus Istenünket, * hogy
üdvözítse lelkünket.
Konták. 3. hang. A Szűz ma jelen van az Úr hajlékában, * és a
mennyei karokkal láthatatlanul imádkozik érettünk Istenhez. * Az
angyalok a főpapokkal leborulnak, * az apostolok a prófétákkal
dicsőítő éneket zengenek, * mert az Istenszülő esedezik érettünk * az
örökkévaló Istenhez.
November 21.
Tropár. 4. hang. Ma van első jelensége az Isten boldogító
kegyelmének, * és hirdetése az emberek üdvösségének; * az Isten
hajlékában nyilván megjelen a Szűz * és Krisztus megjelenésétÜnnepek tropárja és kontákja
mindenkinek előre hirdeti. * Miértis a Szent Szűznek örömmel
kiáltsuk: * Üdvözlégy a Teremtő üdvgondozásának teljesülése!
Konták. 4. hang. Üdvözítőnk legtisztább hajléka, * drága palota, az
isteni dicsőség szent kincstára, * ma mutattatik be az Úr házában * a
Szentlélek malasztját hozván, * kit így énekelnek az angyalok: * Ez a
mennyei palota!
December 25.
Tropár. 4. hang. A te születésed, Krisztus Istenünk, * földerítette a
világnak az istenismeret világosságát, * mert a csillagimádó bölcseket a
csillag megtanítá, * hogy téged, mint az igazság Napját leborulva
imádjanak, * és mint magasságbeli Napkeletet tiszteljenek, * Urunk,
dicsőség néked!
Konták. 3. hang. Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli, * és a föld a
befogadhatatlannak istállót ajánl fel, * az angyalok a pásztorokkal
dicsőítő éneket zengenek, * a keleti bölcsek pedig a csillagtól
vezéreltetve közelednek, * mert érettünk született a kisded csecsemő,
az örökkévaló Isten.
Január 6.
Tropár. 1. hang. A Jordánban való kereszteltetésedkor, Urunk, *
kijelentetett nekünk a Szentháromság kinyilatkoztatása, * mert az
Atyának szózata bizonyságot tőn rólad * kedves Fiának nevezvén
téged, * a Szentlélek pedig galamb képében megerősíté a szózat
csalhatatlanságát. * Ki megjelentél és a világot megvilágosítottad, *
Krisztus Istenünk, dicsőség néked!
Konták. 4. hang. Kijelentéd magadat ma a mindenségnek, * és a te
orcád világossága, Uram, * jegyeztetett mireánk, * kik önérzettel
dicsőítünk téged mondván: * Leszállottál és megjelentél nekünk, * ó
megközelíthetetlen Világosság!
Február 2.
Tropár. 1. hang. Üdvözlégy, malaszttalteljes Szűz, * mert tőled
sugárzott ki az igazság napja, Krisztus Istenünk, * megvilágítván a
sötétségben levőket! * Te is örvendj, igaz Simeon, * mert karjaidraÜnnepek tropárja és kontákja
vevéd az emberi nem Szabadítóját, * ki föltámadást ajándékozott
nekünk.
Konták. 1. hang. Ki születésed által megszentelted a Szűz méhét, *
és megáldottad Simeon karjait, * és már mostantól üdvösségünk
eszközlésében fáradozol, * Krisztus Istenünk, * békéltesd meg a
viszálykodásban élő népeket, * erősítsd meg az igazhitű uralkodókat *
és népeidet, melyet megkedveltél, * egyetlen Emberszerető!
Március 25.
Tropár. 4. hang. Ma van a mi üdvösségünk kezdete, * és az örök
titoknak megnyilatkozása: * az Isten Fia a Szűz fiává lőn, * és Gábor
arkangyal kegyelmet hirdet. * Azért mi is vele együtt az Istenszülőnek
kiáltsuk: * Üdvözlégy, malaszttalteljes, * Úr van teveled!
Konták. 8. hang. Mint bátor hadvezérnek győzelmi éneket, * s mint
megszabadítónknak minden rossztól, * hálaadó imát zengünk néked,
Istenszülő. * S ki legyőzhetetlenül hatalmas vagy, * kérünk téged,
ments meg minket minden veszélytől, * hogy teljes szívből énekeljük
néked: * Üdvözlégy, Istennek * szeplőtelen jegyese!
Húsvét
Tropár. 5. hang. Saját dallam. Föltámadt Krisztus halottaiból, *
legyőzte halállal a halált, * és a sírban lévőknek * életet ajándékozott.
Konták. 8. hang. Bárha sírba is leszálltál, Halhatatlan, * de a pokol
hatalmát megrontád, * és föltámadtál mint győzedelmes, Krisztus Isten,
* a kenethozó asszonyoknak mondván: Örvendjetek! * És
apostolaidnak békét ajándékozván, * föltámasztád az elesetteket.
Mennybemenetel
Tropár. 4. hang. Fölemelkedtél dicsőségben, Krisztus Istenünk, * és
örömet szereztél tanítványaidnak, * megígérvén nekik a Szentlélek
leküldését, * és biztosítván őket mennyei áldásodról, * mert te vagy az
Isten Fia, * a világ Üdvözítője.
Konták. 6. hang. Az érettünk való üdvözítő gondviselést teljesen
elvégezvén * és a földieket a mennyeiekkel egyesítvén, * fölemelkedtél
a dicsőségbe, Krisztus Istenünk, * semmiképpen el nem válván, * deÜnnepek tropárja és kontákja
távozás nélkül itt maradván, * és kiáltván a téged szeretőknek: * Én
vagyok veletek, és senki ellenetek.
Pünkösd
Tropár. 8. hang. Áldott vagy te, Krisztus Istenünk, * ki a halászokat
bölcsekké tetted, * leküldvén nekik a Szentlelket, * s őáltaluk hálódba
ejtetted az egész földet, * emberszerető Urunk, dicsőség néked!
Konták. 8. hang. Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, *
akkor szétszórta a nemzeteket, * midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta
szét, * mindenkit egyesülésre hívott * hogy összehangzóan dicsőítsük *
a legszentebb Lelket.
Augusztus 6.
Tropár. 7. hang. Átváltoztál színedben a hegyen, Krisztus Istenünk,
* megmutatván tanítványaidnak dicsőségedet, amennyire láthatták. *
Tündököljön reánk is, bűnösökre * a te örökké való világosságod * az
Istenszülőnek könyörgései által. * Mindeneket megvilágító Urunk,
dicsőség néked!
Konták. 7. hang. A hegyen átváltoztál, Krisztus Istenünk, * és
amennyire tanítványaid képesek voltak, * meglátták a te dicsőségedet,
* hogy amidőn megfeszíttetésedet látandják, * értsék meg, hogy önként
szenvedsz, * és hirdessék a világnak, * hogy te valóban * az Atya
kisugárzása vagy.
Augusztus 15.
Tropár. 1. hang. Szülésedben a szüzességet megőrizted, *
halálodban pedig a világot el nem hagytad, * mert anyja lévén az
Életnek, átköltöztél az életre, * és imádságaiddal megmented * az örök
haláltól a mi lelkünket.
Konták. 2. hang. Az imádságban fáradhatatlanul buzgólkodó
Istenszülőt, * a pártfogásban a mi változhatatlan reménységünket, * a
halál és a sír nem tarthatta meg sajátjának, * mivel őt, mint az Életnek
szülőanyját * az ő szűz méhében elhelyezkedett Fiúisten * az örök élet
dicsőségébe vezette be.Elbocsátó imák
ELBOCSÁTÓ IMÁK
Vasárnap:
Halottaiból feltámadt Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább
Anyjának imái által, a drága és elevenítő szent Keresztnek erejével, a
szent, dicső és mindenekfelett dicséretes apostoloknak, Szent N.-nek,
kinek ma emlékét tiszteljük és minden szenteinek esedezése által
könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és
emberszerető!
Hétfőn:
Krisztus. igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának imái által, a
tiszteletreméltó, testnélküli mennyei erőknek oltalma által, a szent,
dicső és mindenekfelett dicséretes apostoloknak, Szent N.-nek, kinek ma
emlékét tartjuk és minden szenteinek esedezése által, könyörüljön
rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető!
Kedden:
Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a tisztes és dicső
próféta, előhírnök és keresztelő Jánosnak, a szent, dicső és
mindenekfelett dicséretes apostoloknak, Szent N.-nek, kinek ma emlékét
tartjuk és minden szenteinek esedezése által, könyörüljön rajtunk és
üdvözisten minket, mint jóságos és emberszerető!
Szerdán és pénteken:
Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának imái által, a drága
és elevenítő szent Keresztnek erejével, a szent, dicső és mindenekfelett
dicséretes apostoloknak, Szent N.-nek, kinek ma emlékét tartjuk és
minden szenteinek esedezése által, könyörüljön rajtunk és üdvözítsen
minket, mint jóságos és emberszerető!Elbocsátó imák
Csütörtökön:
Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a szent, dicső és
mindenekfelett dicséretes apostoloknak, a liciabeli műrai főpüspök,
csodatevő Szent Miklós atyának, Szent N.-nek, kinek ma emlékét tartjuk
és minden szenteinek esedezése által, könyörüljön rajtunk és üdvözítsen
minket, mint jóságos és emberszerető!
Szombaton:
Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának imái által, a drága
és elevenítő szent Keresztnek erejével, a tiszteletreméltó, testnélküli
mennyei erőknek oltalma által, a tisztes és dicső próféta, előkövet és
keresztelő Jánosnak, a szent, dicső és mindenekfelett dicséretes
apostoloknak, a szent és jógyőzelmű vértanúknak, szentéletű és isteni
ihletésű atyáinknak, a szent, igaz, isteni ősök Joákim és Annának, Szent
N.-nek, kinek ma emlékét tartjuk és minden szenteinek esedezései által,
könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és
emberszerető!