Templomok Címünnepei (templombúcsú) kontákjai
Szeptember 8. - Istenszülő születése
Szeptember 14. - Szent Kereszt felmagasztalása
Október 1. - Istenszülő oltalma
november 8. - Szent Mihály főangyal
December 6. - Szent Miklós püspök
December 25. - Krisztus születése
Március 9 – szebasztei 40 vértanú
Kenethozó asszonyok vasárnapja
Április 23 - Szent György nagyvértanú
Június 24 - Keresztelő Szent János születése
június 28 - Tódor püspök ereklyéinek átvitele
június 29. Keresztelő János fejevétele
Augusztus 15. - Istenszülő elhunyta
Augusztus 20. - Szent István király
Szeptember 8
Konták. 4. hang. A te születésed által, legtisztább Szűz, * Joákim és Anna a magtalanság szégyenétől, * Ádám és Éva pedig a halál enyészetétől szabadultak meg. * Ezt ünneplik a te népeid is, * letévén az ősi bűn terhét, * midőn így kiáltanak hozzád: * Magtalanság szülte az Isten Anyját, * a mi életünk táplálóját!
Szeptember 14.
Konták, 4. hang
Aki önként emelkedtél föl a Keresztre, Krisztus Istenünk, / ajándékozd kegyelmedet a te rólad nevezett új népednek! / Örvendeztess meg isteni erőddel mindnyájunkat, / és segíts diadalra minden megtámadóink ellen, / kik védeszközül bírjuk a te békefegyveredet, / a legyőzhetetlen győzelmet.
Október 1.
Konták. 3. hang.
A Szűz ma jelen van az Úr hajlékában, * és a mennyei karokkal láthatatlanul imádkozik érettünk Istenhez. * Az angyalok a főpapokkal leborulnak, * az apostolok a prófétákkal dicsőítő éneket zengenek, * mert az Istenszülő esedezik érettünk * az örökkévaló Istenhez.
November 8.
Konták, 2. hang
Istennek főharcosai, / az isteni dicsőség szolgálattevői, / angyalok fejedelmei s az emberek oktatói / kérjetek nekünk hasznosat és nagy kegyelmet, / mint a testnélküliek főharcosai!
November 21.
Konták. 4. hang.
Üdvözítőnk legtisztább hajléka, * drága palota, az isteni dicsőség szent kincstára, * ma mutattatik be az Úr házában * a Szentlélek malasztját hozván, * kit így énekelnek az angyalok: * Ez a mennyei palota!
December6.
Szent Miklós kontákja, 3. hang
Műra városában; Szent Miklós atya, igazi főpásztor voltál, / mert Krisztus evangéliumát betöltvén, / lelkedet adtad a te népedért és megmentetted az ártatlanokat a haláltól. / Azért föl is magasztaltattál, / mint az isteni malasztnak hathatós kiszolgálója.
December 25.
Konták. 3. hang.
Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli, * és a föld a befogadhatatlannak istállót ajánl fel, * az angyalok a pásztorokkal dicsőítő éneket zengenek, * a keleti bölcsek pedig a csillagtól vezéreltetve közelednek, * mert érettünk született a kisded csecsemő, az örökkévaló Isten.
Január 6.
Konták. 4. hang.
Kijelentéd magadat ma a mindenségnek, * és a te orcád világossága, Uram, * jegyeztetett mireánk, * kik önérzettel dicsőítünk téged mondván: * Leszállottál és megjelentél nekünk, * ó megközelíthetetlen Világosság!
Február 2.
Konták. 1. hang.
Ki születésed által megszentelted a Szűz méhét, * és megáldottad Simeon karjait, * és már mostantól üdvösségünk eszközlésében fáradozol, * Krisztus Istenünk, * békéltesd meg a viszálykodásban élő népeket, * erősítsd meg az igazhitű uralkodókat * és népeidet, melyet megkedveltél, * egyetlen Emberszerető!
Március 9 – szebasztei 40 vértanú
Március 9.
Konták. 8. hang.
Mint bátor hadvezérnek győzelmi éneket, * s mint megszabadítónknak minden rossztól, * hálaadó imát zengünk néked, Istenszülő. * S ki legyőzhetetlenül hatalmas vagy, * kérünk téged, ments meg minket minden veszélytől, * hogy teljes szívből énekeljük néked: * Üdvözlégy, Istennek * szeplőtelen jegyese!
Húsvét
Konták. 8. hang.
Bárha sírba is leszálltál, Halhatatlan, * de a pokol hatalmát megrontád, * és föltámadtál mint győzedelmes, Krisztus Isten, * a kenethozó asszonyoknak mondván: Örvendjetek! * És apostolaidnak békét ajándékozván, * föltámasztád az elesetteket.
Tamás vasárnap
Konták, 8. hang.
Kiváncsi kézzel, / a te életadó oldaladat, Krisztus Isten, / egtapogatta Tamás, midőn betett ajtók mellett tanítványaid közé jöttél / és fölkiáltott: / Én Uram, én Istenem!
Kenethozó asszonyok vasárnapja
Kenethozó asszonyok
Konták, 2. hang.
A kenethozó asszonyoknak örömet rendeltél Krisztus Istenünk, / Éva anyánk Sírását pedig föltámadásoddal megszüntetted, / és megparancsoltad, hogy apostolaidnak is adják tudtul, / hogy az Üdvözítő föltámadt a sírból
Április 23 - Szent György nagyvértanú
Április 23.
Konták, 4. hang.
Előkészíttetve Istentől, / a vallásosságnak hűséges előmozdítója gyanánt tűntél fel, / ki az erények virágait egy csokorba gyűjtvén, / könnyhullatással vetettél, örvendezéssel arattál; / és véres áldozat gyanánt mutatván be magadat, / jutalmul Krisztust fogadtad / és könyörgéseid által / mindnyájunknak eszközölsz bűnbocsánatot.
Mennybemenetel
Konták. 6. hang.
Az érettünk való üdvözítő gondviselést teljesen elvégezvén * és a földieket a mennyeiekkel egyesítvén, * fölemelkedtél a dicsőségbe, Krisztus Istenünk, * semmiképpen el nem válván, * deÜnnepek tropárja és kontákja távozás nélkül itt maradván, * és kiáltván a téged szeretőknek: * Én vagyok veletek, és senki ellenetek.
Pünkösd
Konták. 8. hang.
Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, * akkor szétszórta a nemzeteket, * midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, * mindenkit egyesülésre hívott * hogy összehangzóan dicsőítsük * a legszentebb Lelket.
Mindenszentek vasárnapja
Konták, 8. hang.
Mint a teremtmények zsengéiz mutatja be neked, * a mindenség áldozatul az istenfélő vértanúkat. * Az ő imádságaik által és az Istenszülő kedvéért * őrizd meg Egyházadat és népedet, Urunk, * mint egyetlen irgalmas!
Június 24 - Keresztelő Szent János születése
Júnuis 24.
Konták, 3. hang.
Ki azelőtt magtalan volt, * az ma a minden jóslatok teljesülését szüli, * mert akit a próféták jövendőlének, * arra ő föltevé kezét a Jordánban, * és lőn az isteni Igének prófétája, apostola és előhírnöke.
Június 28.
Konták, 2. hang.
A bátor és isteni szózatú hithirdetőket, * az apostolok fejeit, * a mennyei javak élvezetébe és nyugalmába fogadtad be Urunk, * mert az ő szenvedéseiket és halálukat * minden áldozatnál kedvesebbnek vetted, * ki egyedül ismered a szívek legbelsőbb titkait.
június 29. Keresztelő János fejevétele
Június 29.
Konták, 2. hang.
A bátor és isteni szózatú hithirdetőket, * az apostolok fejeit * a mennyei javak élvezetébe és nyugalmába fogadtad be Urunk, mert az ő szenvedésüket és halálukat * minden áldozatnál kedvesebbnek vetted, * ki egyedül ismered a szívek legbelsőbb titkait.
Júlis 20.
Konták, 2. hang.
Isteni nagy dolgoknak második előhírnöke, * és prófétája, ó szent Illés! * Ki imádsággal bezártad, majd ismét megnyitád az esőt adó felhőket, * könyörögj érettünk a mi emberszerető Urunkhoz!
Augusztus 6.
Konták. 7. hang.
A hegyen átváltoztál, Krisztus Istenünk, * és Ámennyire tanítványaid képesek voltak, * meglátták a te dicsőségedet, * hogy amidőn megfeszíttetésedet látandják, * értsék meg, hogy önként szenvedsz, * és hirdessék a világnak, * hogy te valóban * az Atya kisugárzása vagy.
Augusztus 15. - Istenszülő elhunyta
Augusztus 15.
Konták. 2. hang.
Az imádságban fáradhatatlanul buzgólkodó Istenszülőt, * a pártfogásban a mi változhatatlan reménységünket, * a halál és a sír nem tarthatta meg sajátjának, * mivel őt, mint az Életnek szülőanyját * az ő szűz méhében elhelyezkedett Fiúisten * az örök élet dicsőségébe vezette be.Elbocsátó imák
Augusztus 20.
Konták, 4. hang.
Mint tündöklő csillagot tekint * Szent István, apostoli királyunk, * és csodáidnak fénye által megvilágosítva * így kiált föl hozzád: * Üdvözítsd mindazokat, * kik hittel tiszteljük a te emlékedet.
_________________________________________________________________________________________
NYOLCADIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
Esti énekeket és okos szolgálatot / hozunk néked, Krisztus; / mert kegyes voltál / feltámadásoddal rajtunk könyörülni.
Uram, Uram! ne vess el bennünket színed elől, / hanem kegyeskedjél rajtunk könyörülni, / a te fényes feltámadásod által.
Örvendezzél szent Sion, / az egyházak anyja, Istennek hajléka, / mert te elsőnek fogadtad / feltámadás által a bűnök bocsánatát.
Az Atyától öröktől fogva született isteni Ige, / ki az idők teljében / a szeplőtelen Szűztől megtestesült, / önként elszenvedte a keresztet és halált, / s a régtől halállal sújtott embert / feltámadásával üdvözítette.
Halottaidból való föltámadásodat dicsőítjük Krisztus, / mellyel megmentetted Ádám nemzedékét a pokol kínjától / és a világnak, mint Isten, / ajándékoztál örök életet / és gazdag kegyelmet.
Dicsőség néked Krisztus Üdvözítőnk, / Istennek egyszülött Fia, / ki keresztre fölszögeztettél / és harmadnapra a sírból föltámadtál!
Téged magasztalunk Uram, / ki érettünk önként szenvedted el a megfeszíttetést, / és téged imádunk mindenható Üdvözítő, / ne vess el bennünket a te színed elől, / hanem hallgass meg, ó Emberszerető / és feltámadásoddal üdvözíts minket.
Nagy dogmatikon
A mennyei király emberszeretetből a földre leszállott / és az emberek között lakozott, / mert tiszta Szűztől testbe öltözvén, tőle született / oly csodálatos isteni tulajdonságokkal, / miképp egy a Fiú, / két természettel, de nem két személlyel. / Azért Krisztus Urunkat mi / tökéletes Istennek és tökéletes embernek / igazán valljuk és hirdetjük; / kinek esedezzél, ó szeplőtelen Anya, / hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Előverses sztihirák
Fölemelkedtél a keresztre, / ki az égből szálltál le, / a halálra jöttél, ki halhatatlan élet vagy, / a sötétségben levőkhöz mentél, ki igazi világosság, / az elesettekhez, ki mindnyájunk föltámadása, / fölvilágosítója és üdvözítője vagy, / dicsőség neked!
A halottaiból föltámadt Krisztust dicsőítjük, / mert ő lelket és testet ölt-vén magára, / mindkettőre nézve a szenvedést megszüntette; / mivel legtisztább lelkével a poklokra szállván alá, azt meghódítá, / sírba helyezett szent teste pedig a romlást nem ismerte, / ki Szabadítója a mi lelkünknek.
Zsoltárokban és énekekben magasztaljuk, Krisztus, / halottaidból való föltámadásodat, / mellyel megszabadítottál bennünket a pokol kínjaitól, / és mint Isten ajándékoztál nekünk örök életet / és gazdag kegyelmet.
Ó mindenek fölfoghatatlan Uralkodója! / az ég és föld Teremtője, / ki kereszthalált szenvedvén, / engem a szenvedésektől föloldottál; / az el-temettetést pedig elfogadva / és dicsőséggel feltámadva, / mindenható kezeddel Ádámot is feltámasztottad. / Dicsőség a te harmadnapi fölkelésednek, / mellyel örök életet és bűneinkből való megtisztulást ajándékoztál nekünk, / mint egyetlen Irgalmas.
Kis dogmatikon
Szeplőtelen Szűz, / ki kimondhatatlan módon testileg fogantad az Urat, / és a magasságbeli Istennek anyja lettél, / a te szolgáid könyörgéseit fogadd el, ó tisztaságos, / megtisztítván bennünket bűneinktől, / imádkozzál lelkeink üdvéért!
Tropár
Leszálltál a magasságból irgalmas Urunk / s elfogadtad a háromnapi sírin nyugalmat; / hogy minket is megszabadíts a szenvedésektől, / ki feltámadásunk s életünk vagy, Uram dicsőség néked!
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár
Leszálltál a magasságból irgalmas Urunk / s elfogadtad a háromnapi sírin nyugalmat; / hogy minket is megszabadíts a szenvedésektől, / ki feltámadásunk s életünk vagy, Uram dicsőség néked!
Kathizmálion
Föltámadtál a sírból, mindnyájunk Élete / és a fénylő angyal fölkiálta: / Hagyjatok fel a sírással / és az apostoloknak hirdessétek, hogy feltámadt az Úr, / ki mint Isten üdvözíti az emberi nemet.
Dicsőség
Valóban feltámadtál a sírból / és az istenfélő asszonyoknak megparancsoltad, / hogy fölkelésedet hirdessék az apostoloknak, / mint ahogy írva van: „Péter pedig fölkelvén a sírhoz futa, / és lehajolván csak a levetett lepedőket látá, / és önmagában csodálkozván a történeten" félelemmel kiáltott fel: / dicsőség néked Krisztus Isten, ki mindeneket üdvözítesz ó Megváltónk, / mert az Atya fényének vagy kisugárzása.
Most és. Az istenszülőé.
A mennyek ajtaját, a frigyszekrényt, / a legszentebb hegyet, a fényt sugárzó felhőt, / a mennyei lajtorját, a szellemi paradicsomot, / Éva váltságát és a mindenség nagy kincsét énekeljük benned ó tisztaságos Szűz; / mert te benned jött lére e világ üdvössége / és a régi vétség bocsánata. / Azért kiáltjuk néked: Imádd a te Fiadat és Istenedet, / hogy engedje el azok bűneit, / kik vallásos buzgósággal imádják az ő legtisztább születését.
Kathizmálion
Az emberek, Üdvözítőm, sírodat lepecsételték, / az angyal elhengerítette a követ a sír ajtajáról. / Az asszonyok halottaidból föltámadni látván / apostolaidnak is megvitték az örömhírt Szionba, / hogy föltámadtál mindnyájunk élete, / és a halál bilincseit összezúztad. / Urunk, dicsőség néked!
Dicsőség
Az asszonyok, mikor a halotti balzsamot hozták, / a sírból ilyen angyali szót hallottak: / hagyjatok föl a sírással, / és a bánat helyett örömmel teljetek be / s kiáltsátok énekelve, hogy föltámadt Krisztus, az Úr mint Isten, / üdvözíteni kegyeskedvén az emberi nemet.
Most és
Tebenned örvendez, malaszttalteljes, minden teremtmény: / az angyali rendek s az összes emberi nem. / Te megszentelt hajlék, lelki édenkert s a szüzek dicsérete; / kitől megtestesült az Isten s gyermekszülött lett, / bár öröktől Isten volt; / mert a te méhedet égi trónná alkotta, s bennsődet a mennynél ékesebbé tette. / Tebenned örvendez malaszttalteljes, minden teremtmény. / Dicsőség neked!
Ipákoj
A kenethozó asszonyok az életadó sírja mellett állván / a holtak között keresték a halhatatlan uralkodót / s a jóhír örömét az angyaltól elfogadván; / az apostoloknak örömmel adták tudtul, / hogy föltámadt Krisztus Isten, / megadván a világnak a malasztok bőségét.
Prokimen
Az Úr országol mindörökké, a te Istened, Sión, nemzedékről nemzedékre. (145. zsolt.)
Kánon
A szekereken üldöző fáraót / a tengerbe fullasztá hajdan / Mózes csodatevő vesszeje, / kereszt alakban megütvén / és ketté választván vele a tengert; / a gyalog menekülő Izraelt pedig megmenté, / énekelvén az Úrnak / győzelmi éneket.
III. Ki az egeket kezdetben bölcsességgel megerősítéd / és a földet a vizeken alapítád, / egyházadnak kövén, Üdvözítőm, / erősíts meg engem; / mert nincs más szent kívüled, egyetlen Emberszerető.
IV. Te vagy az én erősségem Uram! / te az én hatalmam, / te vagy az én Istenem, te az én örvendezésem! / Ki az Atya keblét el nem hagytad / és meglátogattad a mi szegénységünket; / azért Habakuk prófétával kiáltom néked: / Dicsőség a te hatalmadnak Emberszerető!
V. Miért vetettél el engem színed elől / le nem alkonyodó Világosság, / és elborított engem töredelmetlent a külső sötétség; de téríts meg engem / és parancsolatid világosságához / vezesd ösvényemet, kérlek!
VI. Tisztíts meg engem Üdvözítőm, / mert nagy az én gonoszságom / és a rosszaság örvényéből, / kérlek, vezess ki engem, / mert hozzád kiáltok, ó hallgass meg engem, / üdvösségem Istene!
Konták
Feltámadtál a sírból, / s a holtakkal együtt Ádámot is fölemelted, / Éva vigadoz a te föltámadásodon, / s a föld minden határai ünneplik a te fölkelésedet, / nagyirgalmú Urunk!
Ikosz
Rabbá tevén a pokol országát s föltámasztván a megholtakat, ó nagytürelmű, a kenethozó asszonyokkal találkoztál s a bú helyett örömben részesítetted őket. Apostolaidnak életadó Üdvözítőm, a győzelem jelét adtad hírül, a teremtményeket, mint emberszerető, megvilágosítottad: - Azért most a világ is örvend halottaidból való fölámadásod fölött, ó Nagyirgalmú!
VII. A te isteni kegyességed / Iehűté hajdan a lángokat Babilonban, / azért a jámbor ifjak a tüzes kemencében, / mint hűvös teremben, / víg léptekkel jártanak énekelvén: / Áldott a mi atyáinknak Istene.
VIII. Hétszerte jobban,/ gyújtatá be a kemencét / a kaldeusi zsarnok az ifjaknak, / de látván, hogy felsőbb erő által megszabadultak, / a Teremtőhöz és Istenükhöz így kiáltott föl: / Ifjak áldjátok, / áldozárok dicsérjétek / és népek magasztaljátok őt mindörökké!
IX. Az ég elámult afölött / és a föld határai csodálkozának, / hogy az Isten testileg jelent meg az embereknek, / és a te méhed befogadhatta őt. / Azért téged, ó Istenszülő, / az angyalok és emberek rendjei magasztalnak.
Dicséreti sztihirák
Uram! Habár az ítélőszék előtt állottál, / Pilátustól ítéltetve; / de azért el nem hagytad királyi székedet, / melyen az Atyával együtt ülsz, / és feltámadván halottaidból, / fölszabadítottad a világot az ördög rabságából, / mint irgalmas és emberszerető.
Uram! Fegyverül az ördög kajánsága ellen / a keresztet ajándékoztad nekünk / melytől ő reszket és retteg, / nem lévén képes annak erejére tekinteni, / mert az a holtakat föltámasztja / és a halált meghiúsítja; / azért hódolunk a te eltemettetésednek / és föltámadásodnak.
Uram! Habár téged, mint halottat / a zsidók sírba tevének, / de mint alvó Királyt a vitézek őriztek / és mint az élet kincsét pecséttel erősítettek meg; / hanem te feltámadtál / és örök életet adtál lelkeinknek.
A te angyalod Uram, ki a föltámadást hirdeté, / az őröket ugyan megrettenté, / de az asszonyoknak ím’ ezeket jelenté, mondván: / Mit keresitek az élőt a holtak között? / Föltámadt az Isten / és a világnak életet ajándékozott.
Elszenvedted a keresztet, / bár istenséged folytán szenvedéstől mentes vagy, / elfogadtad a háromnapos eltemetést, / hogy minket az ellenség rabságából megments; halhatatlan lévén, megelevenítettél Krisztus Istenünk / föltámadásoddal, emberszerető!
Leborulok, dicsőítem / és énekelem Krisztus sírodból való föltámadásodat, / mely által a pokol feloldhatatlan bilincseitől megszabadítottál / és a világnak, mint Isten, életet ajándékoztál / és gazdag kegyelmet.
Életet rejtő sírodat / megőrizni akarván a törvényszegők, / őrséggel és pecsétekkel látták el egykor; / de te mint mindenható, halhatatlan Isten / harmadnapra föltámadtál.
Mikor a pokol kapuihoz érkeztél, Urunk, / és azt megtörted; foglya így kiáltott föl: / ki ez; hogy nincs a föld alatti mélységre kárhoztatva, / sőt árnyékként semmivé teszi a halál kötelékeit? / Mint halottat fogadtam be / s rettegek tőle, mint Istentől, / Mindenható irgalmazz nekünk!
A szent liturgián
Tropár
Leszálltál a magasságból irgalmas Urunk / s elfogadtad a háromnapi sírin nyugalmat; / hogy minket is megszabadíts a szenvedésektől, / ki feltámadásunk s életünk vagy, Uram dicsőség -néked!
Konták
Feltámadtál a sírból, / s a holtakkal együtt Ádámot is fölemelted, / Éva vigadoz a te föltámadásodon, / s a föld minden határai ünneplik a te fölkelésedet, / nagyirgalmú Urunk!
Az Istenszülőé
Mint bátor hadvezérnek győzelmi éneket, / s mint megszabadítónknak minden rossztól, / hálaadó imát, zengünk néked, Istenszülő, / s ki legyőzhetetlenül hatalmas vagy, / kérünk téged, mentsd meg a te szolgáidat minden bajtól, / hogy teljes szívből énekeljük néked: / Üdvözlégy Istennek szeplőtelen jegyese.
Prokimen
Tegyetek fogadást és teljesítsétek azt a mi Urunknak, Istenünknek. (75. zsoltár)
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
Mintája: Uram, habár az ítélőszék...
Uram, ki e világra jöttél, a bűnösöket hívni, / és a latort, a vámost, / a bűnös asszonyt és a tékozló fiút kegyelmedbe fogadtad, / engemet is, ki mindezeknél súlyosabban vétkeztem, / és mindeddig igazán meg nem tértem, / emberszeretőleg hívj magadhoz, / ó én Krisztusom!
Uram! Ki a vámszedőkből az Egyháznak pásztorokat állítottál / és az üldözőkből pártfogókat szereztél, / engem is az ő pártfogásuk által / Egyházad aklába vezess, / nehogy mint javíthatatlan, / az ördög prédájává legyek!
Siránkozzál megátalkodott lélek, a végsők előtt, / és ragaszkodjál az Istenhez, / szívből keseregve kiáltván hozzá, ó megfertőztetett: / Ellened vétettem én Krisztusom, / ne utálj meg kérlek, / hanem jobb útra téríts engem mint kegyelmes, / és add meg bűneim bocsánatát.
Az Istenszülőé
Üdvözlégy a sátánok megsemmisítője! / Üdvözlégy Ádám leánya! / Üdvözlégy hervadhatatlan virág! / Üdvözlégy szolgáid dicsősége! / Üdvözlégy tisztaságos! / Üdvözlégy a gonoszságok feloldozása! / Üdvözlégy Istentől a világnak ajándékozott becses ajándék! / Üdvözlégy a hozzád esedezőknek drága kincse! / Üdvözlégy Királynőnk, / a téged dicsőítők dicsősége!
Előverses sztihirák
Téged, mint Királyt és Uralkodót / az angyalok szüntelen énekelnek; / én pedig leborulván előtted, / mint a bűnbánó vámos, kiáltom: / Istenem tisztíts meg és üdvözíts engem.
Halhatatlan lévén, én lelkem, / e földi élet hullámaiban, ne merülj el, / de fohászkodva tekints fel a te Jótevődhöz, mondván: / Istenem, tisztíts meg és üdvözíts engem!
Urunknak vértanúi, / kik minden helyet megszenteltek / és minden betegséget meggyógyíttok, / most is kérünk titeket; / imádkozzatok érettünk, / hogy lelkeink az ellenség cselvetésétől megmentessenek!
Az Istenszülőé
Gábor arkangyal szózatát vevén át, mondjuk: / Üdvözlégy Istennek Anyja: / ki e világnak az életadó Krisztust szülted!
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák
Téged, mint Királyt és Uralkodót / az angyalok szüntelen énekelnek; / én pedig leborulván előtted, / mint a bűnbánó vámos, kiáltom: / Istenem tisztíts meg és üdvözíts engem.
Halhatatlan lévén, én lelkem, / e földi élet hullámaiban, ne merülj el, / de fohászkodva tekints fel a te Jótevődhöz, mondván: / Istenem, tisztíts meg és üdvözíts engem!
Mikor elkövetett gonoszságaim sokaságára gondolok / és ama borzalmas vizsgálat jut eszembe, / rémülettől elfogva menekülök hozzád, / mint emberszerető Istenhez. / Hozzád folyamodom azért, egyetlen Bűnnélkülvaló: / ne vess meg engem, / ajándékozz bűnbánatot az én megalázott lelkemnek még a vég előtt / és irgalmazz nekem!
Könnyeket adj nekem, Istenem, / mint egykoron a vétkes asszonynak, / s engedd, hogy azokkal lábaidat mosogassam, / melyek a csalárdság útjából megmentettek, / és illatszer gyanánt tiszta élettel áldozzam neked, / melyet bűnbánat által helyreállítottam. / Hadd halljam meg én is kívánatos hangodat: / A te hited megszabadított, távozz békével!
Hetedik hang
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
Jertek örvendezzünk az Úrnak, / ki megtörte a halál hatalmát, / és fölvilágosította az emberi nemet, / az angyalokkal kiáltván: / Teremtőnk és Üdvözítőnk, dicsőség néked.
A keresztet és az eltemettetést / elszenvedted miérettünk, Üdvözítő, / és mint Isten halállal legyőzted a halált; / azért meghajlunk a te harmadnapi föltámadásodnak / Uram, dicsőség néked!
Az apostolok / látva az Alkotó föltámadását, csodálkoztak / és az angyalok dicséretét hangoztatván, mondták: / „E dicsőség az Anyaszentegyházé, / e gazdagság a mennyországé!" / Ki érettünk kínszenvedtél, / Uram, dicsőség néked!
Habár a gonoszok fogságába kerültél Krisztus, / de te azért az én Istenem vagy, nem szégyellek téged; / megostoroztattál, nem tagadlak meg téged; / keresztre szegeztettél, nem titkolom el: / feltámadásoddal pedig mindenkor dicsekszem, / mert a te halálod az én életem, / mindenható és emberszerető Uram, dicsőség néked.
Dávid jövendölését / betölteni akarván Krisztus, / a Sionban őt megillető fenségét / tanítványainak nyilván föltárta, / az Atyával és Szentlélekkel mindenkor együtt dicsérendő / és imádandó lénynek nyilatkoztatván ki magát, / ki először testnélkül, mint Ige, / végezetre mint miérettünk megtestesült / és kínszenvedett ember jelent meg nekünk, / s ki saját erejével támadott fel, / mint Emberszerető.
Leszállottál a poklokra Krisztus, / mint magad akartad, / megtörvén a halált mint Isten és Uralkodó / és föltámadván harmadnap / föltámasztottad Ádámot is / a halál és enyészet bilincseiből, / ki hozzád kiáltván, mondja: / Dicsőség a te feltámadásodnak, / egyetlen Emberszerető.
Mint alvót a sírba helyeztek, Urunk, / s mint hatalmadban erőteljes, harmadnapra föltámadtál, / fölemelvén magaddal Ádámot is / a halálos romlásból, mint mindenható Isten!
Nagy dogmatikon
Az anyai állapotot / a természet rendje felett megismerted ó Istenszülő / és szűznek maradtál, / az elmét és szót felülhaladó módon / és szülésed csodáját a nyelv elbeszélni nem képes; mert dicsőségteljes volt a fogantatás, ó Tisztaságos, / felfoghatatlan maradt a szülés is; / mivel Isten, ahol akarja, meggyőzi a természet rendjét. / Miért is téged mindnyájan Isten anyjának ismervén, / buzgósággal fohászkodunk hozzád: / Imádkozzál a mi lelkünk üdvösségéért.
Előverses sztihirák
Föltámadtál a sírból, / világnak Üdvözítője, / és testeddel együtt föltámasztottad az emberi nemet, / Uram, dicsőség néked.
Jertek, imádjuk / halottaiból föltámadott / és mindeneket megvilágosító Krisztust; / mert a pokol kínjaitól megmentett minket / harmadnapi föltámadása által, / ajándékozván nekünk életet / és gazdag kegyelmet.
A poklokra alászállván Krisztus, / a halált megtörted; / és harmadnap feltámadván, / minket is föltámasztottál, / kik dicsérjük a te erőteljes fölkelésedet, / emberszerető Urunk.
A sírban feküdve, / mint szendergő, félelmetesnek mutattad magad Uram, / s harmadnapon saját erődből feltámadván, Ádámot is föltámasztottad, / ki hozzád kiáltja: / Dicsőség a te feltámadásodnak, / egyetlen Emberszerető!
Kis dogmatikon
A te oltalmad alá menekülvén, / mi, a föld szülöttjei kiáltjuk néked: / Istenszülő! a mi reménységünk, / ments meg minket határtalan vétkezéseinktől / és üdvözítsd a mi lelkünket!
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár
Megtörted kereszteddel a halált, / és a gonosztevőnek megnyitottad az édenkert ajtaját; / a kenethozó asszonyok sírását megszüntetéd, / és feltámadásodat az apostoloknak is értésökre adni megparancsolád, / Krisztus Istenünk, / ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Kathizmálon
Az életet sírba zárták, / a sír kövét lepecsételték, / és mint alvó királyt, katonák őrizték Krisztust, / az angyalok mint halhatatlan Istent dicsőítették; / az asszonyok pedig fölkiáltottak: / Föltámadt az Úr / és a világnak / dús kegyelmet ajándékozott.
Dicsőség
Háromnapi eltemettetésed által / lefegyverezted a halált / és az elavult embert / életadó fölkelésed által föltámasztottad. / Krisztus Isten, mint emberszerető: / Azért dicsőítünk téged.
Most és. Az Istenszülőé.
Az érettünk keresztre feszített / s halottaiból föltámadott Krisztus Istenünket, / ki a halál hatalmát megalázta, / szünet nélkül imádd, Istenszülő Szűz, / hogy üdvözítse a mi lelkünket!
Kathizmálion
Habár sírod megpecsételtetett, mégis életet árasztottál a sírból, Krisztus Istenünk, / és zárt ajtó mellett, ó mindnyájunk föltámadása, / tanítványaidnak megjelentél, / általuk megújítván bennünk az igaz lelket / a te nagy irgalmasságod szerint.
Dicsőség
Sírodhoz siettek az asszonyok / könnyek között hozva balzsamot / és míg téged mindenek Királya, katonák őriztek, / maguk között így beszélgettek: / ki fogja nekünk a követ elhengeríteni? / - Föltámadt a „nagy szövetség angyala" / letiporván a halált. / Mindenható Urunk, dicsőség neked!
Most és.
Üdvözlégy malaszttal teljes Istenszülő Szűz, / az emberi nem menedéke s közbenjárója, / hiszen tőled testesült meg a világ Megváltója; / mert egyedül te vagy szűz és anya is, / ó örökké áldott és dicsőített! / Kérjed Krisztus Istent, / ajándékozzon békét / a földkerekségnek!
Ipákoj
Ki fölvetted a mi alakunkat / és a keresztet testileg elszenvedted / üdvözíts engem, Krisztus Istenünk, / föltámadásod által, mint emberszerető.
Prokimen
Kelj föl Uram Isten, emeld föl kezedet, ne feledkezzél el a szegényekről örökre! (9. zsoltár)
Kánon
A te kézintésedre, Uram, / tömörré változott a folyékony természetű víz, / és Izrael azon száraz lábbal átkelvén; / győzelmi éneket énekel néked.
III. Kezdetben, Uram, / az egek boltozatát / mindenható Igéddel megerősítvén, / és isteni lelkeddel azok erejét megállapítván, / a hitnek rendületlen kövén / erősíts meg engem.
IV. Ki az atyai keblet el nem / hagytad / és leszállottál a földre, ó Krisztus Istenünk! / megértettem üdvgondozásod titkát, / és magasztallak téged, / egyetlen Emberszerető.
V. Éji sötétségben vannak a hitetlenek Krisztus, / de a hívőknek nappali világosságuk van / szavaid édességében; / azért én hozzád virrasztok / és éneklem a te Istenségedet!
VI. A földi gondok aggodalmai közt evezvén, / hogy élethajóm vétkeim súlya alatt el ne merüljön / és a lélekrontó szörnynek áldozatul ne essek, / mint Jónás, kiáltok hozzád Krisztusom: / A halálos mélységből vezess ki engem!
Konták
A halál hatalma / nem tarthatja többé fogságában a halandókat, / mert Krisztus leszállván, / annak erejét összetörte s elenyésztette, / a poklot pedig rabláncra fűzvén, megkötötte. / Azért a próféták örvendeznek, lelkesülten kiáltván: / Íme, Üdvözítő jelent meg nékünk, / jertek, hívek, az örök feltámadásra.
Ikosz
Megreszkettek ma alant a földalatti világ s a halál a Háromság egyikétől. A föld megrendült, a pokol kapui pedig elcsodálkoztak, mikor megláttak. Az egész teremtés a prófétákkal együtt örvendve diadalhimnuszt zeng neked megváltó Istenünknek, ki a halál erejét most megtörted: Vigadjunk és kiáltsuk Ádámnak és mindazoknak, kik Ádámtól valók: az ő keresetfája ismét bevezet; menjetek hívek a feltámadásra!
VII. A tüzes kemencét hajdan / az ifjak harmatozóvá változtatták, / egy igaz Istent dicsérvén és mondván. / Dicsőített és magasztalt legyen / atyáinknak Istene!
VIII. Az eléghetetlen bokor lángjában, / a Sinai-hegyen hajdan, / az akadozó nyelvű Mózesnek jelent meg az Isten, / a három legyőzhetetlen ifjút pedig / az isteni buzgóság énekesekké tette, mondván: / Énekeljétek az Urat, az Úr minden művei / és magasztaljátok őt mindörökké.
IX. Ki szeplőtelenül szültél / és a mindenható Igének testet kölcsönöztél, / férfit nem ismerő Szűz anya, Istenszülő! / ki az elviselhetetlennek nyughelye / és a befogadhatatlan Teremtőnek hajléka voltál; téged magasztalunk.
Dicséreti sztihirák
Föltámadt Krisztus halottaiból, / föloldá a halál kötelékeit, / a földnek nagy örömöt hirdetett; / egek énekeljétek / az Isten dicsőségét.
Látván Krisztus föltámadását, / imádjuk a mi szent Urunkat, / mint egyedül bűn nélkül valót!
Krisztus feltámadásának hódolni meg nem szűnünk, / mert ő szabadított meg bennünket a mi gonoszságainkból; / Krisztus, a mi szent Urunk, / kinyilvánítván nekünk a feltámadást.
Mivel háláljuk meg az Úrnak / az ő jótéteményeit, miket ő adott nekünk? / Miérettünk, a mi romlásba ment emberi természetünkért / az Ige testté lett, és bennünk lakozott; / a hálátlanoknak Jótevője, / a fogságban levőknek Szabadítója, / a sötétségben ülőknek az igazság Napja lett; / a keresztfán: engesztelődés, / a poklokban: világosság, / a halálban: élet, / és az elesetteknek feltámadás, / akihez felkiáltunk: / Istenünk; dicsőség néked.
A pokol kapuit összetörted, Urunk, / és hatalmad erejével a halál uralmát meghiúsítottad. / És akik örök óta sötétben szunnyadtak, / a holtakat magaddal fölemelted / isteni és dicső föltámadásod által, / mint a mindenek Királya / és egyetlen Mindenható!
Jertek, örvendezzetek az Úrnak, / vigadjunk az ő feltámadásán, / mert a holtakat magával fölemelte / a pokol feloldhatatlan bilincseiből / és mint Isten, a világnak / örök életet ajándékozott és bőséges malasztot.
A tündöklő angyal / az életet befogadott sír kövén ülve, / örömmel hirdette az asszonyoknak mondván: / föltámadt az Úr, mint nektek előre megmondta; / adjátok hírül a tanítványoknak, / hogy megelőz titeket Galileában, / a világnak pedig örök életet ad, / és bőséges malasztot.
Miért teszitek a megvetett követ / szegletfővé, törvényszegő zsidók? / Íme, ő az, kit az Úr Szionba küldött! / Ki a pusztában vizet fakasztott. / Halhatatlanságot áraszt reánk is sebeiből. / Ő az a kő, mely a szűzi hegytől / férfiakarat nélkül vált el! / az Emberfia, / ki mint Dániel mondá: / az ég felhőin jött hozzánk a régi napokban, / s örökkévaló az ő országa!
A szent liturgián
Tropár
Megtörted kereszteddel a halált, / és a gonosztevőnek megnyitottad az édenkert ajtaját; / a kenethozó asszonyok sírását megszüntetéd, / és feltámadásodat az apostoloknak is értésökre adni megparancsolád, / Krisztus Istenünk, / ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Konták
A halál hatalma / nem tarthatja többé fogságában a halandókat, / mert Krisztus leszállván, / annak erejét összetörte s elenyésztette, / a poklot pedig rabláncra fűzvén, megkötötte. / Azért a próféták örvendeznek, lelkesülten kiáltván: / Íme, Üdvözítő jelent meg nékünk, / jertek, hívek, az örök feltámadásra.
Az Istenszülőé
Ma a Szentlélek ereje / a csodálatos Anna testében / életre hívja az isteni dicsőség tisztaságos képmását. / Ma a Fölségesnek karja rettentő fegyvert emel föl az alvilág ellen: / a legáldottabb Szűz Máriát. / - Az angyali karokkal együtt csodálván őt, kiáltsuk: / Üdvözlégy, kit az Úr a legjelesebb megváltásra nyilvánított méltónak, / s nem megtisztított az eredeti bűntől, / hanem előre megóvott tőle, / egyedül az egész emberi nemből.
Prokimen
Az Úr erőt ad az ő népének; az Úr megáldja népét békességben. (28. zsoltár)
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
Emeld fel szemedet, ó én lelkem! / és tekints az Isten gondviselésére és irgalmára, / mint hajlítá meg az egeket / és a földre szállott, hogy fölemeljen téged, / a te rossz indulataid megátalkodottságából, / és az élő hit sziklájára állítson. / Ó bámulandó és rettenetes csoda! / Dicsőség a te kínszenvedésednek, Emberszerető.
Lásd a te gonosz cselekedeteidet, ó én lelkem, / és csodálkozzál afelett, miként visel téged a föld, / és nem nyílik meg előtted? / Miként nem emésztenek fel téged a vadállatok / és miként nem szűnik meg világítani néked a Nap? / Kelj föl tehát, tégy bűnbánatot / és kiálts föl az Úrhoz: / Vétettem, egyedül néked vétettem, / Uram, könyörülj rajtam!
Benned helyezvén bizalmunkat, / mindenható Uram, téged kérünk, / ments meg minket minden bajtól, / rossz indulatoktól és a gonosz incselkedéseitől, / hogy életünket békében tölthessük el, / és tisztaságban élve, / tebenned Uralkodó, / az ítélet napján, kegyelmes bírót találjunk.
Az Istenszülőé
Mindnyájan az Istenszülőnek / énekekben együtt kiáltsuk az angyalokkal, / hogy ő a világ Üdvözítőjét szülte / és a szülés után is szűznek maradt, / és a világot szülése által megszabadította a csalárdságtól / és elfogyhatatlan eledelt adott nekünk, / ki anyai tejjel táplálta a mi lelkünk Megváltóját.
Előverses sztihirák
Mint a tékozló fiú, jöttem hozzád kegyelmes / és leborulván előtted, kérlek, / fogadj be engem, Istenem, / mint szolgáid egyikét, / és könyörülj rajtam, ó emberszerető!
Mint aki a gonosztevők közé jutott / és megsebesült, / úgy estem el én is a sok bűn terhe alatt, / és lelkem meg van sebesülve. / Hová meneküljek én, bűnös ember? / Csak egyedül hozzád, lelkünk kegyes Orvosa: / Áraszd reám Isten! a te nagy kegyelmedet!
Dicsőség néked Krisztus Isten, / apostolok dicsekvése, / és a vértanúk öröme, / kik hirdették az egyvalóságú Háromságot.
Az Istenszülőé
Az angyallal kiáltjuk néked: / Üdvözlégy isteni ara! / palotának és ajtónak / és lángoló királyi széknek; / sértetlen hegynek és eléghetetlen csipkebokornak / nevezvén tégedet.
NagybŐjtben
Úgynevezett bűnbánati sztihirák
Mint a tékozló fiú, jöttem hozzád kegyelmes / és leborulván előtted, kérlek, / fogadj be engem, Istenem, / mint szolgáid egyikét, / és könyörülj rajtam, ó emberszerető!
Mint aki a gonosztevők közé jutott / és megsebesült, / úgy estem el én is a sok bűn terhe alatt, / és lelkem meg van sebesülve. / Hová meneküljek én, bűnös ember? / Csak egyedül hozzád, lelkünk kegyes Orvosa: / Áraszd reám Isten! a te nagy kegyelmedet!
A terméketlen fügefához hasonlóan / ki ne vágass engem, ki bűnös vagyok, Üdvözítőm, / de ajándékozz nekem számos évet bűnbánatra, / a töredelem könnyeivel öntözni lelkemet, / hogy termést hozzak neked, béketűrésben.
Mint aki az igazság Napja vagy, / világosítsd meg a téged éneklők szívét, / Urunk, dicsőség néked!
HATODIK HANG
SZOMBATON AZ ALKONYATI ZSOLOZSMÁN
Uram Tehozzád után
Győzelmet aratván Krisztus a poklok felett, / fölszálltál a keresztre, / hogy a halál sötétségében ülőket föltámaszd magaddal, / ki a haláltól szabad vagy, / és mindnyájunknak életet árasztasz / a te világosságod által, / mindenható Üdvözítő, / könyörülj rajtunk.
Ma megtörte Krisztus a halált / s mint megmondá, föltámadt / és örömet szerzett a világnak, / hogy mi mindnyájan fölkiáltván, így énekeljünk: / Ó élet forrása, / megközelíthetetlen világosság, / mindenható Üdvözítő! könyörülj rajtunk.
A te színed elől, ki mindenütt jelen vagy, / mi bűnösök hová fussunk? / A mennyekben magad lakozol, / a poklokban megtörted a halált. / Vagy a tenger mélyébe? / Ott is jelen van a te kezed Uralkodó! / Hozzád menekülünk tehát, / és előtted leborulván, imádkozunk: / Ki feltámadtál halottaidból, / könyörülj rajtunk.
A te kereszteddel dicsekszünk, Krisztus, / a te feltámadásodat énekeljük és magasztaljuk; / mert te vagy a mi Istenünk, / kívüled más Istent nem ismerünk.
Mindig áldván az Urat, / énekeljük az ő feltámadását; / mert a keresztet elszenvedvén, / halállal megrontotta a halált.
Dicsőség a te erődnek Uram, / mert legyőzted a halál urának hatalmát, / és kereszted által megújítottál bennünket, / ajándékozván nékünk életet / és örök épséget.
Eltemettetésed, Uram, / a pokol bilincseit feloldván, szétzúzta, halottaidból való föltámadásod által pedig / a világot megvilágosítottad: / Urunk, dicsőség néked!
Nagy dogmatikon
Ó, ki nem áldana téged tisztaságos Szűz? / ki ne magasztalná a te legtisztább szülésedet? / Mert az Atyától öröktől fogva kisugárzott egyszülött Fiú / felfoghatatlan módon megtestesülvén, tőled született, / ki isteni természetét meg tartván, / egyszersmind emberi természetet is viselt; / kit nem megosztott két személynek vallunk, / hanem egymással össze nem folyó két természet Urának ismerünk, / Őt imádd, tiszta boldogságos Szűz, / hogy könyörüljön a mi lelkünkön.
Előverses sztihirák
A te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítőnk, / angyalok éneklik a mennyekben, / és minket is méltass e földön, / hogy tiszta szívvel énekeljünk és dicsőítsünk téged.
Az érckapukat összetörted, / és a pokol zárait letöréd, / mint mindenható Isten, / az elesett emberi nemet föltámasztottad. / Azért mi egyhangúlag kiáltjuk: / Ki halottaidból föltámadtál, / Uram, dicsőség néked.
A régi romlásból megújítani akarván minket, / Krisztus a keresztre szegeztetik / és a sírba tétetik, / kit a kenethozó asszonyok könnyek közt kerestek, / siránkozva mondván: / Ó, jaj nekünk édes Üdvözítőnk, / miképp kegyeskedtél elhelyezkedni a sírban, / miképp lophattak el téged, / s mely helyen van elrejtve a te életadó tested? / De ó Uralkodó; ígéreted szerint jelenj meg nekünk, / s törüld le keserű könnyeinket. / A siránkozókhoz pedig így kiáltott az angyal: / Fölhagyva a sírással, / az Apostoloknak mondjátok, hogy feltámadott az Úr / ajándékozván a világnak megtisztulást / és gazdag kegyelmet.
Akaratod szerint keresztre feszíttettél, Krisztus / és a halált eltemettetésed által lefegyverezvén, / harmadnapon, mint Isten, dicsőséggel támadtál fel, / ajándékozván a világnak végnélküli életet / és gazdag kegyelmet.
Kis dogmatikon
Az én Alkotóm és Szabadítóm Krisztus Urunk / tetőled születvén ó Tisztaságos! / emberi testünkbe öltözött, / és Ádám első átkától megszabadított bennünket. / Azért néked ó szeplőtelen! / mint Isten anyjának és Szűznek, szünet nélkül szívből énekeljük: / Üdvözlégy, az angyal köszöntése szerint; / üdvözlégy Királynőnk, / mi oltalmazónk és közbenjárónk / és lelkünk üdvössége.
Tropár
Angyali erők jelentek meg Uram, a te sírodon, / és az őrző katonák levének mint a holtak, / és Mária állott a sírnál, / keresvén a te legtisztább testedet; / te pedig meghódítád a poklot, / nem kísértetvén meg általa, / és találkoztál a Szűzzel, / életet ajándékozván néki. / Ki feltámadtál halottaidból, / Uram, dicsőség néked.
VASÁRNAP A REGGELI ZSOLOZSMÁN
Tropár
Angyali erők jelentek meg Uram, a te sírodon, / és az őrző katonák levének mint a holtak, / és Mária állott a sírnál, / keresvén a te legtisztább testedet; / te pedig meghódítád a poklot, / nem kísértetvén meg általa, / és találkoztál a Szűzzel, / életet ajándékozván néki. / Ki feltámadtál halottaidból, / Uram, dicsőség néked.
Kathizmáljon
A sír megnyílott, / a pokol siránkozott, / Mária pedig az elrejtőzött Apostoloknak kiáltá: / Jöjjetek elő szőlőmunkások, / hirdessétek a föltámadás igéjét: / föltámadt az Úr, / adván a világnak gazdag kegyelmet.
Dicsőség
Urunk, a te sírod előtt állva, / Mária Magdolna sírva kiáltott föl, / kertésznek gondolván téged, s mondván: / Hová rejtetted el az örökkévaló Életet? / Hová tetted a kerubtrónon ülőt? / Hiszen az őrök félelmükben elájultak, / Vagy adjátok elő az én Uramat, / vagy kiáltsátok velem ti is: / Ki a holtak között voltál és az elhunytakat föltámasztottad, / dicsőség neked!
Most és. Az Istenszülőé.
Gedeon a te foganásodat írta le, / Dávid a te szülésedet jövendölte meg, Istenszülő: / mert mint harmat a gyapjúra / úgy szállt az Ige szíved alá, / és mint szent föld, mag nélkül sarjaztad, ó jóságos, / Krisztus Istenünket, a világ üdvösségét.
Kathizmálion
Az élet a sírban feküvék, / a sírkő pecséttel láttatott el, / Krisztust, mint az aluvó királyt vitézek őrizték, / ki ellenségeit láthatatlanul lesújtván, / föltámadt halottaiból.
Dicsőség
Jónás a te sírodat írta le, / Simeón a te isteni föltámadásodat jövendölte meg / halhatatlan Urunk! / - mert halottként a sírba szállván le, / összetörted a pokol kapuit / és mint uralkodó enyészetlenül feltámadtál a világ üdvözítésére, / Krisztus s Istenünk, / megvilágosítván a sötétben levőket.
Most és. Az Istenszülőé.
Istenszülő Szűz! / Imádd a keresztre önként fölszállott / és halottaiból föltámadt Krisztus Istenünket / a te Fiadat, / hogy üdvözítse a mi lelkünket!
Ipákoj
Önként vállalt életteremtő halálod által, Krisztus, / mint Isten, megtörted a pokol kapuit / és az ősi paradicsomot nekünk megnyitottad / s halottaidból föltámadván, / kimentetted életünket az enyészetből.
Prokimen
Uram, ébreszd föl hatalmasságodat és jöjj el, hogy megszabadíts minket. (79. zsolt.)
Kánon
MINT A SZÁRAZON, / úgy ment át Izrael a tengeren / és látván az üldöző Fáraót fulladozni, / felkiáltott: / "Istennek győzelmi éneket énekeljünk!"
III. Nincs szent, / mint te Uram; én Istenem! / ki fölemeled híveid hatalmát, / s a benned való hit által / megerősítesz bennünket.
IV. Krisztus az én erőm, / Uram és Istenem! / áhítattal kiáltja / a tisztes Egyház, / vidám elmével ünnepelve az Urat.
V. Isteni világosságoddal, ó Jóságos, / a hozzád virrasztók lelkeit szeretettel világosítsd meg, kérlek, / hogy téged, Isten Igéjét, / igaz Istennek ismerjenek el, / ki a bűn sötétségéből kivezetsz bennünket.
VI. Az élet tengerét / a kísértések viharától zajongani látván, / a te csendes kikötődbe menekülök hozzád, kiáltván: / A romlásból vezesd ki életemet / ó Nagyirgalmú!
Konták
Éltető kezével a sötét mélységből / Üdvözítőnk a holtakat föltámasztá. / Krisztus Istenünk föltámadást ajándékozott az emberi nemnek; / mert ő a mi Megváltónk, / feltámadásunk, életünk és kegyelmes Istenünk.
Ikosz
Keresztedet és eltemettetésedet énekeljük, ó Életadó, mi hívek, és leborulunk előtted, halhatatlan, mert mint mindenható Isten, a poklot megkötözted, a holtakat magaddal föltámasztottad, s a halál kapuit összezúztad. Mint Isten, megaláztad a pokol hatalmát, azért mi, föld szülöttei, szeretettel dicsőítünk téged, ki föltámadtál és az ellenség mindent lenyűgöző hatalmát megaláztad, föltámasztván mindazokat, kik benned hittek, a világot pedig megmentetted a kígyó fullánkjától s az ellenség fondorlataitól, mint mindnyájunk Istene!
VII. Harmatozóvá tette az angyal / az istenfélő ifjak tüzes kemencéjét, / a káldeusokat pedig megégeté / az isteni parancs, / miről értesülvén a zsarnok, felkiáltott: / áldott vagy te Izrael Istene!
VIII. A lángok között a szent ifjaknak / harmatot ömlesztél, / és az igaznak áldozatát / a vízzel együtt fölégetted: / mert te mindent művelhetsz Krisztus, tetszésed szerint; / azért magasztalunk téged mindörökké.
IX. Istent / az embernek / lehetetlen / meglátni, / kire nem mernek / az angyali rendek tekinteni, / teáltalad pedig Tisztaságos, megjelent nekünk / a megtestesült Ige, / kit az égi hadakkal együtt magasztalván, / téged dicsőítünk.
Dicséreti sztihirák
Mintájuk: Harmadnapon…
A te / kereszted, Uram, / a te népednek élete és feltámadása, / és benne remélve, / téged mint feltámadott Istenünket éneklünk: / könyörülj rajtunk.
A te / eltemettetésed Uralkodónk / megnyitá a paradicsomot az emberi nemnek, / és mi romlástól megszabadulván, / téged, mint feltámadott Istent éneklünk: / könyörülj rajtunk.
Az Atyával / és Szentlélekkel együtt / énekeljük Krisztust, / ki feltámadt / halottaiból / és hozzá kiáltunk: / Te vagy a mi életünk és feltámadásunk: / könyörülj rajtunk.
Harmadnapon / feltámadtál Krisztus a sírból, / mint írva van; / föltámasztván ősatyánkat is; / azért az emberi nem dicsőít is téged / és magasztalja a te feltámadásodat.
Saját dallamúak
Uram, a te föltámadásod titka / nagy és félelmetes, / mert úgy jöttél ki sírodból, / mint a vőlegény az ő csarnokából; / halállal törvén meg a halált, / hogy Ádámot megszabadítsad. / Azért a mennyekben az angyalok ujjonganak, / a földön élő emberek pedig dicsőítik / hozzánk való kegyességedet, Emberszerető!
Ha a sírt lepecsételtétek, / hogy lophattak volna meg benneteket ó zsidók? / Ha az őrök jelenlétében / s a pecséteket épségben hagyva, / zárt ajtókon át jött elő a király? / - Tehát vagy a halottat adjátok elő, / vagy mint Istent, imádjátok, velünk énekelvén: / dicsőség a te keresztednek, Urunk, / dicsőség a te föltámadásodnak!
A te életet befogadó sírodat, Urunk, / sírva keresték föl a kenethozó nők, / s balzsamot hoztak magukkal, / a te tisztaságos testedet akarván vele megkenni. / De a sírkövön ülve fénylő angyalt találtak, / aki nekik ezt hirdeté mondván: / Miért hullattok könnyeket azért, / aki sebeiből életet árasztott a világra? / Miért keresitek mint halottat a halhatatlant? / Siessetek vissza / s adjátok hírül a tanítványoknak / az ő dicsőséges föltámadását, / az egész világ örömét. / Ki minket is megvilágosítottál Üdvözítőnk, / ajándékozz nekünk megtisztulást / és gazdag kegyelmet!
A SZENT LITURGIÁN
Tropár
Angyali erők jelentek meg Uram, a te sírodon, / és az őrző katonák levének mint a holtak, / és Mária állott a sírnál, / keresvén a te legtisztább testedet; / te pedig meghódítád a poklot, / nem kísértetvén meg általa, / és találkoztál a Szűzzel, / életet ajándékozván néki. / Ki feltámadtál halottaidból, / Uram, dicsőség néked.
Konták
Éltető kezével a sötét mélységből / Üdvözítőnk a holtakat föltámasztá. / Krisztus Istenünk föltámadást ajándékozott az emberi nemnek; / mert ő a mi Megváltónk, / feltámadásunk, életünk és kegyelmes Istenünk.
Az Istenszülőé.
A keresztények megszégyenülhetetlen pártfogója, / a Teremtő előtt a mi változhatatlan közbenjárónk, Istenszülő Szűz! / Ne vesd meg a mi bűnös ajkainkról eredő imádságunkat, / de mint jóságos, előzz meg minket segítségeddel, / kik hozzád buzgón fohászkodunk, / figyelmezz a mi imádságunk szavára / és siess a te engesztelő pártfogásoddal, / könyörögvén az Úrhoz érettünk, / mint a te hűséges tisztelőidért.
Prokimen
Üdvözítsd Uram, a te népedet és áldd meg örökségedet! (27. zsolt.)
Alleluja
VASÁRNAP AZ ALKONYATI ZSOLOZSMÁN
Uram, Tehozzád után
Minta: Jertek elő angyali …
Bűnbánati könnyeket / adj nekem Üdvözítőm / és töredelmes szívet, / hogy lemossam lelkem szennyét, / mert bűnös cselekedeteimmel / gonoszul megfertőztettem; / de esedeznek érettem / a téged szülő Szűz, / az angyali rendek / és a te emberszereteted.
Jöjj én lelkem és tégy bánatot / sokféle vétkeidért, / melyeket az életben elkövettél, / és a magasságbeli erők sokaságát kérjed / fohászkodva és könnyekkel, / hogy adassék neked idő / bűneid megbánására, / nehogy mint a terméketlen fügefa, / gehenna tüzére vettessél / örök szenvedésre.
Parancsolataid közül / e földön egyet sem teljesítettem, Uram! / miképp jelenek meg előtted, / midőn királyi székedben fogsz ülni, / és miként viselem el az ítéletet / mindazokért én Krisztusom! / melyet tudva vagy tudtomon kívül ellened elkövettem; / azért hozzád kiáltok: / Szolgáidnak imádságai által üdvözíts engem, / ki eltévelyedtem.
Az Istenszülőé.
Az Atyával és Szentlélekkel egy kezdetnélküli Ige / az Arkangyal köszöntésére, Istenszülő, / a te méhedben fogantatván, / ezáltal a Kerubok, Szeráfok / és Trónoknál dicsőbbé lettél.
Előverses sztihirák
A te rettenetes eljöveteledkor Krisztus! / ó ne halljuk tőled: / "Nem ismerlek titeket," / mert mi bizodalmunkat beléd helyeztük, / habár parancsaidat hanyagságból meg nem tartottuk: / de kérünk téged, / szánd meg a mi lelkünket.
Bűnbánatom nincs, / könnyek sem fakadnak szemeimből; / azért kérlek téged Krisztus Istenem, / még a végezet előtt téríts meg engem, / és töredelmességet adj nékem, / hogy megszabaduljak az örök szenvedéstől.
A te vértanúid, Uram, / nem tagadtak meg téged, / sem el nem hagyták a te parancsolatidat, / kiknek imádságai által / könyörülj rajtunk.
Az Istenszülőé.
Arkangyal szavával énekeljük, ó hívek, / a mennyei palotát / és a valóban lepecsételt ajtót: / Üdvözlégy tisztaságos Szűz, / kitől megtestesült mindnyájunk Üdvözítője, / a mi Életadónk és Istenünk, / fegyverezd le a te hatalmas kezeddel, Tisztaságos, / a mi kínzóinkat és istentelen elleneinket, / ki bizodalma vagy a keresztényeknek.
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák
A te rettenetes eljöveteledkor Krisztus! / ó ne halljuk tőled: / "Nem ismerlek titeket," / mert mi bizodalmunkat beléd helyeztük, / habár parancsaidat hanyagságból meg nem tartottuk: / de kérünk téged, / szánd meg a mi lelkünket.
Bűnbánatom nincs, / könnyek sem fakadnak szemeimből; / azért kérlek téged Krisztus Istenem, / még a végezet előtt téríts meg engem, / és töredelmességet adj nékem, / hogy megszabaduljak az örök szenvedéstől.
Az erényektől meztelenül talált engem az ellenség / s megsebzett a bűnök nyilával, / de te mint a lélek és test orvosa, / gyógyítsd meg az én lelkem sebeit, / és irgalmazz nekem!
Szívemnek fekélyeit, / melyek bűneim sokasága folytán egészen elleptek, / gyógyítsd meg Üdvözítőm, / mint testi-lelki orvosom; / ki bűnbocsánatot adsz a kérelmezőknek, / add nekem mindenkor a bűnbánat könnyeit Uram, / ajándékozz meg vétkeim föloldásával / és irgalmazz nekem!
ÖTÖDIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
A te drága kereszteddel Krisztus, / az ördögöt megszégyenítetted, / és feltámadásoddal a vétek fullánkját megtompítottad, / és megmentettél bennünket a halál kapuitól: / azért dicsőítünk téged, Egyszülött.
Ki az emberi nemnek feltámadást ajándékozott, / mint a bárány leöletésére vitetik. / Megrémülének a pokol fejedelmei, / s elfoglaltattak tőlük a siralom kapui, / mert azokon Krisztus, a dicsőség királya vonult be, / a bilincsekben levőknek mondván: Távozzatok; / és a sötétségben lévőknek pedig: / Vetkezzetek ki az örök homályból!
Nagyszerű csoda! / A láthatatlan dolgok teremtője / emberszeretetből testileg szenvedett, / és mint halhatatlan föltámadt. / Jertek minden nemzetek szülöttei és imádjuk őt, / mert az ő kegyessége által / a sátán incselkedéseitől megszabadulván, / három személyben dicsérünk egy Istent.
Esti imádást hozunk néked; / soha le nem alkonyodó világosság! / Ki az idők teljében a világnak testileg felragyogtál / és egész a pokolig leszálltál, / és az ottan található sötétséget szétoszlattad / és a nemzeteknek a feltámadás fényét megmutattad, / kegyelmes Uram dicsőség néked.
Krisztust, üdvösségünk szerzőjét dicsőítjük, / mert az ő feltámadása által / világ megszabadult a csalárdságtól. / Örvend az angyali sereg, / fut a démonok incselkedése, / az elesett Ádám fölkelt, / az ördög megsemmisült.
Az őrséghez tartozókat a törvényszegők így oktatták ki: / Titkoljátok el Krisztus feltámadását: / vegyétek az erszényeket és mondjátok, / hogy "amíg mi aludtunk, ellopták a sírból a halottat!" / - Ki látott, ki hallott (olyat), / hogy halottat loptak volna valamikor, / főként bebalzsamozva és meztelenül, / a sírban hagyva halotti ruháit / - Ne ámítsátok magatokat, ti zsidók, / vizsgáljátok a próféták szózatait / s értsétek meg, hogy valóban / a világ Megváltója ő, a mindenható!
Uram, ki a poklot leigáztad / és a halált megtörted, / drága kereszteddel megvilágosítván a világot, édes Üdvözítőm, könyörülj rajtunk!
Nagy dogmatikon
A Vörös-tenger hajdan a szeplőtelen ara képét ábrázolta, / ottan Mózes a víz kettéválasztója, / itt Gábor arkangyal a csoda végrehajtója. / Akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izrael, / mostan mag nélkül szülé Krisztust a Szűz / a tenger Izrael átkelése után járhatatlanná lett; / a Szeplőtelen Szűz Emmánuel megszületése után is sértetlen maradt. / A létező és az öröktől fogva létezett Úr, / mint ember jelent meg, / ki könyörüljön rajtunk.
Előverses sztihirák
Téged, megtestesült, / és a mennytől külön nem vált Üdvözítő Krisztust / az ének hangjain magasztalunk; / mert emberi nemünkért a keresztet és a halált elfogadtad, / mint emberszerető Urunk, / ledöntvén a pokol kapuit, / harmadnapon föltámadtál, / üdvözítve a mi lelkünket.
Átvert oldaladdal, Életadó, / az élet és az üdvösség forrását nyitottad meg nekünk, / testileg pedig elfogadva a halált, / halhatatlanságot ajándékoztál mindnyájunknak; / a sírba költözve, megváltottál bennünket, / föltámasztván minket is dicsőséggel, mint Isten. / Azért kiáltjuk néked: / Emberszerető Urunk, dicsőség néked.
Csodálatos a te keresztre feszíttetésed / és a poklokra való leszállásod, Emberszerető, / mert leigázván a poklot, / mint Isten dicsőséggel feltámasztottad a lezárva tartott foglyokat, / és megnyitván a paradicsomot, / abba helyezéd azokat. / Azért minékünk is, / kik dicsőítjük a harmadnapi feltámadásodat, / adj teljes bűnbocsánatot, / a paradicsom lakóivá tévén bennünket; / mint egyetlen irgalmas.
Testileg elfogadván érettünk a kínszenvedést, / és harmadnap halottaidból feltámadván / a mi testi szenvedéseinket is gyógyítsd meg / és emelj fel bennünket bűnös állapotunkból Emberszerető, / és üdvözíts minket.
Kis dogmatikon
A Király temploma és ajtaja, / palotája és trónja vagy, legtisztább Szűz, ki által az én szabadítóm, Jézus Krisztus / a sötétségben alvóknak megjelent, mint az igazság napja, / ki megvilágítani akarta azokat, / kiket saját képére isteni kézzel alkotott. / Azért Legáldottabb, / ki anyai bizalommal viseltetet ő hozzája, / szüntelenül kérjed őt a mi lelkünk üdvösségéért.
Tropár
Az Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélküli Igét, / ki a Szűztől a mi üdvözítésükre született, / énekeljük és imádjuk, ó hívek; / mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni, / hol a halált elszenvedte / és a holtakat az ő dicsőséges feltámadása által föltámasztotta.
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár
Az Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélküli Igét, / ki a Szűztől a mi üdvözítésükre született, / énekeljük és imádjuk, ó hívek; / mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni, / hol a halált elszenvedte / és a holtakat az ő dicsőséges feltámadása által föltámasztotta.
Kathizmálion
Az Úr keresztjét dicsérjük, / szent eltemettetését énekekben tiszteljük / és feltámadását mindenekfelett dicsőítjük, / mert sírjaikból magával együtt föltámasztá a holtakat is, mint Isten, / leigázván a halál hatalmát és az ördög erejét / és a pokolban levőknek világosságot árasztott.
Dicsőség
Urunk, halottnak neveztek téged, ki megölted a halált, / sírba helyeztek, ki a sírokat kiüresítetted; / fenn katonák őriztek, / alant pedig föltámasztottad az örök idők óta elhunytakat, / Mindenható és fölfoghatatlan Urunk, dicsőség neked!
Most és. Az Istenszülőé.
Üdvözlégy istenjárta szent hegy!! / Üdvözlégy meg nem éghető szellemi rózsabokor! / Üdvözlégy egyetlen híd a világból Istenhez, / ki a halandókat az örök életbe vezeted át. / Üdvözlégy sérületlen leányzó, / ki férfitől meg nem közelítve szülted a mi lelkünk üdvösségét.
Kathizmalion
Uram a te harmadnapi föltámadásod / és az apostolok meghódolása után, Péter fölkiáltott hozzád: / Az asszonyok bátorsággal teltek el, én pedig megfélemlettem; / a lator áldott téged, én pedig megtagadtalak: / vajon tartasz-e továbbra is tanítványodnak? / vagy ismét a mély vizek halászává teszel? / De megtérésemben fogadj el, Istenem, és üdvözíts engem.
Dicsőség
Urunk, a törvényszegők téged az elítélték között fölfeszítettek, / s oldaladat lándzsával verték át, ó Irgalmas! / Elfogadtad az eltemetést, ki a pokol kapuit megtörted. / Mikor pedig harmadnapra föltámadtál, / az asszonyok látásodra siettek, / és az apostoloknak is megvitték föltámadásod örömhírét. / - Fölmagasztalt Üdvözítőnk, kit angyalok énekelnek, / áldott Urunk, dicsőség neked!
Most és. Az Istenszülőé.
Férjtől meg nem közelített ara, Istenszülő, / ki Éva fájdalmát, örömre változtattad, / mi hívek énekelünk és dicsőítünk téged, / mert kivezettél bennünket az ősi átokból. / Esedezzél most is szünet nélkül, legszentebb ártatlanság, / hogy üdvözülhessünk.
Ipákoj
Az angyalok láttára elméjükben megrettenve, / és az isteni föltámadás által lelkükben megvilágosíttatva, / a kenethozó nők az apostoloknak ezt hirdették: / Hirdessétek a nemzeteknek a feltámadást, mert az Úr csodadolgot cselekedett, / megadván a gazdag kegyelmet.
Prokimen
Kelj föl Uram, Isten! emeld föl kezedet, - mert te országolni fogsz örökké. (9. zsoltár)
Kánon
A LOVAS HADSEREGET, Krisztus / az ő magas jobbjával összetörve, / a Vörös-tengerbe fullasztá; / az izraelitákat pedig megszabadítá, / kik győzelmi éneket énekelének.
III. Ki parancsoddal a végtelen ürességben / megszilárdítád a földet, / és feltartóztathatatlan nehézkedését / a te törvényeid ingatlanul álló sziklájára függesztéd, / erősítsd meg Egyházadat, Jóságos és Emberszerető.
IV: A te önfeláldozásodat, Krisztus, / látnoki szemmel megértvén Habakuk, / remegve kiáltá néked: / Eljöttél a te népednek üdvözítésére, / hogy megmentsd fölkentjeidet.
V. Ki a világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, / hozzád virrasztok / és hozzád kiáltok, / elhomályosult lelkemet / világosítsd meg Krisztus, / mint egyedül irgalmas.
VI. Hányattatva a lélekemésztő viharoktól, / Uralkodó Krisztus, / szenvedélyeim tengerét csendesítsd le, / a romlásból vezess ki, mint irgalmas.
Konták
Leszállottál, Üdvözítőm, a poklokra, / s mint mindenható összetörvén a pokol kapuit, / a holtakat föltámasztottad és a halál fullánkját megbénítottad; / Ádámot pedig az ősi átoktól fölmentetted, ó Emberszerető; / miért is mindnyájan kiáltjuk néked: / Üdvözíts minket, Urunk.
Ikosz
Az angyali szavak hallatára az asszonyok fölhagytak a sírással, vidámak lettek és meglepődtek, mert látták a csodát. És Krisztus, íme, feléjük közeledvén, mondá: örvendjetek, bízzatok, én legyőztem a világot, s megszabadítottam a bilincsekben levőket. Siessetek azért tanítványaimhoz és mondjátok meg nekik, hogy megelőzlek titeket Galilea városában, ezt hirdetve. Azért mindnyájan így kiáltunk föl: Üdvözíts minket Urunk!
VII. Atyáink dicsőített Ura, / a lángokat kioltád, / a jámbor ifjakat harmattal nedvesítéd, / kik együtt éneklének: / Áldott vagy te, Istenünk.
VIII. Néked mindenek Teremtője, / a tüzes kemencébe zárt jámbor ifjak / bájos énekkart képezve hangoztatták: / Minden művek énekeljétek az Urat / és magasztaljátok őt mindörökké.
IX. Izaiás örvendj! / Szűz fogant méhében / és fiat szült, Emánuelt, / Istent és embert, / Kelet az ő neve, / kit is magasztalván, / a Szűzet dicsérjük.
Dícséreti sztihirák
Uram! a gonoszok által megpecsételt sírboltból épségben kiszálltál, / mint miképp a Szűztől születtél. / A testnélküli angyalok nem foghatták fel megtestesülésed titkát; / a sírodat őrző vitézek sem értették feltámadásod rejtélyét. / Mindkét esemény titok maradt a kétkedőknek, / de világos és nyilvánvaló csoda azoknak, / akik a titok előtt hittel meghajoltak, / melyek erejével Üdvözítőnk! / - adj a téged éneklőknek örömet és gazdag kegyelmet.
Uram! Az örök zárakat összetörted / és a bilincseket szétszaggattad; / a sírból föltámadtál, / hátrahagyva halottas ruháidat, / háromnapi eltemettetésed bizonyságául, / és előre mentél Galileába, / kit a sziklasírban hasztalanul őriztenek; / nagy a te kegyelmed, felfoghatatlan Üdvözítő, / könyörülj rajtunk és üdvözíts minket!
Uram! asszonyok siettek a te sírodhoz, látni akarván az érettünk kiszenvedett Krisztust, / és megjövén, az elhengerített kövön angyalt találtak ülve, / ki szólván hozzájuk mondá: / Föltámadott az Úr! / mondjátok a tanítványoknak, hogy feltámadt halottaiból, / üdvözítvén a mi lelkünket.
Uram! amiként kiszálltál a megpecsételt sírból: / úgy zárt ajtók mellett / beléptél tanítványaid közé, / megmutatván nekik testi szenvedésed jeleit, / melyeket hosszú türelmedben magadra vettél, Üdvözítő. / Mint Dávid nemzedéke, sebeket szenvedtél, / mint Isten fia, a világot váltottad meg: / nagy a te kegyelmed, / felfoghatatlan Üdvözítő, / könyörülj rajtunk és üdvözíts minket.
Urunk örökkévalóság királya, / mindnyájunknak teremtője, / ki a megfeszítést és eltemetést érettünk testileg elvállaltad, / hogy a pokoltól mindnyájunkat megszabadíts: / Te vagy a mi Istenünk, / kívüled mást nem ismerünk!
Urunk, ki beszélhetné el ragyogó csodáidat, / vagy ki hirdethetné félelmetes titkaidat? / Mert te érettünk emberré levén, mint önmagad akartad, / megmutattad erődnek hatalmát, / mivel kereszteddel a latornak a paradicsomot megnyitottad, / eltemetéseddel a pokol bilincseit összezúztad, / föltámadásod által pedig mindnyájunkat gazdaggá tettél, / kegyelmes Urunk, dicsőség neked!
A kenethozó asszonyok sírodhoz jövén, / kora hajnalban téged kerestek, / hogy balzsammal kenjék be a halhatatlan Igét és Istent. / És az angyal szavát hallván, / örömmel siettek nyíltan hírül vinni az apostoloknak, / hogy te, mindnyájunk élete, föltámadtál / megtisztulást ajándékozván a világnak és nagy kegyelmet.
Az Istent befogadó sír őrzői a zsidókhoz így szólottak: / Ó mennyire hiúságos a ti tervetek! / Hiába fáradoztok, hogy a leírhatatlant megőrizni próbáljátok! / A Megfeszítettnek föltámadását rejteni akarván, / nyilvánossá tettétek! / Ó mily hívságos a ti gyűléstek! / Miért akarjátok ismét elrejteni az elrejthetetlent? / Halljátok inkább tőlünk és higgyetek az igazságban: / Egy villámfényű angyal szállott alá az égből, / elhengerítette a követ / mi pedig a félelemtől ájulásba estünk, / az pedig az erőslelkű kenethozó asszonyokhoz szózatot intézve rnondá: / nem látjátok-e az alélt őröket / és a feltört pecséteket? / és az alvilág kiürítését? / Miért keresitek, mint halottat azt, aki a pokol diadalát semmivé tette, / s a halál fájdalmát megszüntette? / Menjetek és adjátok hírül hamar / az apostoloknak a föltámadást, / félelem nélkül kiáltván: / valóban föltámadt Krisztus, / akinél a kegyelem bősége van!
A szent liturgián
Tropár
Az Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélküli Igét, / ki a Szűztől a mi üdvözítésükre született, / énekeljük és imádjuk, ó hívek; / mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni, / hol a halált elszenvedte / és a holtakat az ő dicsőséges feltámadása által föltámasztotta.
Konták
Leszállottál, Üdvözítőm, a poklokra, / s mint mindenható összetörvén a pokol kapuit, / a holtakat föltámasztottad és a halál fullánkját megbénítottad; / Ádámot pedig az ősi átoktól fölmentetted, ó Emberszerető; / miért is mindnyájan kiáltjuk néked: / Üdvözíts minket, Urunk.
Az Istenszülőé
Az Istenszülőhöz siessünk most, hívek / s illessük csókjainkkal az ő palástját, / hozzá méltó dicshimnuszokat énekelve. / Mert fölöttünk leng oltalomleple / s befedezi az összes hívőket, / hogy minden veszélytől megóvja azokat, kik így kiáltanak: / Üdvözlégy teljes fényű oltalom!
Prokimen
Te, Uram, megtartasz minket és megőrzesz minket e nemzedéktől mindörökké. (11. zsoltár)
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
Mintája: Üdvözlégy életadó Kereszt!
Sírok / és keserűen bánkódom, / midőn a végső ítéletre gondolok, / mint megátalkodott bűnösnek / nem levén semmi feleletem vagy mentségem vétkeim felett. / Azért esedezem: / amíg nem üt éltem végső órája, / még a halál megjelenése / és az utolsó ítélet kimondása előtt, / minekelőtte kárhozatra ítéltetném, / - hol a kiolthatatlan tűz, / a külső sötétség, / hol a fogak csikorgatása / és telhetetlen féreg emészti a bűnösöket: - / ajándékozd bűneim bocsánatát Krisztus, / és gazdag kegyelmedet.
Törvényeidet / és irataidat lenéztem / és parancsaidat megvetettem, / ó én megátalkodott! / Én Istenem, és Teremtőm: / miképp kerülöm ki a jövendő kínokat? / Azért, még életem vége előtt, Üdvözítőm, / ajándékozz nekem bűnbocsánatot, / és mint jóságos Isten, / könnyeket és igaz töredelmességet adj nékem, / messze űzve tőlem az ördögök seregét, / melyek a pokol örvényébe dönteni törekszenek, / s el ne vond tőlem / a te mindenható kezedet, ó mennyei Atyám!
Jaj nekem, / mennyire elsötétült elmém! / milyen messze távoztam tőled, / én szerencsétlen, / és a bűn s a testi gyönyör szolgája lettem, / teljesen átadván magamat / a bennem élő szenvedélyeknek. / Most pedig az életből való elköltözésemet várom / és a bekövetkezendő gyötrelmet. / - Jóságos Uram, / adj nekem bűnbánó könnyeket, / adj feloldozást számtalan sok bűnömtől, / hittel esedezem hozzád, / ki a világnak gazdag kegyelmet ajándékozol.
Az Istenszülőé.
Valóban a kerubok királyi széke vagy, / ki méltóságban felülmúlod az angyalokat, / mert a te méhedben helyezkedett el, ó tisztaságos, / az Isten Igéje, / és a mi képünket megújítani akarván, / tőled született a Megtestesült, / a keresztet és a kínszenvedést miértünk fogadta el / s mint Isten feltámadást ajándékozott nekünk. / Azért megromlott természetünknek / általad történt megújításáért / a Teremtőnek hálásan köszönetet mondva, esedezünk: / hogy a te imádságaid által / bűnbocsánatot és gazdag kegyelmet nyerjünk.
Előverses sztihirák
Uram, vétkezni meg nem szűnök, / emberszeretetedre pedig magamat méltóvá tenni nem tudom, / bocsásd meg képtelenségemet, egyetlen Jóságos, / és könyörülj rajtam.
Uram! A te haragodtól is félek / és gonoszt cselekedni még sem szűnök meg: / Vajon ki nem fél az ítélőszék előtt a bírótól, / vagy ki haragítja magára az orvost, / gyógyulást remélvén tőle, / mint azt én cselekszem / Hosszantűrő Uram, / tekintsd gyarlóságomat, és könyörülj rajtam.
A földi dolgokkal keveset törődve, / és a kínzásokat férfias bátorsággal elszenvedve, / boldog reményeitekben nem csalódtatok, / ó dicséretes vértanúk, / hanem a mennyország örököseivé lettetek; / ekképp ti bizalommal viseltetvén az emberszerető Isten iránt, / a világnak békességért / s a mi lelkeinknek gazdag kegyelemért könyörögjetek.
Az Istenszülőé
Rettenetes és dicső és nagyszerű titok! / Kit az egész világ magába fogadni nem képes, / az egy szűz méhében helyezkedik el, / és a szülés után az anya szűznek maradt, / mert a szülött Isten volt, / ki őbenne testesült meg. / Őneki kiáltjuk / és az angyalokkal énekelve őneki mondjuk: / Szent vagy Krisztus Istenünk, / ki érettünk emberré lettél, dicsőség néked.
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák
Uram, vétkezni meg nem szűnök, / emberszeretetedre pedig magamat méltóvá tenni nem tudom, / bocsásd meg képtelenségemet, egyetlen Jóságos, / és könyörülj rajtam.
Uram! A te haragodtól is félek / és gonoszt cselekedni még sem szűnök meg: / Vajon ki nem fél az ítélőszék előtt a bírótól, / vagy ki haragítja magára az orvost, / gyógyulást remélvén tőle, / mint azt én cselekszem / Hosszantűrő Uram, / tekintsd gyarlóságomat, és könyörülj rajtam.
Tekints vétkeim sokaságára Uram, / ki a Szűztől születtél, / s tisztíts meg összes bűneimtől, / és mint emberszerető, / add nekem a megtérés eszméjét, kérlek, / és irgalmazz nekem!
Jaj nekem, mihez lettem hasonlóvá én? / A terméketlen fügefához. / És félek a kivágatásra ítélő átoktól. / De te mennyei munkás, Krisztus Isten! / tedd az én terméketlen lelkemet gyümölcshozóvá / s mint a tékozló fiút / fogadj vissza és irgalmazz nekem!
Alkategóriák
Tropárok
TROPÁROK ÉS KONTÁKOK A HÉT NAPJAIRA
(az I. imaórákra)
Vasárnap:
1. hang
Tropár. Habár sírod köve a zsidók által megpecsételtetett * és
legszentebb tested katonák által őriztetett, * mégis föltámadtál
harmadnapon, Üdvözítőnk, * ajándékozván életet a világnak. * Azért, ó
Életadó, a mennyei erők kiáltják néked? * Dicsőség a te
feltámadásodnak, Krisztus! * Dicsőség a te uralkodásodnak! *
Dicsőség a te gondviselésednek, egyetlen emberszerető!
Konták. Föltámadtál dicsőséggel a sírból, * és a világot is
föltámasztottad, * miért a mi emberi természetünk mint Istent
magasztal téged, * mert a halál általad elenyészett. * Ádám vigadoz, a
bilincseiből megszabadult Éva örvendez * szívből kiáltván hozzád: * te
vagy Krisztus, ki mindnyájunknak föltámadást ajándékoztál.
Ipákoj. A lator bűnbánata a Paradicsomot nyitotta meg, * a
kenethozó nők sírása pedig örömet hirdetett: * mert föltámadtál
Krisztus Istenünk, * és a világnak gazdag kegyelmet ajándékoztál.
2. hang
Tropár. Midőn leszállottál a halálhoz halhatatlan Élet, * akkor
megtörted a poklot Istenséged fényével, * s midőn a holtakat is a
mélységből föltámasztottad, * minden mennyei erők örvendezve
kiálták: * Életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked!
Konták. Föltámadtál a sírból, mindenható Üdvözítő, * és a pokol,
látván e csodát, megrémült, * és a holtak föltámadtak, * a
teremtmények pedig, szemlélvén ezeket, teveled örvendeznek: * Ádám
vigadoz és a világ dicsőít téged mindörökké.
Ipákoj. A kínszenvedés után az asszonyok, kik sírodhoz mentek, *
hogy megkenjék testedet, Krisztus Istenünk, * angyalokat láttak a
sírban és megrémültek, * mert hallották szózatukat: * Föltámadt az Úr,
* a világnak nagy kegyelmet ajándékozván.
3. hang
Tropár. Vigadjanak a mennyeiek és örvendezzenek a földiek, * mert
az Úr a maga jobbjával új birodalmat teremtett nekünk, * és legyőzvén
a halált a holtak elseje lőn, * ki a pokol mélységéből kiszabadított
minket * és a világnak gazdag kegyelmet ajándékozott.
Konták. Föltámadtál a mai napon a sírból, ó Irgalmas, * és minket is
kivezettél a halál birodalmából. * Ma Ádám vigadoz és Éva örvendez,
* és a prófétákkal és pátriárkákkal együtt szüntelen dicsőítik * a te
isteni hatalmad uralkodását.
Ipákoj. A tekintetre nézve csodálatos, * beszédével örömet szerző,
tündöklő angyal * a kenethozó asszonyokhoz így szólt: * Miért
keresitek az Élőt a holtak között? * Föltámadt ő és kiüresítette a sírokat.
* Értsétek meg, hogy az enyészet megváltoztatója változhatatlan, * és
mondjátok az Istennek: * Mily félelmetesek a te műveid, Uram, *
hiszen üdvözítetted az emberi nemet!
4. hang
Tropár. A föltámadás örvendetes hírét * az angyaltól megtudván az
Úr tanítványai, * és az ősi átok elvetéséről értesülvén, * az
apostoloknak dicsekedve mondák: * Legyőzetett a halál, * föltámadt
Krisztus Isten, * ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Konták. Üdvözítőm és Megváltóm, * föltámasztád a sír bilincseiből
* mint Isten a föld szülötteit, * és a pokol kapuit összetörted, * s mint
Uralkodó * harmadnapon föltámadtál.
Ipákoj. Csodálatos föltámadásodat, Krisztus, * a kenethozó
asszonyok * előre sietve úgy adták hírül az apostoloknak, * hogy mint
Isten támadtál fel, * megadván a világnak a nagy irgalmat.
5. hang
Tropár. Az Atyával és a Szentlélekkel egy kezdetnélküli Igét, * ki a
Szűztől a mi üdvözítésünkre született, * énekeljük és imádjuk, ó hívek,
* mert önként kegyeskedett a keresztre fölemelkedni, * hol a halált
elszenvedte * és a holtakat az ő dicsőséges föltámadása által
föltámasztotta!
Konták. Leszállottál, Üdvözítőm, a poklokra, * s mint mindenható
összetörvén a pokol kapuit * a holtakat föltámasztottad és a halál
fullánkját megbénítottad, * Ádámot pedig az ősi átoktól fölmentetted, óTropárok és kontákok a hét napjaira
Emberszerető. * Miért is mindnyájan kiáltjuk néked: * Üdvözíts
minket, Urunk!
Ipákoj. Az angyal láttára elméjükben megrettenve * és az isteni
föltámadás által lelkükben megvilágosíttatva * a kenethozó nők az
apostoloknak ezt az örömhírt vitték: * Hirdessétek a nemzeteknek az
Úr föltámadását, * mert ő csodákat művel, * és megadja a nagy
irgalmat!
6. hang
Tropár. Angyali erők jelentek meg, Uram, a te sírodon, * és az őrző
katonák levének, mint a holtak, * és Mária állott a sírnál, * keresvén a
te legtisztább testedet, * te pedig meghódítád a poklot, * nem
kísértetvén meg általa, * és találkoztál a Szűzzel, * életet ajándékozván
neki. * Ki föltámadtál halottaidból, * Uram dicsőség néked!
Konták. Éltető kezével a sötét mélységből *Üdvözítőnk a holtakat
feltámasztá. * Krisztus Istenünk föltámadást ajándékozott az emberi
nemnek; * mert ő a mi Megváltónk, * föltámadásunk, életünk és
kegyelmes Istenünk..
Ipákoj. Önként vállalt, életteremtő halálod által, Krisztus Isten,
megtörted a pokol kapuit * és az ősi Paradicsomot nekünk
megnyitottad, * és halottaidból föltámadván * kimentetted életünket az
enyészetből.
7. hang
Tropár. Megtörted kereszteddel a halált, * és a gonosztevőnek
megnyitottad az Édenkert ajtaját, * a kenethozó asszonyok sírását
megszüntetéd, * és feltámadásoddal az apostoloknak is értésökre adni
megparancsolád, * Krisztus Istenünk, * ajándékozván a világnak
gazdag kegyelemet.
Konták. A halál hatalma * nem tarthatja többé fogságban a
halandókat, * mert Krisztus leszállván * annak erejét összetörte s
elenyésztette, * a poklot pedig rabláncra fűzvén megkötötte. * Azért a
próféták örvendeznek, lelkesülten kiáltván: * Íme, Üdvözítő jelent meg
nekünk, * jertek hívek az örök feltámadásra!
Ipákoj. Ki fölvetted a mi alakunkat * és a keresztet testileg
elszenvedted, * üdvözíts engem, Krisztus Isten, * feltámadásod által,
Emberszerető.Tropárok és kontákok a hét napjaira
8. hang
Tropár. Leszálltál a magasságból, irgalmas Urunk * s elfogadtad a
háromnapi síri nyugalmat, * hogy minket is megszabadíts a
szenvedésektől, * ki föltámadásunk s életünk vagy, Urunk, dicsőség
néked!
Konták. Föltámadván a sírból * a holtakkal együtt Ádámot is
fölemelted, * Éva vigadozik a te föltámadásodon, * s a föld minden
határa ünnepli a te fölkelésedet, * nagyirgalmú Urunk!
Ipákoj. A kenethozó asszonyok az Életadó sírja mellett állván * a
holtak között keresték a halhatatlan Urat, * s az örömteli jó hírt vevén
az angyaltól, * az apostoloknak tudomására hozták, * hogy föltámadt
az Úr, megadván a világnak a nagy irgalmat.
Hétfő:
Tropár. 4. hang. Ó mennyei seregek fővezérei, * kérünk titeket mi,
méltatlanok, * hogy imáitok által vegyetek minket körül * mennyei és
dicsőséges szárnyaitok árnyékával, * és oltalmazzatok meg bennünket,
* kik előttetek alázattal borulunk le és kiáltjuk: * a veszedelmektől
óvjatok meg minket ti, * vezérei a felsőbb erőknek.
Konták. 2. hang. Istennek főharcosai, * az isteni dicsőség
szolgálattevői, * angyalok fejedelmei s az emberek oktatói, * kérjetek
nekünk hasznosat és nagy kegyelmet * mint a testnélküliek főharcosai!
Kedd:
Tropár. 2. hang. Dicsőségteljes az igaznak emléke, * néked pedig
elégséges, ó Krisztus előhírnöke, az Úr bizonyságtétele, * ki
megjelentél mint valódi kitűnő próféta, * és méltónak találtattál a
Jordán habjaiban megkeresztelni az Üdvözítőt. * Ezek folytán az
igazságért vértanúságot szenvedvén * a testileg megjelent Istent a
pokolban levőknek is hirdetted, * ki megszabadította a világot a bűntől
* és ajándékozott nekünk nagy kegyelmet.
Konták. 3. hang. Ki azelőtt magtalan volt, * az ma Krisztus
előhírnökét a minden jóslatok teljesülését szüli, * mert akit a prófétákTropárok és kontákok a hét napjaira
jövendölének, * arra ő feltevé kezét a Jordánban, * és lőn az isteni
igének prófétája, apostola és előhírnöke.
Szerda és péntek:
Tropár. 1. hang. Üdvözítsd, Uram, a te népedet, * és áldd meg a te
örökségedet, * adj győzelmet ellenségei fölött hazánknak, * s
kereszteddel őrizd meg a te népedet!
Konták. 4. hang. Aki önként emelkedtél föl a keresztre, Krisztus
Istenünk, * ajándékozd kegyelmedet a terólad nevezett új népednek! *
Örvendeztess meg isteni erőddel mindnyájunkat, * és segíts diadalra
minden megtámadóink ellen, * kik védeszközül bírjuk a te
békefegyveredet, * a legyőzhetetlen győzelmet.
Csütörtök:
Tropár. 3. hang. Szent apostolok, imádjátok a kegyelmes Istent, *
hogy ajándékozzon bűnbocsánatot a mi lelkünknek.
4. hang. A hitnek szabálya, a béketűrésnek példányképe, * és az
önmegtagadásnak tanítója gyanánt * adott téged a maga nyájának az
örök Igazság! * Azért alázatosságoddal elnyerted a magasságot, *
szegénységeddel a gazdagságot, * Miklós püspök atyánk, * imádd
Krisztus Istent, * hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Konták. 2. hang. A bátor és isteni szózatú hithirdetőket, * az
apostolok fejeit a mennyei javak élvezetébe és nyugalmába fogadtad
be, Urunk, * mert az ő szenvedéseiket és halálukat minden áldozatnál
kedvesebben vetted, * ki egyedül ismered a szívek legbensőbb titkait.
3. hang. Műra városában Szent Miklós atya, igazi főpásztor voltál, *
mert Krisztus evangéliumát betöltvén * lelkedet adtad a te népedért, *
és megmentetted az ártatlanokat a haláltól. * Azért föl is
magasztaltattál, * mint az isteni malasztnak hathatós kiszolgálója.
Szombat:
Tropár. 2. hang. Apostolok, próféták, vértanúk, * püspökök,
szerzetesek és igazéletűek, * kik a jó harcot befejeztétek és a hitet
megtartottátok, * miután bizalmasan járulhattok az Üdvözítőhöz, *Tropárok és kontákok a hét napjaira
kérünk titeket, imádjátok érettünk őt mint Jóságost, * hogy üdvözítse a
mi lelkünket.
Konták. 8. hang. Mint a teremtmények zsengéit mutatja be néked *
a mindenség áldozatul az istenfélő vértanúkat. * Az ő imádságaik által
* és az Istenszülő kedvéért * őrizd meg Egyházadat és népedet, Urunk
* mint egyetlen irgalmas!Tropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
TROPÁROK ÉS KONTÁKOK
A SZENTEK KÖZÖS TISZTELETÉBŐL
(a III. és IX. imaórákra)
Egy prófétának:
Tropár. 2. hang. Szent N. prófétádnak emlékét ünnepelvén, Urunk, *
esedezünk hozzád, üdvözítsd a mi lelkünket.
Konták. 3. hang. Fölvilágosulást nyervén a Lélek által a te
tisztaságos tündöklő szíved * a prófétai tehetségnek lett ragyogó
tartományává, * mert a jövendőket, mint jelenvalókat jósoltad meg. *
Kérünk azért, ó boldog N., * imádd Krisztus Istent érettünk szünet
nélkül mint dicsőséges.
Egy apostolnak:
Tropár. 3. hang. Szent N. apostol, imádd a kegyelmes Istent, * hogy
ajándékozzon bűnbocsánatot a mi lelkünknek.
Konták. 8. hang. Tanítványod és barátod * és szereteted utánzója *
téged mint istenihletésű, Istennek hirdetett a földkerekség előtt. * Az ő
imái által kimentve egyházadat az ellenség kezéből, * őrizd meg
népedet * az Istenszülő imái által mint nagyirgalmú.
Több apostolnak:
A csütörtöki napról. (36. oldal)
Egy főpapnak:
Tropár. 4. hang. A hitnek szabálya, a béketűrésnek példányképe, *
és az önmegtagadásnak tanítója gyanánt * adott téged a maga nyájának
az örök Igazság! * Azért alázatosságoddal elnyerted a magasságot, *
szegénységeddel a gazdagságot, * N. püspök atyánk, * imádd Krisztus
Istent, * hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Konták. 2. hang. Krisztus szerelme által megsebeztetve, ó Fölszentelt,
* elmédet a Szentlélek szárnyai röpítették, * a szemlélet gyakorlása
által a cselekedetig emelkedtél, Istentől ihletett, * és oltárrá lettél az
isteni világosság számára.Tropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
Több főpapnak:
Tropár. 4. hang. Atyáinknak Istene, * ki mindenkor kegyesen bánsz
velünk, * ne vond meg tőlünk irgalmadat, * hanem az ő esedezéseikért
* békességben igazgasd életünket.
Konták. 4. hang. A Krisztushoz méltó főpapokat dicsőítsük ma
illően, ó hívek, * az Anyaszentegyház oszlopait és erősségeit, * mert ők
hallgattatták el az istentagadók beszédeit * s hirdették mindnyájunknak
a legbölcsebb hittételeket, * mindenkor megvilágítván az igazhitű
jámborok előtt * a hitnek nagy misztériumait.
Hitvalló főpapnak:
Tropár. 8. hang. Az igaz hitnek oktatója, * a vallásosság és tisztaság
tanítómestere, * a mindenség világítója a főpásztorok isteni ihletésű
dicsérete, * ki a tanításoddal, mint a Szentlélek élő szócsöve,
mindeneket megvilágosítottál, * bölcs N. imádd Krisztus Istent, * hogy
üdvözítse a mi lelkünket.
Konták. 2. hang. Önmegtartóztatásban találván kedvedet * és a testi
kívánságokat magadból kiölvén * a hitben való gyarapodás példáját
mutattad, * s mint a Paradicsomban az élet fája, úgy virágzottál, * isteni
bölcsességű Szent N.
Remetének:
Tropár. 1. hang. Pusztaságban élő remete* és testben angyal voltál
és csodákat műveltél; böjttel, virrasztással és imádsággal mennyei
ajándékokat érdemeltél magadnak, * s a testi és lelki betegségeknek
sikeres orvoslója voltál. * Azért dicsőség legyen Istennek, ki neked
kegyelmet adott, * dicsőség, hogy téged megkoronázott * és dicsőség,
hogy általad betegeket gyógyított.
Konták. 8. hang. Uradnak udvaraiban* találván gyönyörüségedet, *
tiszteletreméltó erényeid gyönyörű virágait teremtetted, * és
megsokasítottad a pusztában lelki gyermekeidnek számát, * kiket
könnyeid hullatásával itattál, * mint az isteni akol nyájának vezére; *
azért így kiáltunk föl hozzád: * üdvözlégy N. atya!Tropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
Szentéletű atyának és anyának:
Tropár. 8. hang. A te lelked, ó szent atya (anya) bizonnyal
megdicsőült, * mert te fölvevén keresztedet Krisztust követted, * és
munkálkodván a jóban arra oktattál bennünket, * hogy a testet mint
mulandót megvessük, * és mindenben a halhatatlan lélek javára
fáradozzunk. * Azért mostan az angyalokkal örvendez a te lelked, Szent
N. atya (anya), * kikkel könyörögj érettünk.
Konták. (atyának) 1. hang. Életedet e földön jámborul végezvén, *
a Szentlélek tiszta világosságát láttad meg, * amely megvilágosítja
mindazokat, * akik téged, ó boldog, hittel tisztelnek. * Azért kérjed
Uralkodódat, világosítsa meg lelkünket, * hogy téged, Szent N. atyánk,
* szeretettel magasztalhassunk.
Konták. (anyának) 2. hang. Testedet böjtöléssel gyengítvén *
virrasztással és imádsággal közeledtél az Alkotóhoz, * hogy
mindnyájan bűnbocsánatot nyerjünk, ó dicsőséges, * mert te a bűnbánat
útját mindnyájunknak bölcsen megmutattad.
Csodatevő ingyenorvosoknak:
Tropár. 8. hang. Csodatevő ingyenes orvosok, * Szent N. és Szent
N., * tekintsetek a mi erőtlenségeinkre, * és adjatok gyógyulást, *
ingyen vettétek, ingyen adjátok nekünk.
Tropár. (egy orvosnak) 3. hang Szent bajnok és ingyengyógyító, *
csodatevő N., imádd a kegyelmes Istent, * hogy ajándékozzon
bűnbocsánatot a mi lelkünknek.
Konták. 8. hang. A gyógyítás kegyadományát bírván, * a
betegségekben sínylődőket orvoslásban részesítitek (részesíted), * ó
csodatevő Szent N. és N., * látogatásaitok (látogatásod) által pedig
megalázzátok (-zod) a varázslók hatalmát, * és a világot csodálattal
árasztjátok (árasztod) el.
Vértanúnak:
Tropár. 4. hang. A te Szent N. vértanúd, Uram, * az ő
szenvedéseiért hervadhatatlan koszorút nyert tőled, Istenünk, * mert a
te erődet bírván * kínzóit megszégyenítette, * és az ördögök tehetetlenTropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
vakmerőségét megtörte. * Az ő imádságai által * üdvözítsd, Jóságos, a
mi lelkünket.
Konták. 1. hang. Krisztus vértanújához esedezünk ma mindnyájan,
* mert ő könyörög a mi üdvösségünkért, * és mindnyájan hittel
járuljunk elébe, * ő nyújtja felénk a kegyelem karjait, * ő űzi el tőlünk
a démonok seregét, * mint a hit őrzője.
Több vértanúnak:
Tropár. 4. hang. A te szent vértanúid, Uram, * az ő szenvedéseikért
hervadhatatlan koszorút nyertek tőled, Istenünk, * mert a te erődet
bírván * kínzóikat megszégyenítették, * és az ördögök tehetetlen
vakmerőségét megtörték. * Az ő imádságaik által * üdvözítsd, Jóságos,
a mi lelkünket.
Konták. 4. hang. A vértanúk isteni emlékét teljesítsük ma, hívek, *
és énekeljük Krisztust, * öntudatosan kiáltván fel: * Te vagy a vértanúk
erősödése!
Fölszentelt vértanúnak:
Tropár. 4. hang. Erényekben társa, * a püspök trónon helyettese
lévén az apostoloknak, * s isteni ihletéssel munkálkodván * a
szemléletig emelkedtél föl, * ennek folytán az igazság igéit hirdetvén *
utolsó csepp véredig küzdöttél a hitért, * Szent N. fölszentelt vértanú, *
imádd Krisztus Istent, * hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Konták. 4. hang. A hitnek szívedbe fogadott fönnségét * megőrizted
Szent N. fölszentelt vértanú, * s nem féltél a kínzóktól mint Krisztus
szolgája. * Őrizz meg könyörgéseid által minket is.
Vértanúnőnek:
Tropár. 4. hang. A te báránykád, N. * fennszóval kiált föl hozzád,
Jézusom: * Téged sóvároglak, Jegyesem, * téged keresve harcolok, *
keresztre feszíttetem, * és eltemetkezem veled a te keresztséged által. *
szenvedek érted, hogy veled uralkodhassam, * meghalok érted, hogy
benned éljek! * Fogadj el tehát szeplőtelen áldozat gyanánt, * ki
szeretettel áldozom föl magamat tenéked. * Az ő könyörgései által, *
üdvözítsd a mi lelkünket mint irgalmas.Tropárok és kontákok a szentek közös tiszteletéből
Konták. 4. hang. Örvendezéssel szolgál ma minekünk * a te
küzdelmeidnek ünnepe, ó győzelmes, * melyet magasztalva dicsőítjük
* a magasságban lakozó Krisztust.Ünnepek tropárja és kontákja
A 12 NAGY ÜNNEP ÉS AZ ISTENSZÜLŐ OLTALMA ÜNNEP
TROPÁRJA ÉS KONTÁKJA
Szeptember 8.
Tropár. 4. hang. A te születésed, Istenszülő Szűz, * örömet hirdetett
az egész világnak, * mert belőled tündöklött föl az igazság Napja,
Krisztus Istenünk, * ki eltörölvén az átkot, áldást hozott ránk, * és
meghiúsítván a halált, * örök életet ajándékozott nekünk.
Konták. 4. hang. A te születésed által, legtisztább Szűz, * Joákim és
Anna a magtalanság szégyenétől, * Ádám és Éva pedig a halál
enyészetétől szabadultak meg. * Ezt ünneplik a te népeid is, * letévén
az ősi bűn terhét, * midőn így kiáltanak hozzád: * Magtalanság szülte
az Isten Anyját, * a mi életünk táplálóját!
Szeptember 14.
Tropár és konták, mint szerda/pénteki napon. (36. oldal)
Október 1.
Tropár. 4. hang. Ma igazhitű népek, fényesen ünneplünk, *
megárnyékoltatva, Isten Anyja a te eljöveteled által, * és a te
legtisztább képedre tekintvén, * szívtöredelmességgel mondjuk: *
Födözz be minket a te drága védőlepleddel, * és szabadíts meg minket
minden bajtól, * kérvén a te Fiadat, a mi Krisztus Istenünket, * hogy
üdvözítse lelkünket.
Konták. 3. hang. A Szűz ma jelen van az Úr hajlékában, * és a
mennyei karokkal láthatatlanul imádkozik érettünk Istenhez. * Az
angyalok a főpapokkal leborulnak, * az apostolok a prófétákkal
dicsőítő éneket zengenek, * mert az Istenszülő esedezik érettünk * az
örökkévaló Istenhez.
November 21.
Tropár. 4. hang. Ma van első jelensége az Isten boldogító
kegyelmének, * és hirdetése az emberek üdvösségének; * az Isten
hajlékában nyilván megjelen a Szűz * és Krisztus megjelenésétÜnnepek tropárja és kontákja
mindenkinek előre hirdeti. * Miértis a Szent Szűznek örömmel
kiáltsuk: * Üdvözlégy a Teremtő üdvgondozásának teljesülése!
Konták. 4. hang. Üdvözítőnk legtisztább hajléka, * drága palota, az
isteni dicsőség szent kincstára, * ma mutattatik be az Úr házában * a
Szentlélek malasztját hozván, * kit így énekelnek az angyalok: * Ez a
mennyei palota!
December 25.
Tropár. 4. hang. A te születésed, Krisztus Istenünk, * földerítette a
világnak az istenismeret világosságát, * mert a csillagimádó bölcseket a
csillag megtanítá, * hogy téged, mint az igazság Napját leborulva
imádjanak, * és mint magasságbeli Napkeletet tiszteljenek, * Urunk,
dicsőség néked!
Konták. 3. hang. Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli, * és a föld a
befogadhatatlannak istállót ajánl fel, * az angyalok a pásztorokkal
dicsőítő éneket zengenek, * a keleti bölcsek pedig a csillagtól
vezéreltetve közelednek, * mert érettünk született a kisded csecsemő,
az örökkévaló Isten.
Január 6.
Tropár. 1. hang. A Jordánban való kereszteltetésedkor, Urunk, *
kijelentetett nekünk a Szentháromság kinyilatkoztatása, * mert az
Atyának szózata bizonyságot tőn rólad * kedves Fiának nevezvén
téged, * a Szentlélek pedig galamb képében megerősíté a szózat
csalhatatlanságát. * Ki megjelentél és a világot megvilágosítottad, *
Krisztus Istenünk, dicsőség néked!
Konták. 4. hang. Kijelentéd magadat ma a mindenségnek, * és a te
orcád világossága, Uram, * jegyeztetett mireánk, * kik önérzettel
dicsőítünk téged mondván: * Leszállottál és megjelentél nekünk, * ó
megközelíthetetlen Világosság!
Február 2.
Tropár. 1. hang. Üdvözlégy, malaszttalteljes Szűz, * mert tőled
sugárzott ki az igazság napja, Krisztus Istenünk, * megvilágítván a
sötétségben levőket! * Te is örvendj, igaz Simeon, * mert karjaidraÜnnepek tropárja és kontákja
vevéd az emberi nem Szabadítóját, * ki föltámadást ajándékozott
nekünk.
Konták. 1. hang. Ki születésed által megszentelted a Szűz méhét, *
és megáldottad Simeon karjait, * és már mostantól üdvösségünk
eszközlésében fáradozol, * Krisztus Istenünk, * békéltesd meg a
viszálykodásban élő népeket, * erősítsd meg az igazhitű uralkodókat *
és népeidet, melyet megkedveltél, * egyetlen Emberszerető!
Március 25.
Tropár. 4. hang. Ma van a mi üdvösségünk kezdete, * és az örök
titoknak megnyilatkozása: * az Isten Fia a Szűz fiává lőn, * és Gábor
arkangyal kegyelmet hirdet. * Azért mi is vele együtt az Istenszülőnek
kiáltsuk: * Üdvözlégy, malaszttalteljes, * Úr van teveled!
Konták. 8. hang. Mint bátor hadvezérnek győzelmi éneket, * s mint
megszabadítónknak minden rossztól, * hálaadó imát zengünk néked,
Istenszülő. * S ki legyőzhetetlenül hatalmas vagy, * kérünk téged,
ments meg minket minden veszélytől, * hogy teljes szívből énekeljük
néked: * Üdvözlégy, Istennek * szeplőtelen jegyese!
Húsvét
Tropár. 5. hang. Saját dallam. Föltámadt Krisztus halottaiból, *
legyőzte halállal a halált, * és a sírban lévőknek * életet ajándékozott.
Konták. 8. hang. Bárha sírba is leszálltál, Halhatatlan, * de a pokol
hatalmát megrontád, * és föltámadtál mint győzedelmes, Krisztus Isten,
* a kenethozó asszonyoknak mondván: Örvendjetek! * És
apostolaidnak békét ajándékozván, * föltámasztád az elesetteket.
Mennybemenetel
Tropár. 4. hang. Fölemelkedtél dicsőségben, Krisztus Istenünk, * és
örömet szereztél tanítványaidnak, * megígérvén nekik a Szentlélek
leküldését, * és biztosítván őket mennyei áldásodról, * mert te vagy az
Isten Fia, * a világ Üdvözítője.
Konták. 6. hang. Az érettünk való üdvözítő gondviselést teljesen
elvégezvén * és a földieket a mennyeiekkel egyesítvén, * fölemelkedtél
a dicsőségbe, Krisztus Istenünk, * semmiképpen el nem válván, * deÜnnepek tropárja és kontákja
távozás nélkül itt maradván, * és kiáltván a téged szeretőknek: * Én
vagyok veletek, és senki ellenetek.
Pünkösd
Tropár. 8. hang. Áldott vagy te, Krisztus Istenünk, * ki a halászokat
bölcsekké tetted, * leküldvén nekik a Szentlelket, * s őáltaluk hálódba
ejtetted az egész földet, * emberszerető Urunk, dicsőség néked!
Konták. 8. hang. Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, *
akkor szétszórta a nemzeteket, * midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta
szét, * mindenkit egyesülésre hívott * hogy összehangzóan dicsőítsük *
a legszentebb Lelket.
Augusztus 6.
Tropár. 7. hang. Átváltoztál színedben a hegyen, Krisztus Istenünk,
* megmutatván tanítványaidnak dicsőségedet, amennyire láthatták. *
Tündököljön reánk is, bűnösökre * a te örökké való világosságod * az
Istenszülőnek könyörgései által. * Mindeneket megvilágító Urunk,
dicsőség néked!
Konták. 7. hang. A hegyen átváltoztál, Krisztus Istenünk, * és
amennyire tanítványaid képesek voltak, * meglátták a te dicsőségedet,
* hogy amidőn megfeszíttetésedet látandják, * értsék meg, hogy önként
szenvedsz, * és hirdessék a világnak, * hogy te valóban * az Atya
kisugárzása vagy.
Augusztus 15.
Tropár. 1. hang. Szülésedben a szüzességet megőrizted, *
halálodban pedig a világot el nem hagytad, * mert anyja lévén az
Életnek, átköltöztél az életre, * és imádságaiddal megmented * az örök
haláltól a mi lelkünket.
Konták. 2. hang. Az imádságban fáradhatatlanul buzgólkodó
Istenszülőt, * a pártfogásban a mi változhatatlan reménységünket, * a
halál és a sír nem tarthatta meg sajátjának, * mivel őt, mint az Életnek
szülőanyját * az ő szűz méhében elhelyezkedett Fiúisten * az örök élet
dicsőségébe vezette be.Elbocsátó imák
ELBOCSÁTÓ IMÁK
Vasárnap:
Halottaiból feltámadt Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább
Anyjának imái által, a drága és elevenítő szent Keresztnek erejével, a
szent, dicső és mindenekfelett dicséretes apostoloknak, Szent N.-nek,
kinek ma emlékét tiszteljük és minden szenteinek esedezése által
könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és
emberszerető!
Hétfőn:
Krisztus. igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának imái által, a
tiszteletreméltó, testnélküli mennyei erőknek oltalma által, a szent,
dicső és mindenekfelett dicséretes apostoloknak, Szent N.-nek, kinek ma
emlékét tartjuk és minden szenteinek esedezése által, könyörüljön
rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető!
Kedden:
Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a tisztes és dicső
próféta, előhírnök és keresztelő Jánosnak, a szent, dicső és
mindenekfelett dicséretes apostoloknak, Szent N.-nek, kinek ma emlékét
tartjuk és minden szenteinek esedezése által, könyörüljön rajtunk és
üdvözisten minket, mint jóságos és emberszerető!
Szerdán és pénteken:
Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának imái által, a drága
és elevenítő szent Keresztnek erejével, a szent, dicső és mindenekfelett
dicséretes apostoloknak, Szent N.-nek, kinek ma emlékét tartjuk és
minden szenteinek esedezése által, könyörüljön rajtunk és üdvözítsen
minket, mint jóságos és emberszerető!Elbocsátó imák
Csütörtökön:
Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a szent, dicső és
mindenekfelett dicséretes apostoloknak, a liciabeli műrai főpüspök,
csodatevő Szent Miklós atyának, Szent N.-nek, kinek ma emlékét tartjuk
és minden szenteinek esedezése által, könyörüljön rajtunk és üdvözítsen
minket, mint jóságos és emberszerető!
Szombaton:
Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának imái által, a drága
és elevenítő szent Keresztnek erejével, a tiszteletreméltó, testnélküli
mennyei erőknek oltalma által, a tisztes és dicső próféta, előkövet és
keresztelő Jánosnak, a szent, dicső és mindenekfelett dicséretes
apostoloknak, a szent és jógyőzelmű vértanúknak, szentéletű és isteni
ihletésű atyáinknak, a szent, igaz, isteni ősök Joákim és Annának, Szent
N.-nek, kinek ma emlékét tartjuk és minden szenteinek esedezései által,
könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és
emberszerető!